F�lledt, s�t�t ny�ri �jszaka volt. A holdat eltakarta egy nagyobbacska felh�gomolyag, amely a m�g�tte lev� sarl�nak k�sz�nhet�en k�l�nleges sz�rk�ben, illetve ez�stben hom�lylott tomp�n. L�gmozg�s nem volt, az �ll� leveg� pedig egyre nehezebbnek t�nt, ahogy az id� el�rehaladt�val mind nagyobb, s nagyobb pr�b�nak vetette ezzel al� az emberek t�r�k�pess�g�t. A s�t�ts�gnek k�l�n�s, balj�s �rzete volt, aki egy kicsit fog�konyabb volt az eff�le "f�ld�nt�li dolgokra", vagy csak sim�n csak kisz�llt a felfokozott temp�j� �let m�kuskerek�b�l, az �rezhette. �s nemcsak sim�n �rezhette, hanem tudhatta is, hogy ezen az �jszak�n valami sz�rny�s�g fog t�rt�nni. �s t�rt�nt is. - K�rlek, ne b�ntsatok!!! - sikoltotta egy n�i hang, a szavaib�l kicseng� f�lelem megborzongatta azt, aki hallhatta. A jeges r�m�lete hat�s�ra szinte rezgett a leveg�. De hangj�t nem hallotta senki, legal�bbis nem olyasvalaki, aki seg�thetett volna. A l�ny egy sik�torban fek�dt, haja al�l v�kony cs�kban csorgott a v�r. Retteg�s�ben �s tehetetlens�g�ben �sszeh�zta mag�t, ak�r egy �ri�scsecsem�, arc�t a s�r�s �s a f�lelem eltorz�totta. B�rkit meghathatott volna a l�tv�nya, de t�mad�i l�tsz�lag nem t�rtek jobb bel�t�sra. A h�rom csukly�s alak, akik eddig �ld�zt�k, most k�zelebb l�ptek hozz� h�rom oldalr�l, a negyedik ir�nyba val� menek�l�st a fal akad�lyozta meg. A k�mzs�sok rezzen�stelen�l �llt�k k�r�l a reszket� l�nyt, egyik�k kez�ben hossz�, szamur�jkatan�ra eml�keztet� kard pihent. A m�sik kett� kez�ben nem volt fegyver, csukly�juk nem engedett r�tekint�st az arcukra, csak a sz�juk l�tszott, de az nem mutatott semmit. A kardos alak volt a legalacsonyabb, teste n�ies vonalait kiemelte a f�ldig �r�, k�z�pkorira eml�keztet� k�peny, amely minden oldalr�l eltakarta test�t, hasonl�an a m�sik kett�h�z. � k�z�pen �llt, egy�rtelm� volt, hogy ha itt v�r fog folyni, az az � kez�n sz�rad majd. A jobboldali alak volt a legmagasabb, egy f�l fej v�lasztotta el a n�t�l �s k�r�lbel�l �t centi a baloldalon �ll� m�sik f�rfit�l. A n� feljebb emelte kiss� a kardj�t, �s k�zelebb l�pett. A f�ld�n reszket� l�ny erre egy r�m�lt ki�lt�ssal reag�lt - volna, ha a kardos nem guggolt volna le hozz� �s, a mutat�ujj�t nem tapasztotta volna finoman a l�ny sz�j�ra, ezzel elhallgattatva az �ldozatot. - Csss, ne agg�dj, nem fog sok�ig f�jni. - hallatszott ki a csuklya al�l kiss� magas, l�gyan cseng� �s gy�ny�r�, de valahogy m�gis kem�ny, hideg hangja, melyb�l kis neg�des g�ny �rz�d�tt. Ha a l�ny valamilyen m�s helyzetben hallotta volna, ak�r m�g megnyugtat�nak is tal�lhatta volna, persze, a g�nyt lesz�m�tva. �gy viszont a csit�t� tartalom ellen�re is komolyan fenyeget� volt. A l�ny el�tt guggol� n� v�gre felemelte a fej�t, hogy �ldozata �pp l�tni v�lhette az arc�t, ami �rdekes reakci�t v�ltott ki bel�le; f�l m�sodpercre megnyugodott. Valahogy elfelejtette, hol van, milyen helyzetben, csak meglep�d�tt, kerek szemekkel f�rk�szte a csuklya s�t�ts�g�b�l r�n�z� arcot. Azt sem vette �szre, ahogy a n� felemelte a kardj�t, hogy csap�st m�rjen r�. Nem volt t�bb ideje, halk, f�jdalmas sikollyal fogadta a mellkas�t �td�f� kardot, amelyet a k�mzs�s n� most kih�zott bel�le, majd ism�t