Kinyitotta a szem�t �s azonnal r�j�tt, hogy hol van, a gyeng�lked�n. Siker�lt volna megoldani a Morgan probl�m�t? Rem�nykedett benne, de amint megl�tta Janust, sz�rny� balsejtelme lett.
- �rn�m, v�gre fel�bredt! Hogy �rzi mag�t?
- Hol vagyok, �s hogy ker�ltem ide? Hol vannak a t�bbiek? �s maga hogy ker�l ide? Maga t�zezer �ve halott.
- Atlantiszon van, a wraith lel�tte a haj�j�t. Sajn�lom �rn�m, de Langsdom �s Treavol nem �lt�k t�l.
- Nem �rti? Hol vannak a t�rsaim? Carson Beckett, John, Evan, McKay, Elizabeth…
- Elizabeth n�h�ny napja t�vozott a F�ldre, mint tudja.
- Nem, nem tudom!
- � mes�lt mag�nak a vil�g�r�l, am�g k�m�ban volt, szerintem ez okozhatta ezeket az �lmokat.
- Janus, mi van az id�g�p�vel?
- �rn�m, nem tudom, hogy mir�l besz�l. Maga is pontosan tudja, hogy nem lehet ilyen szerkezetet �p�teni, ami�ta az Orit sz�m�zt�k.
- �s Laegen? � itt van?
- �rn�m, mi van mag�val? Laegen majdnem sz�z �vvel ezel�tt meghalt j�r�r�z�s k�zben. Nem eml�kszik?
- De, t�nyleg meghalt – mondta cs�ggedten a l�ny, erre m�g � is eml�kezett.
- Megyek �s �rtes�tem a Tan�csot az �llapot�r�l. Bizony�ra �r�lni fognak, hogy az uralkod�nk v�gre fel�bredt.
- Mag�val megyek, vagy legal�bbis szeretn�k m�r felkelni.
- Ezt megengedhetem.
Miut�n Janus kiment, Alaine k�r�ln�zett a szob�ban. Pontosan olyan volt mint eml�kezett r�, csak valahogy hi�nyoztak neki Carson dolgai. Kis�t�lt a folyos�ra, hatalmas ny�zsg�sre eml�kezett, de most alig p�ran s�t�ltak kint. Amint megl�tt�k meghajoltak el�tte, �s a hogyl�te fel�l �rdekl�dtek. � csak egyszer�en v�laszolt, majd a szob�j�ba indult, vagyis oda, amit a szob�j�nak v�lt. Nem is csal�dott, itt volt a lakoszt�lya, amire eml�kezett. Mindenk�pp besz�lnie kell Elizabethtel. � tal�n magyar�zatot tud adni az olyan k�rd�sekre, amit szents�gt�r�snek gondolna a Tan�cs. Janus azt mondta, hogy soha sem volt id�g�pe. Mi�rt hazudott? Kellett lennie, hiszen Weir sem lenne itt n�lk�le. �s egy�ltal�n, ez nem lehet a val�s�g. Az utols� eml�ke, hogy Carson bead neki egy injekci�t, ami a mesters�ges k�m�ba juttatta. Vagy az Treavol volt, �s ut�na szenvedte el azt a balesetet, amit Janus eml�tett? Nem, az nem lehet, ott volt mellette Evan is, miel�tt elaludt volna a saj�t kor�ban. Akkor viszont ez megint Morgan j�t�ka. De ha m�gsem, akkor az lenne igaz, amit Janus mondott? �ssze volt zavarodva, �s hihetetlen�l egyed�l �rezte mag�t. Az �gya melletti asztalk�n egy f�nyk�p volt. John, Carson �s Evan voltak rajta, pontosabban Langsdom, Treavol �s Laegen. Eml�kezett arra mikor k�sz�lt, k�t �vvel Laegen hal�la el�tt. Egy m�sik k�p is volt ott, Lariont �s �t �br�zolta. Az eml�kekt�l k�nnyek sz�ktek a szem�be. Ez nem igazs�g, mi�rt kell neki ennyit szenvednie? Mi�rt? Mit v�tett?
