18. fejezet: A tékozló fiú hazatér
2007.10.24. 15:34
Néhány nappal későbbre teljesen világossá vált, hogy valamiféle állóháború alakult ki. A Szövetség megmaradt az Alterran bolygó közelében, nem támadtak, csak vártak valamire, és az Atlantiszon lévőknek pedig eszük ágában sem volt támadniuk. Nekik ez a helyzet tökéletesen megfelelt.
A két új ZPMmel évekig is kitarthattak volna egy ostrom esetén kivéve, ha az Ori hajók fegyverzete képes átlőni az atlantiszi pajzsot, és azt már tudták, hogy asgardi pajzsok is összesen egy lövést bírnak felfogni.
Nem volt rózsás a helyzetük, Atlantisz tízezer éve volt elhagyatott, ez idő alatt egyetlen Alterran sem volt a városban, a fegyverzetük és a pajzsuk semmit sem fejlődött, míg az Ori ezek minden gyengeségét ismerte, és így fejleszthették ki a saját offenzív, illetve defenzív fegyvereiket, pajzsaikat.
Carsont, Evant és Susant kiengedték a gyengélkedőről. Amikor éppen volt egy kis pihenője az expedíciónak Caldwell ezredes megtartotta a ez előléptetési ceremóniát, így Atlantiszon megint volt egy Sheppard őrnagy.
Azért döntöttek így, mert mind a két helyszínen háború dúlt, és kétséges volt, hogy mikor fognak az Atlantisziak a Daedalusszal együtt újra visszatérni a Földre. És mivel az SGCnek csak egyetlen ZPMe volt, ami meg lemerült a legutóbbi tárcsázáskor így megint nem volt a két helynek közvetlen kapcsolata egymással.
Yngst segítségével Rodney végre megint normális ember lehetett, ugyanis nagy szerencséjére minden emléket sikerült törölni a fejéből, és végre nem érezte Sheppard és Lorne érzéseit és nem látta az emlékeiket sem.
Asgard és Jaffa hajók megerősítették, hogy az a két wraith hajó, amit korábban Thor látott közeledni a Tejútrendszerhez, soha sem érte el a galaxis szélét sem, ugyanis valamilyen meghatározhatatlan esemény hatására visszafordult.
Ennek ellenére az athosiakat kimenekítették a szárazföldről, és Atlantiszon szállásolták el a Geniivel együtt. Annak ellenére, hogy már hónapok óta szövetségben álltak a Geniivel senki sem örült a társaságuknak.
Az egyik reggel segélyhívás érkezett az egyik bolygóról, és Caldwell úgy gondolta, hogy most nem a szokásos csapatot küldik ki, hanem, Sheppard őrnagyot küldi ki egy csapat élén.
- Még szerencse, hogy nekem nem kell mennem, még hogy te osztogatnál nekem parancsokat. � nevetett fel a reggelinél John, amikor megtudta Caldwell utasításait � Akkor addig, amíg te azon a bolygón szórakozol, mi kapunk egy normális feladatot.
- Azt hiszem ez esetben el kell vennem a jó kedvedet, ugyanis a megszokott csapattal megyek, míg te itt maradsz és megírod a jelentéseidet, amikkel Caldwell szerint el vagy maradva. � vigyorgott rá a bátyjára Susan
Miután befejezték a reggelit, John felkereste Caldwellt.
- Ezredes, zavarhatom egy percre? � kérdezte a felettesét
- Nyugodtan!
- Uram, minden tiszteletem az öné, de nem engedheti ki a húgomat egyedül, főleg, hogy ez csapda is lehet, és mindketten tudjuk uram, hogy az Ori el akarja fogni őt is.
- Megnyugodhat alezredes biztosan nem csapda és az őrnagy önmaga kérte, hogy elvégezhesse ezt a feladatot, ugyanis a segélyhívás Ford hadnagytól érkezett.
- És ha Fordot kényszeríttették, hogy jelentkezzen, uram?
- Alezredes, a húga felnőtt nő, az amerikai légierő őrnagya.
- Akkor arra kérem uram, hogy legalább a csapattal hagy tarthassak.