les�jtott. A l�ny nem haldoklott tov�bb, kiadta a lelk�t. A szeme fennakadt, minta m�g k�vetni pr�b�ln� a test�b�l felszabadult l�lek sz�rnyal�s�nak �tj�t, a teste pedig f�lig eld�lt, mintha csak f�l�lm�b�l szunnyadt volna �r�k �lomra. A n� belet�r�lte a kardot a l�ny szokny�j�ba, guggol�sb�l h�tr�lt egy l�p�st, majd fel�llt. A k�penye alatt elrejtette a kardj�t, lehetett hallani a hangot, ahogy f�m s�rolja a f�met, �s a kard hossz� peng�je elt�nt a neki k�sz�lt tokban. A magasabbik f�rfi fel�l rosszall� morg�sf�les�g hallatszott, majd lehajolt a l�nyhoz �s finoman lecsukta k�t ujj�val a l�ny k�t szemh�j�t. - Musz�j mindig ilyennek lenned? Nem lehetett volna sim�n meg�lni, �s k�sz? - hallatszott k�mzs�ja al�l fiatal, l�gyan zeng�, nagyon enyh�n magas hangja, kellemes f�rfias zeng�ssel. Nyugodt volt �s b�k�s, de enyhe szemreh�ny�s �s emp�tia csengett bel�le. - Most m�r mindegy, nem? K�l�nben is, m�r �gy kezdtem el. Ha most v�ltoztatn�k, akkor nem biztos, hogy r�j�nne, hogy ugyanaz vagyok. - felelte a n�, csipetnyi megb�n�s n�lk�l, h�v�sen. - K�l�nben sem ismerted. - Igen, az lehet, hogy nem ismerte egyik�nk sem, �s az is lehet, hogy vesznie kellett, de persze azt te cseppet sem tartod t�lz�snak, hogy v�gigkergetted a f�l v�roson, mivel most �gysem tudna mit tenni ellen�nk? - Avatkozott bele a vit�ba a harmadik f�l is. Neki m�lyebb volt a hangja, jobban rezgett, mint a t�rs��, val�sz�n�leg id�sebb is volt n�la n�h�ny �vvel. Olyan volt, mintha nem is k�rd�st tett volna fel, hanem kijelentette volna az el�bbi szavakat g�nyos hangj�n. Besz�de magabiztos volt, t�rs�val ellent�tben az � hangj�ban fegyelem �s szigor csengett. A n� rosszall�an felmordult �s megcs�v�lta a fej�t. A k�t f�rfi m�g l�tatlanban is tudta, hogy ehhez grimaszol�s t�rsul, valamint szemforgat�s. Hisz ismert�k m�r j�l a n�t, �s egym�st is. - Meg kellett halnia �gy is, �gy is, akkor meg nem mindegy, hogyan? Eddig semmi bajotok nem volt az ilyesmivel. - H�t, most m�r van, �gyhogy jobban tenn�d, ha kiss� visszafogn�d magad. Nem Evoranelben vagyunk, tudod j�l. Itt szab�lyok vannak. - v�gott vissza a n� v�lasz�ra a f�rfi, nem v�ltoztatva a g�nyos, �rdektelen, �s ez �ltal roppant ideges�t� hangst�luson. - Nem �rdekel, legal�bb ezt ne szabd meg! - csattant fel a n� - Ha m�r itt kell rostokolnunk, akkor legal�bb a kiv�gz�sekbe ne sz�lj bele! - A feladatunk kor�ntsem ostoba - felelte a magasabbik csukly�s - Gondolj bele, micsoda jelent�s�ge van ennek Evoranel sze... - felelte volna, de nem jutott a mondata v�g�re, mert valami hang bel�fojtotta a sz�t. Mind a h�rman odakapt�k a fej�ket. Egy k�zeli kuk�r�l esett le a fed�l hangos cs�r�mp�l�ssel. Valaki lel�kte v�letlen�l. A valaki egy tizen�t �ves l�ny volt, aki a szemetesek takar�s�ban hallgatta v�gig az eg�szet. Most pedig �tkozta mag�t �s foh�szkodott, maga sem tudta, kihez, hogy �p b�rrel meg�ssza ezt a kalandot. A fesz�lt csend, ami most uralkodott a helyen, semmi j�t nem jelentett. Majd megl�tta a falon a k�zeled� n� �rny�k�t. A hideg v�gigfutott a h�t�n, ahogy belegondolt, hogy mi lehet most a sorsa, ha azoknak az alakoknak siker�l elkapniuk. Mikor a n� �rny�ka m�r kell�en �sszement a falon, jelezve