V. fejezet:A két Sheppard válsága
2007.09.04. 20:11
Jó rész lett ez is, remélem ti is igy gondoljátok:)
Hetek teltek el mióta visszatértek Atlantiszra. Susan minden napját a szobájában töltötte a fekete plüss kiskutyáját � amit Malektől kapott egyszer ajándékba - átölelve és folyamatosan sírt még mindig, egy szót sem szólt senkihez, és amióta visszaértek a síráson kívül más hangot nem is hallottak tőle.
Mindenki rettenetesen aggódott ugyanis nem is evett semmit. Mindenki Carsont kereste meg, hogy tegyen valamit, mert végül is ő volt a legjobb orvos itt, de ő is tehetetlen volt, akárcsak a pszichológus, aki meglátogatta a lányt. John folyamatosan vele volt, de már az ő idegei is kezdték felmondani a szolgálatot.
Egyik este fáradtan még elment vacsorázni egyedül, remélte, hogy olyan későn már senki sem lesz ott, de tévedett, Carson is akkor ért oda vacsorázni. Egy asztalhoz ültek le.
- Semmi javulás? � kérdezte a doki
- Semmi, és már én is egyre kevésbé tudom elviselni, annyira szeretem és nem akarom tovább így látni szegényt. � sóhajtott John fáradtan � Meddig tarthat még?
- Legutóbb négy hónapig nem szólt senkihez.
- Milyen legutóbb?
- Nem is mondtam, ne haragudj őrnagy. Megtaláltam a korábbi orvosi jelentéseit a számítógépben. Ugyanilyen állapotba került miután a szüleiteket megölték. Igaz akkor csak kilenc éves volt, de akkor hónapokig képtelenek voltak kommunikálni vele. Nem beszélt semmit akkor sem csak sírt, és amikor éppen nem, belopózott Daniel Jackson irodájába és a goa�uld szövegeket játszi könnyedséggel fordította le, pedig dr. Jackson hónapokig nem jött rá a fordításra.
- És hogyan szólalt meg újra?
- Daniel sokat beszélt hozzá és egyszer, amikor nem értett vele együtt akkor.
- Még csak hat hét telt el mióta visszajöttünk. Miért viselte meg ennyire?
- Nem tudom, de nem minden kilenc éves látja, hogy megölik a szüleit, és ez mély traumát okozott benne, amit szerintem soha sem fog tudni kiheverni főleg, hogy soha sem álltál mellette, és most még a barátja is meghalt. Még jó, hogy nem engedték látni, nem volt szép látvány.
- Az én hibám tudom.
- Miért lenn az?
- Tudta, hogy soha sem szerettem, kamaszként iszonyatosan féltékeny voltam rá.
- De már nem így vélekedik. Tudja, hogy szereted.
- Igen szeretem és most már tudom, hogy ő a legnagyszerűbb testvér, de a szüleink halála után meg kellett volna keresnem, de nem tettem, nem akartam látni, gyűlöltem.
- Elmondod? Attól talán könnyebb lesz.
- Tizenöt éves voltam, amikor született, az addig tökéletes életem felborult. Engem mintha elfelejtettek volna a kis jövevény miatt, féltékeny voltam iszonyúan. Addig csak velem foglalkoztak, egyedül voltam, elvileg nem is lehetett volna anyánknak több gyereke, de véletlenül valahogy negyvennégy évesen mégis teherbe esett, eleinte örültem neki, de utána már nem. Susan csak nőtt és alig egy évesen már járt és beszélt. Igazi csoda gyerek volt, mindenki a csodájára járt és engem nem vettek észre. Ha éjjel sokáig kint maradtam már leszidtak, hogy miért nem vigyázok a húgomra, és hogy lehetek ilyen felelőtlen és viselkedjek testvér módjára, de én rá sem tudtam nézni nemhogy meg fogni vagy ilyesmi. Négy évesen kezdte az első osztályt és ha jól tudom nyolc volt, amikor befejezte a nyolcadikat. Közben iszonyúan beképzelt lett, soha senkit sem hagyott békén, nehéz volt vele, a magatartása katasztrófa volt, ennek ellenére mindenki szerette, még a barátnőim is, akiket hazavittem. Susan gyakran félt és olyankor mindig hozzám akart jönni, de én minden egyes alkalommal bevágtam előtte a szobám ajtaját és nem érdekelt ha hisztizett. Mikor hat éves lett elköltöztem és attól kezdve nem jártam haza. Szüleink új munkát kaptak, most már tudom, hogy a Csillagkapu parancsnokságon és Susan is velük ment. Nem is láttam őket többé. A temetésre sem mentem el, Susan megpróbált velem többször kapcsolatba lépni, de én hallani sem akartam róla, nem érdekelt hova kerül, a harcokba öltem bele magam. Mind a három diploma osztójára meghívott, Egyiptológia, régészet és történelem ilyen sorrendben, igen, de nem mentem el egyre sem. Még mindig azt hittem, hogy olyan beképzelt az esze miatt. Majd a tisztté avatására is meghívott oda sem mentem el, azt hittem utánzott és azért ment el katonának, hogy nekem bizonyítson. Ostoba voltam. Amikor tizenegy év után, lassan fél éve a déli-sarkon találkoztunk, emlékszem, hogy kiabált velem és te is, hogy beleültem az irányító székbe � felnevetett � sosem láttam olyan dühösnek. Akkor még nem is sejtettem, hogy ki lehet Jack mondta meg, és ő vett rá, hogy találkozzak vele és jöjjek el Atlantiszra. Nem bántam meg, Susan egyáltalán nem olyan volt, mint az emlékeimben, megváltozott és már az első vele együtt töltött nap után megbántam, hogy nem voltam a bátyja tizenegy éven keresztül, amikor szüksége lett volna rám. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni és szenvedni látni.