- Magának itt van dolga, holnapra kérem azt a tíz jelentést, amivel még késésben van. Mellesleg nem egyedül mennek. Lorne őrnagy és a csapata is velük tart.
- Köszönöm uram.
- Leléphet!
- Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem John Sheppard! � kiáltott ideges Susan � Hogy lehetsz ennyire� ennyire idióta?
- Idióta? � húzta fel a szemöldökét John
- És még viccelődni is van kedved? Nem tudom, hogy te mit szólnál, ha a felettesed megkérdőjelezné a rátermettségedet!
- De én�
- Nem, de te! Igenis ezt tetted! Miért gondolod, hogy nem tudok egy ilyen feladatot végrehajtani? Miért John?
- Féltelek ennyi az egész.
- Köszönöm, de tudok magamra vigyázni!
- Igen? Legutóbb is ha csak két percet is késünk, megöltek volna.
- Most mennem kell, de nehogy azt hidd, hogy ezzel itt befejeztük!
Tíz perccel később mind a nyolc ember ott állt az irányító teremben. Elizabeth és Caldwell az utasításokat mondták. A csapat nem vihetett Ugrót arra az esetre, ha az egész mégiscsak csapda lenne. Az akció vezetője Susan lett, Lorne csapata csak biztosítani ment.
Háromóránként kellett bejelentkezniük az Ori veszélye miatt. Elsődleges feladatuk Ford megmentése, minden más hanyagolható. Átküldtek egy MALPot, az semmilyen életjelet illetve mozgást nem jelzett.
- Mozgás emberek! � adta ki a parancsot Susan, amint megkapták Caldwelltől az indulási parancsot
- Vigyázzanak magukra! � mondta aggódva Weir a rádión
A bolygón éppen kettős naplemente volt, minden nyugodt volt, semmi sem utalt arra, hogy bármi is lehet a csillagkapu közelében. Egy réten voltak, körülöttük a minden oldalon erdő volt. A madarak békésen csicseregtek a fákon, távolról farkas vonítást lehetett hallani.
- Őrnagy, maga és a csapata maradjanak itt és biztosítsák a Csillagkaput! Ja és maradjanak rádiókapcsolatban. � adta ki Lornenak és csapatának az utasítást Susan
- Igenis asszonyom! � válaszolt az őrnagy vigyorogva
- Asszonyom, de furcsán hangzik! � sopánkodott Rodney, miután beértek az erdőbe
- Szerintem lassan hozzá kell majd szoknod. � mondta nevetve Ronon
- Ha Ford megint az enzimes hülyeségével jön elő, lelőhetem? � kérdezte reménykedve McKay
- Nem, mellesleg el sem találnád. Láttalak már lőni és az igazat megvallva azt sem értem, hogy adhatnak a kezedbe fegyvert. � legyintett Susan � Maradj tudósnak, ne akarj katona lenni.
- Ezt pont te mondod?! � csattant fel kicsit talán túl hangosan is Rodney
Minden elcsendesedett körülöttük. Éppen annyira, hogy meghallják a furcsa zajt, ami egyáltalán nem illett bele az erdőbe. Leginkább építkezés zajára hasonlított. Arra felé tartottak néma csendben, percek multával a madarak újra elkezdtek csicseregni, így sokkal nehezebb volt a hangokat követni.
Mintegy húszpercnyi sétával kiértek az erdőből és egy domb előtt találták magukat. Vagyis inkább egy sírhely előtt ugyanis volt a dombnak egy bejárata, ami nyitva is volt.
- Susan, nem innen jön a hang. � mondta McKay amikor az ajtóban utolérte a lányt
- Hic iacet sepultus inclitus Rex Arturius, rex quondam, rexque futurum! � olvasta döbbenten Susan a falon lévő feliratot
- És ez mit jelent? � kérdezte Teyla
- Itt nyugszik Arthur, a hajdani s majdani király!
- Az az Arthur? A Kerekasztal lovagjaival? � nézett kérdőn Rodney rá
- Igen, ő az.
- Ős volt?