ezzel annak k�zels�g�t, hirtelen hozz�l�kte a kuk�t, majd, mint a goly� az �gy�b�l, �gy l�tt ki a f�utca fel�. Hallotta a szitkoz�d�st maga m�g�tt �s az �t k�vet� rohan� l�pteket. Nem is egyet. A hangok szerint ketten futottak. H�tran�zett egy pillanatra, hogy l�thassa, mi t�rt�nik m�g�tte. A v�r kifutott az arc�b�l, mikor l�tta, milyen k�zel van hozz� a csukly�s n�. A magasabbik f�rfi pedig a nyom�ban, p�r m�terrel lemaradva m�g�tte. Azonban a k�vetkez� pillanatban behozta a h�tr�ny�t, de a l�ny helyett a t�rs�t kapta el �s lefogta. Az pr�b�lt szabadulni, �s a r�ngat�s k�vetkezt�ben a f�rfir�l lecs�szott a csuklya. A haja egyenes volt, mogyor�barna-aranysz�n�, valamivel a v�lla al� �rt. Arca szab�lyos, cseppet hossz�k�s, �s sz�p, l�gyvon�s� volt. Nem lehetett t�bb 20-25 �vesn�l. Gesztenyesz�n szemei gyors t�ncot j�rtak a l�ny, �s az �ltala lefogott n� k�z�tt. - Hagyd b�k�n! T�rj m�r �szhez, hallod?! Fejezd be, nem l�tsz a szemedt�l?! - sziszegte oda t�rs�nak, aki �gy t�nt, lenyugodott, �gy a f�rfi elengedte. A n� d�h�sen megr�zta mag�t �s tekintet�t a fut� l�nyra emelte, szemeit szinte belef�rta a rohan� l�ny arc�ba, miel�tt m�g az elt�nhetett volna a sarkon. J�ghideg, s�t�tk�k szemek. Kegyetlen, gyilkos tekintet. A l�nyban csak �gy kavarogtak a gondolatok, ak�r egy hatalmas �rv�ny az �ce�nban, mik�zben a j�rd�n loholt, min�l messzebb att�l a borzalmas helyt�l. Lassan, mikor biztos t�volba �rt v�gre, feladta a rohan�st �s csak temp�s, siet�s l�ptekkel haladt. A sz�ve a tork�ban dobogott, az agya zakatolva gy�rtotta a felbuk� k�rd�seket. - Kik voltak ezek?! M�rt kellett annak a l�nynak meghalnia?! Nekem mi�rt nem? Mi vehette r� azt a fi�t, hogy megv�djen? Mif�le embernek vannak ilyen szemei?! - villant esz�be ism�t a s�t�tk�k szemp�r, amely a csuklya s�t�ts�g�b�l villant r�. A n� arc�t nem lehetett kivenni, valahogy csak a szeme volt az, amit a l�ny l�tott. Azok a szemek mintha imm�r az eml�kezet�be lettek volna billogozva. Az sem z�kkentette ki a m�l�z�sb�l, hogy eleredt az es�. Ugyan volt n�la erny�, de m�g csak �szre sem vette, hogy zuhog. Az emberek legt�bbje, legal�bbis az a fele, akikn�l nem volt semmi, igencsak megszapor�zta a l�pteit, hogy min�l el�bb valami mened�k al� juthasson, m�g akikn�l volt eserny�, azok meg�lltak, el�kotort�k a t�sk�ikb�l a mindenf�le sz�n� �s mint�j� erny�iket, majd folytatt�k �tjukat. J� n�h�nyan megn�zt�k maguknak a l�nyt, �s volt is r� okuk. Hossz�, fekete, k�z�pen elv�lasztott haja v�zt�l csatakosan tapadt az arc�ra �s a v�ll�ra, fufruja belel�gott a szem�be. Barna, majdhogynem fekete szemeiben m�g mindig t�kr�z�d�tt a f�lelem �s az ijedts�g. A monszunk�nt �ml� es� m�r most teljesen el�ztatta a ruh�it, amelyek most r�tapadtak, kiemelve karcs�, b�r kiss� sov�ny test�nek alakj�t. B�r m�r nem rohant, el�g temp�san l�pkedett ahhoz, hogy felt�n� jelens�g legyen, szinte tankk�nt k�zlekedett az utc�n. Kezeit a fesz�lts�g �k�lbe h�zta. Egyre - m�sra fell�k�tt valakit, de nem jutott el a tudat�ig semmi. Az viszont ann�l ink�bb, hogy valaki megfogta a karj�t �s visszah�zta. Teljesen beg�rcs�lt az ijedts�gt�l, m�r �ppen �tni k�sz�lt, mire r�j�tt, hogy kinek is k�sz�l most