- �rn�m! – halott egy t�ls�gosan is ismer�s hangot. – Alaine hercegn�? J�l �rzi mag�t?
- Mit akarsz t�lem Morgan? Nem k�nozt�l m�r eddig is eleget? – fordult a n� ir�ny�ba.
De amit l�tott, arra nem volt felk�sz�lve. Morgan, a m�skor mindig sz�ps�gt�l �s bujas�gt�l sug�rz� Morgan, most csak egy �sszet�rt n� volt. Arc�n f�lelem, f�radts�g �s megviselts�g l�tszott.
- Nem tudom, hogy mir�l besz�l �rn�m. Annak viszont nagyon �r�l�k, hogy �jra talpon l�tom – mondta.
Alaine �nk�nytelen�l is �sszerezzent, annyira igaznak hatottak a szavai.
- Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte most m�r norm�lis hangon.
- A Tan�cs l�tni �hajt, hogy a F�ldre menek�thess�nk.
- Mi�ta van ki�r�t�si parancs?
- A sz�leitek hal�la �ta �rn�m. Nem eml�kszel? M�g Langsdom adta ki a parancsot. M�r csak a Tan�cs maradt itt �s p�r orvos, akik t�ged �poltak.
- Mi�rt �ppen a F�ld? Ott haland�k vagyunk…
- Akik tudtak, term�szetesen felemelkedtek, de akik m�g nem �lltak k�szen, azok m�r elhagyt�k v�rosunkat.
K�vette Morgant a Tan�csteremig, amit az exped�ci� majd eloszt�nak fog haszn�lni. Mindenkit felismert arcr�l, de alig p�r ember nev�re eml�kezett; Hoved, Morgan, Yngst, �s Janus. De valahogy mindannyian annyira m�sok voltak, mint ahogy eml�kezett r�juk.
- �rn�m, �r�m�nkre szolg�l, hogy jobban �rzi mag�t. Mi vagyunk az utols� csoport, t�z perc m�lva mi is visszat�r�nk a F�ldre. K�rem, szedje �ssze a holmijait, �s j�jj�n vissza ide. M�r csak ennyien maradtunk a v�rosban, �s mi is k�nytelenek vagyunk elhagyni. A mi hatalmunk sem k�pes tov�bb megv�deni.
Visszasietett a szob�j�ba �s bepakolt n�h�ny ruh�t egy b�r�ndszer�s�gbe, beledobta a k�t f�nyk�pet is �s visszament az eloszt�ba. A Tan�cs tagjai mind ott voltak m�r. Neh�z sz�vvel hagyta itt a v�rost. V�gt�re is az elm�lt h�romsz�z �vet itt t�lt�tte. Az ellenkez�s felesleges lett volna, ezt nagyon j�l tudta. Hi�ba volt kir�ly az Alterranok k�z�tt, az igazi hatalom mindig is a Legf�bb Tan�cs kez�ben volt. Az uralkod�i c�m n�vleges volt. Amint �t�rnek a csillagkapun, m�g ez a n�vlegess�g is megsz�nik. Ott ugyanis m�g � is haland� volt. Most h�romsz�z �ves, fogalma sem volt, hogy a F�ld�n mi fog vele t�rt�nni. Vagy azonnal meghal, vagy elkezd �regedni. Nagyot s�hajtva l�pett �t a kapun, � volt az utols�. Amint �t�rt kinyitotta a szem�t. A G�zai-fenns�kon volt. Amikor k�r�ln�zett l�tta, hogy nem �ll mellette senki. A Tan�cs tagjai elt�ntek. Egyed�l volt. R�ad�sul a piramisok is �lltak m�r.
- Morgan, mi�rt teszed ezt velem? Mi�rt? – rogyott s�rva a f�ldre, de v�laszt ez�ttal nem kapott a n�t�l.