- Daniel szerint Merlin segített neki felemelkedni. � mondta majd bekapcsolta a rádióját �
Evan, szólj kérlek Weiréknek, hogy megtaláltuk Arthur király sírját.
- Merlin féle Arthur? � hallatszott a döbbent hang
- Igen ő az, vagyis remélem. Bemegyünk a sírba, lehet, hogy lefedettség van bent és nem működik a rádió. Sietünk. Sheppard vége.
- Egy ős, aki alszik? � kérdezte Teyla
- Elméletileg a legendákban Arthur halálos sérülést szerzett fiától Mordredtől, de nem halt meg csak elaludt, hogy amikor a népének a briteknek újra szükségük lesz rá akkor felébred.
- Nem Fordot kéne megkeresnünk? � kérdezte Rodney, nem akart egy sírba belépni
- Az évezred felfedezés lehet, Ford, ha eddig vigyázott magára, főleg, hogy lejött arról a kaptárhajóról még kibír egy-két órát.
Bementek a falakon fáklyák égtek és az egész folyosót bevilágították. A falakon és a padlón is friss vérnyomok voltak láthatóak. Kibiztosították a fegyvereket. Tíz méterrel később beértek egy terembe. A földön mintegy tíz férfi feküdt vérbe fagyva és a terem közepén egy ravatal is állt, rajta egy férfi, szemei csukva, arca nyugodt körülötte minden véres, elvérzett. Álmában érte utol a halál.
Ebben a pillanatban valaki Susanra vetetet magát és a lány nyakának szegezett egy tőrt.
John már majdnem egy órája ült a megírásra váró jelentések felett, de neki ez az alig ötven perc éveknek tűnt. Soha sem szerette a papír munkát, annyira feleslegesnek vélte. Tehetetlennek érezte magát.
Tudta, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor olyan döntéseket kell hoznia, amik egy teljes faj fennmaradásához kellenek. Amint elkezdődik Szövetség ellen a mindent eldöntő háború, felébrednek. Félt attól, hogy mi lesz akkor, mennyi fog önmagából megmaradni?
De erre a kérdésre senki sem tudta a választ még Yngst sem. Az ős amióta itt tartózkodott Atlantiszon szinte folyamatosan bombázva volt különböző kérdésekkel, de ő meglepő módon mindenre készségesen válaszolt.
John fáradtan elment egyet sétálni, nem tetszett neki, hogy csak így nélkülözték. Emberek rohangásztak, főleg a régészek Arthur királyos könyvekkel. Pár sarok után belefutott Carsonba.
- Mi ez a felhajtás? - kérdezte
- Nem is tudsz róla? Lorne az előbb jelentkezett be, Susanék megtalálták Arthur király sírját. � mondta lelkendezve Carson
- Hé, hé, hé! Álljunk meg egy percre. Milyen Arthur, az az Arthur? � kérdezte John megdöbbenve
- Igen az.
- Az istenit a Pegazus rendszerben vagyunk, és Arthur az angoloknál van...
- Felemelkedett ős volt, legalább is Daniel Jackson ezt mondja...
A fegyverek egyszerre fordultak kibiztosítva Susan felé.
- Mindenki dobja el! � kiáltotta a fogva tartó
- Aidan? � nyögte a lány
- Susan? � kérdezte a fiú és leengedte a kést � Azt hittem, hogy azok jöttek megint vissza, akik ezt tették.
- Ellenük egy késsel nem mentél volna sokra. � mondta halkan Susan
Végignézett a halottakon, mindegyik abba a kínzásba halt bele, amit az Ori rajta is használt. Arthur végig aludta az egészet, megnézte közelebbről a férfiakat és megakadt a szeme egy gyönyörű férfin. Még soha sem látott ilyen szép férfit életében, ő lehetett a néhai Lancelot.
Mindannyian felemelkedett ősök lehettek, és alig pár órája halottak. Azaz az Ori vagy valamelyik előhírnökük itt van a közelben. A falakon botfegyverek nyoma és az egyik lovagon wraith táplálkozási nyom is látható volt.