beh�zni. Legjobb bar�tn�je f�lig d�bbenten, f�lig ijedten pislogott r� a pink eserny� al�l. - Neked meg mi bajod van? �gy n�zel ki, mint aki szellemet l�tott! - M�skor ne hozd r�m a fr�szt �gy, ha megk�rhetlek! - csattant fel a megsz�l�tott, majd nagy er�fesz�t�sek �r�n nyugodtabb hangra v�gott- am�gy neked is szia! - K�sz�ntem, k�tszer is, de meg se hallott�l! -k�zben bevonta bar�tn�j�t az eserny� al� -De hi�ba pr�b�lod elterelni a t�m�t, Akane! - vetette el a l�ny k�s�rlet�t - Az el�bbi k�rd�semre nem v�laszolt�l. - Musz�j ezt itt megvitatni? Egy�ltal�n, musz�j megvitatni? - Igen, eltal�ltad. Musz�j megvitatni. - �s itt �s most kell? - Na, ahhoz nem ragaszkodom - n�zett fel az �gre a l�ny - Nagyon esik ez az �tkozott es�. M�rt nem vetted el� az eserny�det? - Elfelejtettem - vallotta be a l�ny - Eg�szen m�shol j�rt az eszem. - Hol? A h�tf�n? Nem lesz olyan rossz az a kilencedik, �j oszt�ly, �j tan�rok, tiszta lap... - Nem, nem azon gondolkodtam. De mi meg hova is megy�nk? - Hozz�d. Tudod, te erre laksz - felelte kaj�n vigyorral a szalmasz�ke hajjal keretezett arc. - J�l van, na, ne harapd le a fejem. - n�zett bar�tn�je smaragdz�ld szemeibe. - Eszemben sem volt, csak f�l� volt, hogy elfelejtetted. Akane csak grimaszolt egyet, b�r a lelke m�ly�n igazat adott bar�tn�je humor�nak. A kis kalandja ut�n nem v�gyott m�sra, mint egy nyugtat� f�rd�re �s egy j� meleg, puha �gyra. Nem hi�nyzott most neki annyira a t�rsas�g. Vagy m�gis? Maga se tudta igaz�n. Egy ilyen kaland ut�n val�sz�n�leg kiss� f�lt volna egyed�l otthon, m�sfel�l egyed�l tudta volna csak nyugodtan �tgondolni �s kiss� megem�szteni a dolgokat. Esz�be jutott, hogy tulajdonk�ppen fogalma sincs, mennyi lehet az id�. �ltal�ban szokta tudni mag�t�l is, m�g ha nem is a pontos id�t, az�rt k�r�lbel�l mindig eltal�lta. De most fogalma sem volt r�la, h�ny �ra lehet. El�vette kiss� meg�zott t�sk�j�b�l a mobilj�t, aminek szerencs�re semmi baja sem lett a v�zt�l �s d�bbenten konstat�lta a kijelz�n lev� sz�mokat: 22:43. - Te, any�d nem fog agg�dni, hogy m�g nem vagy otthon? Bar�tn�je meglepetten n�zett r�, majd finoman megkocogtatta a fej�t. - Veled azt�n sok minden t�rt�nhetett. K�r�lbel�l f�l �r�ja besz�lt�k meg, hogy ott alszom n�lad, mivel p�ntek van �s a suli csak h�tf�n kezd�dik igaz�n. T�nyleg az iskola miatt volt�l ennyire kiakadva? - Akane ezt a k�rd�st ink�bb meg sem hallotta. - Most, hogy �gy mondod, m�r eml�kszem r�! Hogy lehetek ilyen feled�keny? - a l�ny csak nevetni tudott saj�t ostobas�g�n. Legal�bbis kier�szakolt mag�b�l egy zavart nevet�st. - Brav�, Sherlock, legk�zelebb mi j�n, mit felejtesz el? Tudod m�g a nevedet? - Igen, s�t, a tiedet is - felelte Akane kaj�n vigyorral. - Akkor halljuk, mert nem hiszek neked! - nevetett a l�ny. - Az �n nevem Akane, a tied meg Sadako. Vagy �sszet�vesztelek valakivel? - Any�ddal - nevetett Sadako - Na, el�g a gyereknapb�l, megj�tt�nk. De l�tom, ezt sem vetted m�g �szre - H�zta be egy magas, modern �p�t�s�, t�zemeletes h�z �veges kapuj�n. - Egek, hol j�r az eszem - s�hajtotta Akane, majd engedett bar�tn�je h�z�s�nak. B�r nagyon j�l tudta, val�j�ban hol j�r az esze. A lifttel felmentek a kilencedik