Megpr�b�lt fel�bredni, de nem siker�lt neki, majd esz�be jutott, hogy a teste k�m�ban fekszik, teh�t m�g �zenni sem tudott, hogy �bressz�k fel. Csapd�ba esett, r�ad�sul az id� itt gyorsabban telik mint a val�s�gban. Felt�ve, ha nem valami furcsas�g t�rt�nt a csillagkapuval az utaz�sa alatt. Term�szetesen a CSK1-gyel t�lt�tt �vei alatt ilyen probl�ma is volt. Nem pr�b�lta mag�t gy�zk�dni, valahogy ezt a magyar�zatot fogadta el �s kezdte teljesen elfelejteni az „el�z�” �let�t, mintha meg sem t�rt�nt volna. Esz�be jutott a Weir n�v. Arra m�g eml�kezett, hogy besz�lni akart vele amint ide�r, de hogy mit akart a f�rfit�l vagy n�t�l m�r nem r�mlett neki. Abban az �lomban mi is volt a neve? Nem jutott t�bb� esz�be a Susan Sheppard n�v sem. Miut�n �sszeszedte mag�t, elindult a v�rosba. A t�z� napon majdnem egy �r�ba telt, mire be�rt. Az emberek megb�mult�k, annyira k�l�nb�z�tt t�l�k. Hallotta, hogy r�la sugdol�znak �s furcs�nak tal�lta, hogy felismeri a nyelvet. Majd esz�be jutott, hogy ezt is haszn�lt�k Atlantiszon. Felt�nt neki egy f�rfi a piac t�loldal�n. Odarohant �s megsz�l�totta a saj�t nyelv�n.
- Janus? – k�rdezte. – Hol vannak a t�bbiek?
- Nem �rtem, hogy mit mond kisl�ny – mondta egyiptomiul a f�rfi.
- Janus, nem ismer meg? – k�rdezte most m�r egyiptomiul Alaine.
- Nem vagyok Janus, b�r az �seim k�z�tt volt egy ilyen f�rfi, aki azt �ll�totta, hogy m�sik vil�gr�l j�tt. De ennek m�r h�romezer �ve is meg van, ha j�l eml�kszem.
- K�sz�n�m! – dadogta, majd otthagyta a f�rfit.
Teh�t m�giscsak volt valami baj. H�romezer �vvel k�s�bb van, mint ahogy ide kellett volna �rkeznie. De mi�rt pont �vele t�rt�nt ez? Hiszen csak �t percet v�rt miel�tt �tj�tt a kapun. Ha nem k�slekedik, most a t�bbiekkel lehetne, �s nem � lenne az egyetlen Alterran a vil�gon. Sik�toz�st hallott maga m�g�l, felkapta a fej�t �s arra n�zett. Furcsa ruh�s f�rfiak fura hangon �v�lt�ztek az emberekkel. Riadtan r�zk�dott �ssze, amikor egy fiatal n� �rintette meg a kez�t.
- Gyere velem, l�ttak �tj�nni a Chaapa’ai-on. T�ged keresnek, hogy R� el� vigyenek.
- Ki az a R�?
- Erre most nincs id�nk, ha megtal�lnak el�ker�lsz �s onnan m�g soha senki sem j�tt vissza �lve.
Mivel m�st nem tudott tenni, k�vette a n�t. Az elk�vetkez� heteket a gazdag n� h�z�ban t�lt�tte, �s igen sok mindent megtanult az egyiptomi kult�r�r�l. Addig csak a h�z k�r�l, a hatalmas kertben s�t�lhatott. Az egyik d�lel�tt a n� odament hozz�.
- Feladt�k a keres�st, azt hiszik, hogy itt hagytad ezt a helyet.
- Ez azt jelenti, hogy v�gre kimehetek a v�rosba is?
- Igen Alaine. �s ha b�rki k�rdezi, hogy ki vagy, csak v�laszold azt, hogy Junu egyik szolg�l�ja vagy.