- Jó lenne innen eltűnni. � ajánlotta mindenkinek � A Szövetség még mindig itt lehet a közelben.
- Mit szabadítottatok már megint a galaxisra? � nyögte tehetetlenül Ford
- Mi kivételesen semmit. � mentegetőzött Rodney � Az Orit Daniel Jacksonnak köszönhetjük.
- Meg kell mutatnom előtte valamit, nem tudom, hogy mi lehet az, de te talán tudod.
Kifele menet Teyla előhalászott egy rádiót Fordnak.
- Őrnagy, megtaláltuk Fordot, mutat még valamit, utána visszaindulunk a kapuhoz. Jelentsenek Elizabethnek!
- Értettem asszonyom! � mondta Lorne, de a hangjában továbbra is nevetés bujkált
- Asszonyom? � nézett Ford meglepődve a lányra
- Előléptették őrnaggyá! � mondta Ronon
- Gratulálok! � vigyorgott Susanra
Továbbra sem volt teljesen minden rendben Ronon és Ford között. A fiatal hadnagy mutatta az irányt, ami a hangok felől jött. Húsz perc múlva el is értek egy helyhez, amihez hasonlót még soha sem láttak. Időközben besötétedett, de ezt a helyet így is látták.
Az erdő egy ponton véget ért és egy hatalmas körben semmi sem volt csak egy mélyedés ameddig a szem ellát. Iszonyatosan mély volt és az egész felett nem éjszakai, hanem nappali égbolt tündökölt. Víz volt lent mindenhol, de a mélyedés közepén egy pompás város volt látható. De a hangok nem innen jöttek.
- Édes istenem! � mondta Susan � Ez pont úgy néz ki, mint ahogy Daniel leírta az Istenek Városát az Ori galaxisában.
- Kezdem azt hinni lassan, hogy tényleg istenek. � mondta Teyla
- Odébb láttam, hogy hajókat is építenek. � mondta Aidan
- Tűnjünk el innen nem akarom, hogy megtudják, hogy itt vagyunk.
Ebben a pillanatban jelentkezett rádión Lorne.
- Őrnagy, megtámadtak minket!
- A kaput meg tudják tartani?
- Negatív, túl sokan vannak.
- Mivel állnak szemben?
- Egy csapat Jaffa, wraithek és az Ori emberei az élükön Hoveddel!
- Azonnal vissza az erdőbe és északnyugat felé gyertek, arról érkezünk.
Fél órával később találkozott a két csapat az erdőben. Kerestek egy könnyen védhető pontot és ott táboroztak le. A kapunál mintegy százan lehettek, ennyi emberrel nem vehették fel a harcot.
- Meglátott? Evan az istenit!
- Nem tudom Susan, tényleg nem. Volt más elfoglatságom is, mint azzal törődni, hogy a régi apám meglát-e vagy sem.
- Mindegy, pihennünk kellene, ne haragudj.
Másfél órával később a Szövetség megtalálta a rejtekhelyüket, esélyük sem volt a menekülésre, elfogták őket. A társaság már csak abban bízott, hogy Johnék időben ideérnek, mert különben minden reményük szertefoszlik.
Alig fél órával később jött az újabb üzenet, megtalálták Fordot. Másfél órával később tudták meg, hogy a kinti csapat a Szövetség erők miatt elveszítették a Csillagkaput, így John és egy másik csapat Ugrókkal készen állva várták az indulást.
Még nem indultak el, amikor Thor üzenete elért hozzájuk. Az Asgardoknak sikerült elmenekülniük az Ori elől, és időközben Vaseertől kapott egy üzenetet. Nem az Odüsszeia, hanem a Korolev, az orosz hajó pusztult el a Tejútrendszeri ütközetben. De amennyire az asgard tudós meg tudta állapítani a Korolev fedélzetéről az Ori minden élő embert átteleportált a saját hajójukra, köztük Cameron Mitchell alezredessel és Daniel Jacksonnal.
És elindultak az Ori hajókat követve a Chulak felé. Ha az űrben nem sikerült őket legyőzni, remélhetőleg a bolygó felszínén sikerülni fog.
folyt köv.
|