emeletre, majd a felvon�b�l ny�l� folyos� bal sz�rny�nak legv�g�be, ahol a l�nyok meg�lltak egy - a t�bbihez hasonl�an - s�t�tbarna ajt� el�tt, amelyen a lev�lny�l�s �s a leselked� f�l�tt ez�stsz�nnel csillogott a tizenhetes sz�m. - Biztos, hogy ez az? - vigyorgott a Akan�ra bar�tn�je, holott � maga is j�l tudta a v�laszt, hisz vagy ezerszer j�rt m�r itt, ha nem t�bbsz�r. - Nem te mondtad az el�bb, hogy el�g a gyereknapb�l? - J�, de igen, de ezt nem lehetett kihagyni. Ez volt az utols�. - Rem�lem is, mert m�r f�radt vagyok ehhez - felelte nagy s�hajjal, majd az id�k�zben el�kapart kulccsal kinyitotta a z�rakat, majd bel�pett a lak�sba. A bent honol� s�t�ts�gt�l azonnal elkapta a f�lelem, akaratlanul is a csukly�s alakok jutottak az esz�be, a meggyilkolt l�ny, a n� hideg tekintete, a k�l�n�s besz�lget�s. Csak akkor kapta fel a fej�t, amikor Sadako is bemas�rozott �s felkapcsolta a villanyt, ezzel el�zve az ott terpeszked� s�t�ts�get. Gyorsan ledobta a t�sk�j�t a kanap�ra �s kiszedte bel�le a mobilj�t, hogy az ne �zzon tov�bb a vizet felivott anyagt�l. K�zben bar�tn�je elt�nt a f�rd�szob�ban, Akane gyan�totta, hogy az eserny�je lecs�p�gtet�se v�gett. - Szerintem gyorsan dobd le magadr�l azokat a vizes g�nc�ket �s �llj a meleg zuhany al� - hallatszott ki Sadako hangja a f�rd�b�l. - �pp azt akartam! - sz�lt neki vissza. Csak most, a lak�s k�nyelmes h�m�rs�klet�t tapasztalva j�tt r�, hogy mennyire f�zik. K�zben a Sadako kij�tt a f�rd�b�l. - Parancsolj, a ti�d. De az�rt ne �jszak�zz ott! - mosolygott r�. A l�ny csak nevetett rajta egyet, majd bevonult �s megengedte a vizet, �szint�n rem�lve, hogy bar�tn�je megfeledkezett m�r a furcsa viselked�s�r�l, b�r Sadako nem err�l volt nevezetes, hogy elfelejt dolgokat. Tizedikes bar�tn�je mem�ri�ja igaz�b�l olyannyira j� volt, hogy el�g volt neki �r�k el�tt �tolvasni p�rszor az anyagot �s t�bb volt, mint val�sz�n�, hogy �t�st szerzett. Igyekezett a gondolatait ebbe terelni , meg az �j iskola �s �j oszt�lyt�rsak fel�, de nem ment neki. Agy�ba minduntalan bek�sztak a sik�torban l�tottak, f�l�ben ott csengett a k�l�n�s besz�lget�s. Odakintr�l tomp�n besz�r�d�tt a t�v�, az esti h�rad� zaja. Sadako azt mindig megn�zte, a nap folyam�n legal�bb egy h�rad� erej�ig bekapcsolta a k�pl�d�t. Akane azonban szinte meg sem hallotta. Csak rem�lhette, hogy azok az alakok nem fogj�k keresni. Pedig ez nem volt t�l val�sz�n�, hisz' � szem - �s f�ltan�ja volt annak, ahogy meg�ltek valakit �s az a k�l�n�s n� is el akarta kapni. El�nt�tt�k a szemeit a k�nnyek, ahogy esz�be jutott, milyen kegyetlen�l v�gezt�k ki a l�nyt. El sem tudta k�pzelni, milyen f�jdalmas lehetett a sz�m�ra, milyen borzaszt�an �rezte mag�t, am�g m�g �lt. R�ad�sul a csukly�s nem is az els� sz�r�ssal v�gzett vele. Tal�n direkt? A k�s�bbi vit�juk alapj�n igen. Fel�llt a sz�r a h�t�n, ahogy esz�be jutott, hogy tal�n �r� is ez a sors v�r. M�r a f�l�ben csengett a csukly�s n� g�nyos, ijeszt� duruzsol�sa: "Ne agg�dj, nem fog sok�ig f�jni". Nem akart � is erre a sorsra jutni, de fogalma sem volt, hogy ker�lhetn� el, mit tegyen. Tal�n ha nem sz�l a rend�rs�gnek, b�k�n hagyj�k. Hisz biztos nem akarnak r�cs m�g� ker�lni. -K�l�nben is, mit mondhatn�k �n a rend�rs�gnek?