Csodálatos napsütés volt, három fiatal szórakozott kint a tengerparton, két fiú és egy lány. A távolból fehérbe öltözött sötétebb bőrű emberek figyelték őket. - Elegem van belőlük! � morgott a lány � Minek ez a nagy felügyelet, nem eshet semmi bajunk. - Ugyan Alaine, csak a munkájukat végzik. � mondta a barna hajú fiú � Nem hibáztathatod érte őket. � majd visszafordult a tenger felé - De akkor is, ennek így semmi értelme sincsen Langsdom! � morgott tovább � A wraith ellen akkor sem tehetnek semmit - De mi sem, ha megtámadnak minket, húgom. - Mikor voltak itt utoljára, a Pegazus rendszert apáék uralják teljesen. A wraithnek talán két csillagrendszere van. - Apádéknak valóban sok bolygójuk van, de közel sem annyi, mint hiszitek. � sóhajtott fel a másik fiú - Treavol? Treavol volt a legidősebb közülük. Ő száz évvel korábban született, mint Langsdom és kétszázzal korábban a lánynál és csak unokatestvére volt a másik kettőnek. - A harcokból jövök, bácsikám a király hazaküldött, a helyeztünk nagyon rossz. - Mit értesz ez alatt? � kérdezte a másik fiú, ő most volt háromszáz éves - Az Atlantisziaknak már alig van bolygójuk, és lassan az evakuáláson gondolkoznak. - Hova? - Vissza a Földre, ahonnan jöttünk. - De ott mi halandók vagyunk� - mondta Alaine - Tudom, de a veszély minket egyenlőre nem fenyeget, így ne is foglalkozzunk ezzel, szép az idő és a tenger is meleg. � rávigyorogott Langsdomra A fiú visszavigyorgott, majd egy gyors mozdulattal elkapták a lányt. Hiába kiabált és küszködött, végül a vízben kötött ki a többiekkel együtt. - Ezért nagyon megfizettek! � tombolt, de a két fiú csak nevetett rajta. Még sötét volt, amikor felébredtek. Egy fehér falu épületben voltak a szobába beragyogott a kint lévő két hold fénye - A fejem! � morgott John - Egyben vagy? � kérdezte Susan � Nekem nem fáj. Mi történt? - Nem emlékszem pontosan, csak az álomra. Tengerpart. Már megint Langsdomék� - Én is ezt álmodtam. Kimegyek, járok egyet. - Megyek veled. Felvették a fegyvereiket, amik ott voltak mellettük. Tehát mégis Derfel lett a király, ami még rémlett nekik, mert különben nem lettek volna itt a puskáik. Kint fáklyák égtek és meglátták a kert közepét feltúrva. - Az istenit! Ez nem igaz, hogy dolgoztok, óvatosan! � Rodney vitatkozott az ásatókkal Susan felnevetett. - Látom már rendben vagytok, akkor gyertek és segítsetek. Sue úgy tudom, hogy az ásatás a te szakterületed. - Egy perc Rodney és megyek. Biztos, hogy jól vagy John? - Persze, menjél csak. Lemászott a gödörbe, amit már kiástak. És ő is neki állt dolgozni, elvette McKay energia érzékelőjét és ennek segítségével pontosan ott kezdett el ásni, ahol a legnagyobb energia mutatkozott. Egy órán keresztül áshattak, amikor úgy öt méter mélyre értek le. - Itt egy hatalmas szikla van, Rodney, ezt nem tudjuk megmozdítani. Valakinek vissza kell mennie Atlantiszra robbanóanyagért. - Mi maradjunk, mi értünk hozzá a legtöbbet. - John, hol van, hogy visszaküldhessük? - Valahol a kastélyban Teylával enyeleg. - Csak nem féltékeny vagy Rodney? � mosolyodott el a lány - Én? Ugyan nem, csak belegondoltam, hogy a Teyla nem is Földi ember és ha� - Rodney! - Jól van, megkeresem Fordot