Alaine let�rten s�t�lt ki a birtok ajtaj�n. Szolg�l�, �? Hiszen mindenki az � parancsait, �hajait leste nem is olyan r�gen. De nem mondhatja meg, hogy egy m�sik faj uralkod�n�je. �gysem hinn�nek neki �s csak k�zr�hej t�rgya lenne. Az itteniek term�szetesen ismert�k Atlantisz legend�j�t �s tudt�k, hogy voltak, akik megmenek�ltek az els�llyedt v�rosb�l, de gy�l�lt�k �ket. �gy tudt�k, hogy a v�ros amiatt s�llyedt el, mert az ott lak�k kih�vt�k az istenek haragj�t maguk ellen. Alaine csak nevetett ezen, m�g hogy a wraith, az az alantas, bel�l�k t�pl�lkoz� faj isten lenne. Most el�sz�r jutott esz�be, hogy �k viszont t�nyleg azok voltak, hisz m�r sz�let�s�kkor halhatatlann� v�ltak, az �regkor nem �rtott nekik, de persze �ket is meg lehetett �lni. Ennek �kes bizony�t�ka volt, hogy m�r csak � �lt a Valorvart dinaszti�b�l, de arr�l fogalma sem volt, hogy itt haland�-e, vagy itt is halhatatlan. Amikor senki sem l�tta, akkor pr�b�lkozott a m�gi�j�val �s boldogan l�tta, hogy az m�k�dik. Teh�t ez alapj�n ak�r halhatatlan is maradhatott. Legink�bb a mostani id�kben hi�nyzott neki Treavol �s Langsdom. �gy eml�kezett, hogy volt egy harmadik f�rfi is, de annak sehogy sem tudta felid�zni az arc�t �s a nev�re sem eml�kezett. Amikor r�n�zett a f�nyk�peire - megvolt mind a kett� - nem t�nt fel neki, hogy azok m�shogy n�znek ki, mint p�r hete. Az els�n csak a b�tyja �s unokatestv�re volt, a m�sikon pedig csak �. Az egyik nap kora hajnalban kelt �s kis�t�lt a kik�t�be. Szerette a tengert, minden nap ott �lt �s �gy pr�b�lt Atlantiszra eml�kezni, de ez a vil�g annyira m�s volt, mint szeretett otthona. Ott minden k�nyelme megvolt, m�g itt k�zdeni kell az �letben marad�s�rt. Fel sem t�nt neki, hogy valaki napok �ta folyamatosan figyeli, amikor a m�lokon �l. A f�n�ciai f�rfi az�ta pr�b�lta �sszegy�jteni a b�tors�g�t, mi�ta megpillantotta �t. A t�bbi tenger�szt�rsa csak nevetett a f�rfi gy�vas�g�n eg�szen addig, am�g �k is megl�tt�k Alainet. Annyira m�s volt mint a t�bbi n�, akit eddigi �let�kben l�ttak. Maga a t�k�letes sz�ps�g, nemess�g �s elegancia. Mintha egy istenn� sz�llt volna al�. Egyik d�lut�n m�gis �sszeszedte minden b�tors�g�t �s odament a l�nyhoz. Alaine most is mint mindig, a tengert n�zte, a nap melege kellemesen simogatta a h�t�t.
- Sz�p h�lgyem, mi�rt �l itt mindig egyed�l? – hallotta meg a hangot, ami furcs�n t�rte az egyiptomit.
Gyorsan pattant fel, kapott volna a fegyvere ut�n, ami Atlantiszon mindig rajta volt, de annak a hely�n most csak a ruh�ja anyaga volt. Sikoltva ismerte fel a f�rfit, a sz�lei �s Malek gyilkos�t, az egyik legkegyetlenebb Goa’uld Rendszerurat, mag�t Ba’alt. Megcs�szott a nedves m�lon �s elesett, beverte a fej�t �s beleesett a tengerbe.