- Tudom, abból kiderült, hogy elmondtad az egészet. Én tizenhárom éves korában ismertem meg, és már akkor is ilyen volt. Tudok róla, hogy voltak magatartás problémái, de minden ilyen jellegű probléma leesett róla, amikor összetörten visszahozták a bolygóról. Azóta csendes és segítőkész. Ha megbocsátasz őrnagy késő van és még dolgoznom kell.
- Persze, jóéjszakát!
John fáradtan ment vissza a szobájába, Teyla már aludt, nem várta meg a férfit, aki nem is hibáztatta érte, gyorsan levetkőzött és oda bújt a lány mellé és pár pillanattal később már aludt is. Másnap reggel mikor felébredt Teyla már nem volt ott. Lezuhanyozott majd átment Susant megnézni, de a lány nem volt a szobájában.
Csak egy kép az asztalon a Tok�ra fiúról és egy fényképes doboz az ágyon a fényképek, amin Susan és Malek voltak, szétszórva és a közepén a plüss kutya. Megrémült, hogy hova tűnhetett a húga, így azonnal bekapcsolta a rádióját.
- Itt Sheppard őrnagy, ha látta valaki húgomat, szóljon.
Alig telt el pár pillanat a jól ismert cseh akcentus szólalt meg a vonalban.
- Itt van az ebédlőben és éppen reggelizik és fordít valamit, ahogy nézem.
- Köszönöm Radek.
Így tehát gyorsan arra indult. Az ebédlőben Teyla ott ült Susan asztalánál és próbálta szóra bírni a fiatal lányt, láthatólag nem sok sikerrel. John is lehuppant melléjük, húga egy pillanatra felpillantott és a felismerés megcsillant a szemében. Már a harmadik adag rántottáját ette, rá is fért, mert iszonyatosan lefogyott az elmúlt időszakban.
- Látom jobban vagy! � vigyorgott a lányra, aki megint felnézett rá, de nem reagált semmit � Mit fordítasz? - Választ persze most sem kapott, majd észrevette, hogy az az ő Háború és béke könyve � Az az én könyvem.
- Az első fejezetet már hét különböző nyelvre fordította, ahogy nézem. A wraitht és az őst felismerem, de a többit nem. � mondta Teyla
- Asgard, goa�uld, tok�ra, nox és furling a többi. Mióta van itt?
- Ha jól tudom hajnali négy óta. � szólt álmosan Rodney hátulról
- És Beckettnek szólt már valaki?
- Igen, ő sem tudta szóra bírni még mindig, de azt mondta, hogy határozottan jobban van már. Nem is tudtam, hogy ennyi mindenhez ért. Lehet, hogy van olyan okos, mint én.
- Ilyet kimondtál, el sem hiszem McKay! � hallatszott Zelenka vidám hangja � Dr. Weir beszélni szeretne dr. Shepparddal, vagyis Susannal ha tud.
- Próbálkozzon, hátha ő nagyobb sikerrel jár mint mi! � csapott dühösen az asztalra John
Susan könnyes szemmel felnézett majd sírva elrohant és vissza sem fordult, amikor a tányérja széttört a földön. Mindenki döbbent csendben meredt az őrnagyra, aki fáradtan ült vissza.
- Neked is segítségre lenne szükséged. � mondta halkan Teyla
- Na ne mond, szerinted nem tudom? � förmedt rá barátnőjére
- Higgadjon le, kérem John! � mondta Weir aki ekkor lépett be a terembe
- Hogy higgadjak le, egyikük sem tudja, hogy min megyek keresztül. Kimerültem, nem bírom tovább idegekkel és nem bírom azt sem nézni, hogy tönkre teszi magát, mindent megpróbáltam, de semmi haszna.