- fogalmaz�dott meg benne a gondolat - hisz semmit sem tudok. Semmit. Hogy mi�rt kellett annak a l�nynak meghalnia, ezzel szemben engem mi�rt v�dett meg az a fi�. Hogy kik voltak ezek az emberek, akik szemrebben�s n�lk�l oltott�k ki egy ember �let�t. Vagy csak v�gign�zt�k. M�g akkor is, ha ut�na felvetett�k, hogy m�sk�pp k�ne csin�lni. Akkor sem tettek ellene semmit. Vajon mit l�thatott a l�ny, amit�l egy pillanatra m�g azt is elfelejtette, hogy �pp az �nn�n kiv�gz�s�n van, milyen arcot? Biztosan nem ismerte, mert akkor m�shogy viselkedett volna, de akkor mit�l lep�d�tt meg? Tal�n a szemei miatt - t�prengett Akane - azok szinte nem is emberi szemek voltak, de egyszer�en t�l val�s�gszer�ek voltak ahhoz, hogy kontaklencs�k legyenek. T�l jegesek voltak ahhoz �s t�l kegyetlenek. K�zben elz�rta a csapot, megszabadult vizes ruh�it�l, a haj�t kibontotta, majd bem�szott a kellemes, bizserget�en meleg v�zbe. - El�g volt - morrant r� mag�ra - verd ki �ket a fejedb�l. Meg sem tudn�nak tal�lni, hisz nem k�vettek, a nevemet sem tudj�k. Tov�bb nem nagyon volt ideje a gondolatait rendezgetni, mert Sadako felki�ltott. - H�, gyere ki, ezt hallgasd!! Siess, gyorsan!! - Eszemben sincs kij�nni, ink�bb vedd fel, ha annyira �rdekes! Van �res vide� a t�v� melletti polcon! - J�, j�, akkor aszal�dj csak ott tov�bb! - hallatszott bar�tn�je �ls�rt�d�tt hangja. - Helyes, aszal�dom is - d�nny�gte Akane, de ink�bb csak mag�nak. El sem tudta k�pzelni, mi lehet olyan fontos, hogy neki amiatt ki kelljen m�szni a j� meleg v�zb�l. Automatikusan kikergette a fej�b�l a gondolatot, hogy tal�n a csukly�sokr�l van valami h�r. Nem akart t�bbet gondolni sem r�juk, el akarta �ket felejteni. V�gleg. Mikor �gy �rezte, m�r kell�en sokat aszal�dott a k�dban, kim�szott v�gre, nagyj�b�l sz�razra t�r�lte mag�t, felvette a pizsam�j�t, majd kiment. - Na v�gre, m�r azt hittem, v�zbe f�lt�l - heccelte azonnal Sadako. - Csak, hogy tudd, te fogsz mindj�rt v�zbe f�lni - felelte a l�ny kis g�nnyal a hangj�ban - Mit akart�l mutatni? Ezt. - Bar�tn�je megnyomta a PLAY gombot. Ahogy Akane sejtette, a h�rad�b�l volt n�h�ny perc, amely egy kegyetlen gyilkoss�got mutatott be. Egy tizen�t �ves l�nyt meg�ltek egy, hozz�juk k�zeli sz�k, n�ptelen kis sik�torban. K�t sz�r�ssal v�geztek vele, majd a sz�v�t egyszer�en kiv�gta bel�le az elk�vet�. Ez �j volt Akan�nak. Akaratlanul is a sz�ja el� kapta a kez�t, �gy n�zte d�bbenten a t�v�t, mintha csak azt v�rn� t�le, hogy a bemond�n� minden k�rd�s�re v�laszt adjon a riportj�ban. De ez nem t�rt�nt meg, a n� nemhogy v�laszt adott volna a sok-sok k�rd�sre, de a sz�mukat tov�bb n�velte, amihez el�g volt csup�n n�h�ny mondat. - Ez m�r a harmadik ilyen eset volt j�nius �ta. Az elk�vet� felt�telezhet�en ugyanaz, hisz a helysz�nen k�v�l semmi elt�r�s nincs. Minden �ldozatb�l hi�nyzik a sz�v, mindegyik�k ugyanoda kapta meg a sz�r�st. S hogy mi a k�z�s m�g benn�k? Meg fognak lep�dni, h�lgyeim �s uraim. Mindannyian most h�tf�n kezdt�k volna meg tanulm�nyaikat a Katsumoto Szakk�z�piskol�ban, holott az iskola a lehet� legnagyobb diszkr�ci�val kezelte a felv�telit nyert di�kok �s a leend� oszt�ly