Ny�gve nyitotta ki a szem�t, a feje iszonyatosan f�jt �s p�r pillanatig mindenb�l kett�t l�tott. Viszonylag puha �gyban volt �s be volt takarva. H�tra ny�lt a fej�hez, �s �rezte, hogy a megalvadt v�rt�l ragacsos az eg�sz haja. S�rva fakadt �s a saj�t nyelv�n szitkoz�dott. P�r perc alatt siker�lt lehiggadnia. Nem sokkal ezut�n ki is ny�lt az ajt�. Az a f�rfi j�tt be, akit d�lut�n is l�tott. Nem j�tt r�, hogy mi�rt r�m�lt meg t�le, hiszen a fiatal f�rfi igen szemreval� volt.
- Hogy �rzi mag�t? Rem�lem nem r�m�tettem hal�lra – kezdte.
- Csak egy kicsit megijedtem. Nem tudom, hogy mi�rt.
- Pedig olyan volt, mintha egy szellemet l�tott volna. Nammun vagyok, egy egyszer� f�n�ciai haj�s. De �n�rt bizony�ra m�r agg�dnak h�lgyem.
- Nem, nem hiszem, m�r nincs senkim a vil�gon, aki �rtem agg�dna.
- De �n…
- K�rlek, h�vj csak Alaine-nek.
- De Alaine, mindenki�rt agg�dnak.
- �rtem nem! – jelentette ki dacosan. – Nem �l m�r senki a n�pemb�l.
- Mi�rt? Hova val�si vagy?
- Atlantisz – mondta halkan majd l�tta, hogy a f�rfi arca elfintorodik. – Hazugs�g, amit mondanak az ottaniakr�l! Nem igaz, hogy a b�n�ss�g�nk miatt s�llyedt el! �n vagyok az uralkod�juk, �s esk�sz�m, hogy semmit sem tettek.
- H�l… Alaine, �n semmi ilyet sem mondtam – mondta a f�rfi l�gyan. – Csak meglepett, hogy valakit l�tok a legend�s szigetr�l.
- Haza akarok menni! Vigy�l vissza Junuhoz, most az � h�z�ban lakom.
A f�rfi visszak�s�rte a sz�ll�sad�ja h�z�hoz. Alaine v�gig rettegett. Eml�kezett, hogy valaha volt egy�tt f�rfival kettesben, de arra m�r nem hogy kivel, �s f�lt, hogy Nammun akarhat t�le valamit. Egyed�l volt, nem tudta megv�deni mag�t �s sz�rnyen hi�nyzott neki a k�s�rete, akik mindent�l megv�dt�k. V�gtelennek t�n� id� telt el mire vissza�rtek Junu h�z�hoz. A n� idegesen j�tt ki, amint meghallotta, hogy Alaine visszat�rt.
- Rem�lem, m�g tal�lkozunk – mondta Nammun.
Gyorsan cs�kot lehelt a l�ny ajkaira, majd elt�nt a s�t�tben. Alaine hosszasan b�mult ut�na, am�g Junu hozz� nem �rt. Zavartan sz�molt be neki arr�l, ami aznap t�rt�nt vele. Junu semmit sem �rtett abb�l, amit a l�ny elhadart neki, de nem zavartatta vele mag�t. Alaine-t furcsa, bizserget� �rz�s ker�tette hatalm�ba, amikor a haj�sr�l besz�lt, �s tudta, hogy m�g sohasem volt annyira boldog, mint amikor Nammunra gondolt. M�r alig v�rta, hogy holnap megint tal�lkozhasson vele a parton. Junu �r�lt, hogy siker�lt a f�rfit v�gre �sszetal�lkoztatnia a l�nnyal. El�gedett g�nyos mosollyal t�rt vissza a szob�j�ba, �s amikor a t�k�rbe n�zett, egy eg�szen m�s n� tekintett vissza r�.
- Ostoba vagy Alaine! – nevetett fel hangosan. – M�r arra sem eml�kszel, hogy � volt, aki meg�lt mindenkit, akit szerett�l. M�g egy kis id�, �s arra sem fogsz eml�kezni, hogy Laegen �lt-e valaha. �s ha Treavol megt�ri az �lmot, ami fogva tart, �ket sem ismered fel t�bb�.
Annak ellen�re, hogy hangosan nevetett, senki sem �bredt fel a h�zban.




folyt k�v.