- Menjen utána és próbálja megvigasztalni.
Teyla elkísérte, nem haragudott a férfira, ő volt az egyetlen, aki igazán megértette a Sheppard testvérpárt. Már ott jártak a lány szobájánál, amikor megszólalt a hangosbemondó.
- Nem várt Csillagkapu aktiválás, dr. Weir és Sheppard őrnagy azonnal jöjjenek a tárcsázó terembe.
- Utána beszélek vele. � morogta inkább magának mintsem Teylának.
Odaértek a tárcsázó terembe, ekkora nyílt meg a csillagkapu.
- Rádió kapcsolatot fogok. � mondta Peter Groden
- Hangosítsa ki � adta ki a parancsot Elizabeth
- Itt dr. Elizabeth Weir az atlantiszi kutatócsoport vezetője�
- Üdvözlöm Liz.
- Jacob Carter?
- Igen, sietnünk kell, nem tudjuk, hogy meddig vagyunk képesek fent tartani a kapcsolatot önökkel. Gyanítjuk, hogy az ottani csillagkaput is védi valamilyen Íriszhez hasonló dolog, kérjük engedjék le.
- Leengedve, kik vannak ott a SGC-től?
- Senki, ez a Tok�ra magán akciója, ha lehet így nevezni, a gyilkosságról elküldjük most a papírokat, vagyis amire jutottunk és Malek holmijait is Susannak. Megszakad a kapcsolat. Jacob vége.
A csillagkapu abban a pillanatban lekapcsolt és előtte ott volt egy doboz, Ford éppen szolgálatban volt, így ő hozta fel. Nem volt benne sok minden egy könyv, pár fénykép, egy Tok�ra szerkezet, egy pulóver és a nyomozás eredménye egy papíron. A legnagyobb része Susannak szólt.
�Sajnáljuk a történteket, mi próbáltuk visszatartani, hogy ne menjen, de ő hajthatatlan volt. Teljesen nyilvánvaló, hogy Ba�al féltékenységből végzett bele, öröm volt a bánatban számodra, hogy legalább a gyilkos is halott, de sajnos nem ez történt. Megvizsgáltuk a holttestét és megdöbbentő eredményre jutottunk, Ba�al szövettani eredményei arra utalnak, hogy a test mindössze három hónapos és ilyen fiatalításra még egy szarkofág sem képes, tehát Ba�al klóónozta magát és az egyik ilyen klóónt küldte el maga helyett és minden jel arra mutat, hogy ő maga a Földön rejtőzik. Ez ügyben újra felvettük a kapcsolatot a Csillagkapu parancsnoksággal, akiktől tudjuk, hogy minden erőfeszítést megtesznek, hogy kapcsolatba tudjanak lépni önökkel, akik ott vannak Atlantiszon.
Susan őszinte részvétét küldi minden Tok�ra, tudod, hogy eleinte mindenki ellenezte a kapcsolatotokat, de hát a fiataloknak senki sem tud parancsolni és végül mindenki megbarátkozott veled. Malek is azt kérné, amit mi, ne gyászold sokáig, légy vidám, mint mindig és lépj tovább, te is tudod, hogy hosszú és teljes élete volt, és ő is ezt szeretné.
És még egy kérés mindenkihez, akik ott vannak Atlantiszon, vigyázzanak erre a kislányra, nagyon különleges és hatalmas érték az emberiségnek.
Tisztelettel: A Tok�ra tanács.�
Pár percig néma csöndben állt mindenki, majd John felvette a dobozt és elindult Susanhoz. A lány csak ült az ágyon és megint sírt. A férfi letette a dobozt az ágy mellé és magához ölelte a húgát.
- Ne haragudj Susan � suttogta � nem akartalak bántani az ebédlőben. Szeretlek és csak a legjobbat szeretném neked és őszintén sajnálom, hogy nem kerestelek meg anyáék halála után � hangja elcsuklott � dühös voltam és féltékeny is rád, hogy mindenki csak veled foglalkozik és engem meg mintha elfelejtettek volna, ostoba voltam és sosem voltam a testvéred igazán, de az szeretnék lenni, kérlek bocsáss meg. � sírva fakadt � bocsáss meg húgom.
A fiatal lány felnézett rá, elmosolyodott hetek óta először.
- Sosem haragudtam érte bátyus, � suttogta � előttünk áll az egész élet, hogy igazi testvérek legyünk.
- Megszólaltál � mondta nevetve John és a sírást is elfelejtette egy percre
- Szeretlek John � mondta Susan és odabújt a férfihoz, majd ő is sírásban tört ki.
Az ajtóból Teyla mindent látott és elmosolyodott, most már mind a két Sheppard rendben lesz.
folyt.köv.
|