n�vsor�t... Akane kikapcsolta a t�v�t �s bar�tn�j�re n�zett. - Abba az oszt�lyba fogok j�rni h�tf�t�l �n is - motyogta megsemmis�lten. Sadako n�m�n b�lintott. - Tudom -felelte eg�sz halkan - �gy fest, valakinek nem tetszik az az oszt�ly. Rem�lem, nem te leszel a k�vetkez�... - H�t, az biztos , hogy �n nem - nevetett fel Akane keser�en. - Honnan tudod? - hitetlenkedett a l�ny. Ez a felnevet�s m�r eleve nem tetszett neki. - Onnan, hogy azt a gyilkoss�got, ami ma t�rt�nt... azt �n l�ttam - suttogta, b�r maga sem tudta, mi�rt. - Hogy mi?! Ugye csak tr�f�lsz?! - csattant fel bar�tn�je. - Nem vagyok olyan kedvemben. T�nyleg l�ttam. - azzal besz�molt mindenr�l, amit l�tott, hallott �s sejtettt. Besz�lt a k�l�n�s besz�lget�sr�l, hogy val�sz�n�leg az�rt van m�g �letben, mert az a sr�c visszatartotta a t�rs�t att�l, hogy elkapja. Mik�zben �ml�tt bel�le a sz�, �gy �rezte, hogy valamif�le furcsa nehez�k emelkedik fel a sz�v�r�l, p�r fokkal k�nnyebb� t�ve a sz�rny� helyzetet. -. Sz�val ez�rt volt�l �gy oda, amikor meg�ll�tottalak - �llap�totta meg a l�ny, miut�n bar�tn�je besz�mol�ja v�g�re �rt - Mit akarhatnak ezek el�rni az oszt�lyod irt�s�val? - Fogalmam sincs, de nagyon fontos nekik. - Biztos nem p�nzt, k�l�nben tuti elkaptak volna. Nem akarsz sz�lni ap�dnak err�l? - M�g csak az k�ne, k�l�nben, nem hiszem, hogy �rdekeln�. T�ls�gosan lefoglalja a c�gvezet�s - fintorgott Akane - hiszen sosincs itthon. - Igen, igaz. K�t t�rgyal�s k�z�tt megpr�b�ln� beadni, hogy �lmodtad. - Val�sz�n�leg... de akkor mi lenne az, ami kellhet nekik? - Fogalmam sincs - s�hajtotta a l�ny. Kezdte �gy �rezni, hogy ez az eg�sz �gy, ak�rhogy is gondolkoznak, zs�kutc�ba vezet. Hossz� perceken �t �ltek ott, n�m�n beburkol�zva a s�t�ts�gbe, zakatol� aggyal, amely veszett temp�ban keresett valami megold�st, de nem tal�lt semmit. V�g�l a hallgat�st Sadako t�rte meg. - Asszem... �n is elmegyek f�rdeni - azzal m�r fel is t�p�szkodott �s a pizsam�j�t meg a t�r�lk�z�j�t a karj�ra fektetve elindult a f�rd�szoba fel�. - De az�rt ne �jszak�zz ott - sz�lt ut�na Akane, megism�telve bar�tn�je nemr�g elhangzott szavait. Sadako visszafordult �s halv�nyan r�mosolygott. - Ne agg�dj, sietni fogok - azzal elt�nt az ajt� m�g�tt. *** Reggel mindketten telefoncs�rg�sre �bredtek. Akane mobilja sz�lt, k�m�letlen�l felr�zva �ket leg�desebb �lmukb�l. A l�ny �lmos morg�ssal felt�p�szkodott, hogy el�keresse az �tokverte k�sz�l�ket, �s j�l leszidja azt, aki h�vni mer�szelte. - Hall�? - sz�lt bele a t�le telhet� legzombisabb hangon. - Szia, mi az, te m�g aludt�l? - hallatszott a vonal t�ls� fel�r�l egy energikus l�ny hangja. - H�t, nem tudom, mit v�rsz te t�lem hajnali f�l kilenckor - n�zett a fali�r�ra egy �s�t�s k�s�ret�ben. - Hajnali? Na, ne id�tlenkedj m�r - nevetett a h�v� f�l. - Komoly voltam - d�nny�gte Akane - Mit akarsz? - H�t, csak azt akartam megk�rdezni, hogy l�ttad-e tegnap este a h�rad�t. - M�rt, m�r nem akarod megk�rdezni? - morogta - Am�gy l�ttam, igen. Mi�rt? - Akkor mondd el, mi volt benne... J�, j�, ez csak vicc volt, ne vedd komolyan - hadarta a l�ny, pont mikor Akane valami �kes k�romkod�st kezdett volna belev�gni a telefonba. - �n is l�ttam, nyugi. - Csod�latos!! - felelte