és megmondom, hogy menjenek vissza. - Köszönöm. McKay elsietett és Susan is kimászott a gödörből. Fáradtan ült le az egyik padra. Minden csendes volt, az égen ragyogtak a csillagok, és elgyönyörködött benne, hogy mennyire más csillagképeket látni, mint odahaza a Földön. Úgy öt perc múlva Johnék is megérkeztek indulásra készen. - Biztos tartjátok itt ketten a frontot? - Persze, nem vagyunk már gyerekek. - 21 leszel Susan, ne mond, hogy nem vagy gyerek. � fedte meg John John tizenöt évvel volt idősebb húgánál, huszonegy évesen végezte el a katonai akadémiát, azután szinte nem is látta a húgát. Szüleik három évvel később haltak meg egy Csillagkapus bevetésen, de ő semmit sem tudott erről a projectről. Susan Sheppardot a katonaság vette magához, mert bátyja harcolt a hidegháborúban, Oroszországban, majd a Balkánon és legvégül Irakban. Ez idő alatt húga tizenhét évesen ledoktorizott történelem-régészet szakon, majd a CSK1-el igen sok bevetésen vett részt, ezzel párhuzamosan elvégezte a katonai főiskolát, és amikor végzett tizedesi rangot kapott, bár minden küldetésen doktorként vett részt, hamar a CSK1 nélkülözhetetlen tagja lett. De már korábban is dolgozott csillagkapus projecteken. Mikor Dr. Carson Beckett felfedezte az ősi gént, ez elsők között volt, akikben felfedezték és ő is könnyedén tudta használni. - Tudok magamra vigyázni, és Rodney is itt lesz velem. - Ez nem volt túl meggyőző. Igyekszünk vissza. Csendben figyelték, ahogy hárman visszaindultak az ugróhoz. Visszaültek az egyik laptop elé és ez esélyeket latolgatták, hogy mennyire lehet ép és teli az a ZPM. - Az lehet itt is a helyzet, mint a gyerekek bolygóján? - Lehet Susan. - De akkor nem vihetjük el tőlük. - Az ősök rejtették itt. - De maguknak Rodney, nem nekünk. A következő pillanatban köhögést hallottak maguk mögül. - Óh, Derfel. � mondta Susan - Remélem nem zavarok? � kérdezte - Nem, egyáltalán nem, most úgy sem tudunk dolgozni. � mondta Rodney - Dr. McKay, nem haragszik, ha elrabolom Susant pár percre? - Nem menjetek csak � morogta � ez a fiatalság. Kisétáltak a várból. A házak között lejutottak a kijáratig. A legközelebbi tisztáson leültek, hogy nézhessék a csillagokat. - Ez nem teljesen biztonságos így Derfel, te vagy a király. - Éppen ezért nem eshet bajunk. - Nálunk ezt nem így vélték a középkorban. - Mesélj a világodról, kérlek. - Hát, mit is mondhatnék, szinte semmit sem láttam belőle. Hatalmas, több milliárd ember él rajta különböző országokban. Sok vallásunk van. Háborúk még mindig. - És a wraithtől nem tartotok? - Nálunk nincsenek wraithek, soha sem jártak a világunkon és nem is fognak. - Miért Susan? - Nagyon messze van, sokkal messzebb, mint ahova ti el tudtok jutni. - Hiányzik? - Igen, nagyon. - Maradj itt velem. - Tessék? � kérdezte döbbenten a lány. Derfel nem válaszolt csak magához húzta és megcsókolta. - Rád vártam, te vagy az igazi, légy a királynőm. Szeretlek. - Nem lehet Derfel, ez nem az otthonom. Mi máshogy élünk, mint ti, nem tudnék itt lakni. Sosem lennék boldog. - Honnan tudod, ha meg sem próbálod? - Engem másnak neveltek, nem királynőnek, én tudós és katona vagyok, harcos. - De legalább ne tagadd le azt, hogy