a l�ny �r�mtelinek sz�nlelt hangon, majd komolyra v�ltott - Mi a v�lem�nyed r�la? - Az, hogy ijeszt� - felelte a vonal m�sik v�g�n a vidor, de m�r komorabb hang. - szerinted �gy is elkezdj�k a tan�vet? - J�t k�rdezt�l, de szerintem nincs akkora szerencs�nk. Azoknak a nyomorultaknak m�r a kez�ben van a lista, az, hogy nem kezdj�k el az �vet, m�g nem v�ltoztat semmin - s�hajtotta. - Lehet, de biztos sok gyerek lesz, akit nem fognak elengedni az iskol�ba, mert att�l f�lnek a sz�leik, hogy sorst�rsak lesznek. - Van benne valami. Im�dkozom, hogy senkit se engedjenek el, b�r engem ez a vesz�ly nem fenyeget - horkantott fel g�nyosan. - Nem is vagy vall�sos. Am�gy, t�ged nem ijesztett meg az a besz�mol�? - De, nem is kicsit. M�rt? - k�rdezett vissza Akane meglepetten. - Csak, mert �gy besz�lsz, mint akinek a tanul�s elker�l�se a legf�bb gondja. Na mindegy, mennem kell, szia! - azzal a l�ny bontotta a vonalat. Nem volt t�lzottan el�gedett. - "Nos?" - sz�lalt meg egy hang a fej�ben, hasonlatosan a gondolatokhoz. "Nem f�l t�ls�gosan, legal�bbis, a telefonb�l �gy t�nt. De k�t nap m�lva t�bbet tudok majd mondani, uram" - v�laszolt a hangnak, szint�n gondolatokkal. "Rem�lem is. Eddig fontos volt�l a terv�nk v�grehajt�s�ban, ez ne most v�ltozzon meg, a Nagy Forradalom k�sz�b�n. Te is tudod, milyen hatalmas jelent�s�ge van annak, hogy tudjuk, milyen �rz�seket t�pl�l a sanra�. Ez kulcsfontoss�g�." - zengtek a fej�ben a kem�ny szavak. F�lelem j�rta �t a zsigereit, tudta, hogy ez komoly fenyeget�st takar, a lehet� legburkoltabb form�ban. "Nincs k�nny� dolgom, uram! Az az �tkozott kis f�reg �lland�an ott van a nyom�ban! Nem lehetne elt�vol�tani onnan valahogy?" - fakadt ki. "Nem. A legl�nyegesebb az, hogyha majd megtudja az igazs�got, azt higgye, mi az � oldal�n �llunk! M�rpedig, ha elt�vol�tjuk onnan azt a kis k�met, akit � a legjobb bar�tn�j�nek gondol, akkor nem fog hinni benne, hogy a mienk a helyes �t. Teh�t oldd meg e n�lk�l!" "�rtettem" - a l�ny gondolatban s�hajtott, majd elm�j�t elz�rta az eddig benne lev� m�sik tudatt�l. D�h�sen t�maszkodott a mosd�ra, amely el�tt �llt, �s dacosan farkasszemet n�zett k�pm�s�val. A t�k�rb�l egy csinos, kiss� sz�gletes arc n�zett vissza r�, nagy, barna szemekkel. Hossz�, egyenes, festett v�r�s haj keretezte, amelynek els� tincsei h�tul voltak �sszefogva. Ez a besz�lget�s kiss� sok volt neki. Nem el�g, hogy a sanra�ra �ll�tott harcosokb�l m�r h�rmat meg�ltek, most m�g � is meg lett fenyegetve. �, aki annyi mindent tett m�r a szervezet�rt, aki sz�v�t-lelk�t kitette a c�ljuk el�r�s��rt. �s most m�gis. �szint�n rem�lte, hogy nem � a k�vetkez� kiszemelt. - Most nem bukhatok el - suttogta mag�nak - Most m�r nem. T�l k�zel vagyunk m�r a c�lhoz, most nem mondhatok cs�d�t! Hisz', �letek ezrei f�ggnek az akci� siker�t�l! Csak az�rt is kiszedek mindent bel�le! Csak az az �tkozott liba ne lenne! Neki mond el mindent! - d�h�ng�tt.- Pedig az igazs�g pillanata k�zeleg. - Raicho! Gyere, k�sz a reggeli! - hallatszott odakintr�l egy n�i hang. Az itteni �desanyj��. - Megyek m�r! - kisim�tott az arc�b�l egy rakonc�tlan tincset, majd kis�t�lt a f�rd�szob�b�l �s leoltotta a villanyt.