tetszem. - Nem, nem tagadom, valóban te vagy a leghelyesebb srác, akit valaha láttam, de még fiatal vagyok � most ő csókolta meg Derfelt. � Nálunk a házasság előtt évekig vannak együtt a párok. - Akkor próbáljuk meg ezt, veled szeretnék lenni. - Lehet, hogy egy napon haza jutok, és soha többé nem jöhetek vissza. - Akkor maradj velem, amíg lehet Susan kérlek. - Megpróbálok. - Milyen megható beszélgetés � szólalt meg gúnyosan valaki mögülük. - Kolja! � perdült meg a lány és pisztolyt húzott - Csaknem Susan Sheppard, már megint, bátyádat hol hagytad leszámolni valóm van vele. - Tedd le a fegyvert kislány, ha nem akarod, hogy valakinek baja essen. � mondta valaki - Megint lelőnél, mint Atlantiszon a viharban? - Susan, ismered? � kérdezte Derfel - Ki ez a fiú? - Hajnalvölgy ura. � mondta dacosan a fiú - Akkor hozzátok őt is � rendelkezett egy másik - Idióta! � csattant fel Kolja � Nem háborút kirobbantani jöttünk ide, hanem a ZPM-ért. - Sosem szerzitek meg. � mondta a lány - Fogadunk kislány? � válaszolta majd összekötözte a lány kezeit és elindultak a város irányába. A Tócsaugró átment a Csillagkapun és landoltak Atlantiszon. Sheppard azonnal a fegyverraktárba küldte robbanószerekért, addig ő elment Elizabeth irodájába jelentést tenni. - Őrnagy, már vissza is értek? - Nem, a húgom és McKay ott maradtak felügyelik az ásatást, robbanó szerre van szükségünk, hogy kiszabadítsuk a ZPM-et. - Tehát megtalálták? - Minden jel erre mutat asszonyom. - Carson további vizsgálatokat végzett a vérmintákon. - És mire jutott? - Ezt tőle kéne hallaniuk. És megint elvesztette az eszméletét, gyanítom, hogy maguk is. - Igen, de ennek� - Itt is van. Carson, elmondanád, hogy mire is jutottál. - John, elég hihetetlenül hangzik� - Micsoda? - Minden jel arra utal, hogy a húgoddal mi hárman ősökké alakulunk. - De ez hogyan. - Nem tudni. - Beszéljük meg, ha visszajöttünk, most mennünk kell kiásni a ZPM-et. - Vigyázz Langsdom! Alaine� - Rendben, tudom Treavol. - Őrnagy, Dr.! Mi folyik itt? - Miért? � kérdezte egyszerre a két férfi - Carson, maga az előbb Langsdomnak szólított az őrnagyot és ön John Carsont Treavolnak. - Valóban? Nem sokkal hajnal előtt értek fel a palota kertjébe, McKay ott aludt kint laptoppal a kezében, de a mozgolódásra azonnal felébredt. Már éppen indult volna üdvözölni Susant amikor meglátta Kolját. - Csaknem Dr. McKay már megint? - Azonnal eressze el őket! Mért mindig ártatlan gyereket kell felhasználni a bosszúra. - Az őrnagy húga. - De egy gyerek. - Kötözzétek meg őt is. Ön már nem gyerek Dr. így akkor maga válik tárgyalási alappá. - Igazán remek. - Vigyétek fel őket egy szobába, és ne engedjétek onnan távozni őket. - Az őrnagyék mikor jönnek vissza, láttuk őket elmenni. - Nem tudom, lehet, hogy csak egy hét múlva. � mondta Susan - Ne hazudj! � mondta az egyik és egy hatalmasat csapott a puska nyelével a lány arcára, hogy az térdre esett és vékony vércsík indult az orrából - Válaszolsz vagy kedves barátodnak lesz baja! � ugyanaz a Genii és egy tőrt szorított Derfel nyakának - Még ma, szerintem hajnalban. - Ezt miért nem lehetett elsőre elmondani kislány? � kérdezte Kolja � Vigyétek őket. Felráncigálták hármukat az egyik szobába. Susan szédült, kisebb agyrázkódást is kaphatott. - Legalább a köteleket elvághatnák � mondta Rodney � Úgysem tudunk megszökni, nincsenek se fegyvereink és mindent a Genii őriz. A katona morgott, de kioldozta őket. Amint kiment Susan összeesett. - Jól vagy? � kérdezte aggódva McKay - Megvagyok Rodney, csak a fejem fáj és szédülök. - Agyrázkódást kaphattál, feküdj le, és itt van zsebkendő az orrodra. - Oh, köszönöm. - Kik ezek? - A Genii. - De ők békés földművesek, kereskedtünk velük igen gyakran. - Az csak álca Derfel, igen fejlettek, de titkolják. - És ugyanarra van szükségük, mint nektek? - Igen. - Miért? - Azt hiszik, hogy azzal be tudják indítani az egyik bombájukat, de tévednek. A ZPM csak Atlantiszon működik. Susan hirtelen felkapta a fejét. - Johnék most jöttek át a csillagkapun. - Ezt miből gondolod? - Nem tudom, csak érzem. - Nos akkor nemsokára végre szabadok leszünk. � morgott tovább Rodney. Hajnalodni kezdett mire visszaértek. Ugyanott szálltak le, mint a legutóbb. Alig értek el a városhoz, több lelőtt ember testét látták. Amint beértek, már az első sarkon észrevették a Genii embereit. - Az istenit! � szitkozódott John � Ezek mit keresnek itt? - Honnan tudták, hogy itt van a ZPM? � kérdezte Ford - Van egy érzésem, hogy Kolja keze van a dologban, de ha bármit tett a húgommal, megölöm. - Nyugodj meg John, először is jussunk fel a palotáig. � mondta Teyla Mindketten egyet értettek vele. Kikerülve az ellenséget, vagy talán azok hagyták őket feljutni, de erre egyikük sem gondolt. Tíz perc alatt sikerült is felérniük, majd beosontak az udvarra, itt még több Genii katona volt és ott volt Kolja is. - Adjátok meg magatokat és dobjátok el a fegyvereket! � hangzott fel mellettük a parancs - A fenébe! � morogta John, de átadta a fegyverit. - Lóduljatok! Kivezették őket Kolja elé. - Őrnagy, nekünk van még elszámolni valónk. - Igen, én is így gondolom, de azt te nem éled túl. - Hozzátok le őket! � kiáltott fel Kolja az emeleten lévő katonáknak, majd visszafordult � Először is Teyla Emmagan velünk jön, hogy bíróság elé állhasson, amiért hagyta az egyik emberünket meghalni. - Ebbe nem egyezhetek bele, ő az én emberem� - Azt hiszem megváltozik a véleménye őrnagy, ha a húga élete a tét. - Maga élvezi, hogy gyerekek életével játsszon? � kérdezte John rémülten. Mostanra értek le a katonák McKayel, Susannal és Derfellel. Susan azonnal odabújt a bátyához. Gyönyörű arcát elcsúfította egy nagy zúzódás. - Jól vagy? � kérdezte John - Nem � suttogta � nagyon fáj az arcom, és agyrázkódást is kaphattam. - Nos, ha már így megvolt a családi üdvözlés álljanak neki a munkának, a ZPM-et akarjuk! - Szereljétek fel a robbanóanyagot � mondta Susan � onnan majd én átveszem. � egyre jobban szédült John és Ford mivel mást nem tehettek, felszerelték a robbanóanyagokat. Két perccel később felrobbant a szikla, ami elállta az útját a ZPM-nek. - Ez nem lehet igaz! � kiáltott fel Rodney - Micsoda Dr.? - Mivel maguk siettettek az egész el lett cseszve! Nem tudtuk pontosan kiszámítani, hogy mekkora robbanás kell és az egésznek lőttek. - Miről beszél? - A ZPM megsérült nem sugároz több energiát. Ez igazán remek! folyt.köv.