VIII. fejezet: Az első találkozás az Ori-val
2007.09.04. 20:14
Három nap telt el a járvány óta, késő este volt éjfél körül, már szinte mindenki a szobájában volt és aludtak, akik nem azok pedig őrségben voltak. Evan Lorne őrnagy vidám hangulatban ment Susan Sheppard laboratóriuma felé kezében egy üvegpezsgővel és két pohárral.
Szándékosan került, így senkibe sem botlott bele. Tudta, hogy a lány még mindig azokon a leleteken dolgozik, amiket arról a bolygóról hoztak, habár éppen a hivatalos betegszabadságukat töltötték Susant ezt nem zavarta, hogy dolgozzon most is.
Lorne belépett a laborba, a lány annyira el volt foglalva, hogy meg sem hallotta, hogy valaki bejött.
- Szia, zavarhatlak? � kérdezte Lorne
- Őrnagy? Mit keresel itt ilyenkor? � kérdezett vissza meglepetten
- Téged, gondoltam most megihatnánk valamit, úgy emlékszem beleegyeztél. � mosolyodott el a férfi
- Éppen dolgoztam és még csak kilenc óra..
- Már majdnem éjfél van Susan.
- Tényleg? Fel sem tűnt. � mondta vidáman � Akkor ez esetben megbonthatjuk azt a pezsgőt.
A férfi kibontotta az italt és mind a kettejüknek töltött.
- Rád! � mondta
- Ugyan, nem érdemlem meg.
- Ha te nem lettél volna mindenki meghal.
- Akkor inkább rád koccintsunk, amiért ilyen kedves vagy hozzám.
Lorne felnevetett letette a poharát és kivette Susanét a lány kezéből és a sajátja mellé tette. Gyengéden átölelte a lányt, félt hogy az el fog húzódni tőle, de nem tette, belenézett a zöldes barna szemekbe, amik vidáman csillogtak.
Majd gyengéden megcsókolta, Susan is viszonozta majd szorosan hozzábújt a férfihoz.
- Mióta először megláttalak, azóta vágytam erre. � suttogta Lorne
- Én amióta randira hívtál. � mosolygott Susan
�Én tízezer éve várok erre Laegen, tízezer hosszú éve, szerelmem!� � gondolta Alaine valahol mélyen a lány tudatában
Kellemes napsütötte reggel virradt Atlantiszra. Egy hét telt el a járvány óta és szerencsére senki sem esett vissza. Most reggel is, mint a járvány óta Susan együtt edzett Teylával és Rononnal. Mind a hárman még a nap felkelte előtt keltek fel.
Acél csattant acélon, két egykezes kard találkozott nem sokkal Susan arca előtt, de nem riadt vissza és rögtön támadott és így most Rononnak kellett védenie. Reggel hét körül fejezték be az edzést.
Susan vidám hangulatban ment vissza a szobájába, lezuhanyozott majd felöltözött. Haját vizesen hagyva ment az elosztóba, tudta, hogy ott lesz John és Evan is.
- Gyerünk, vigyed már! � hallatszott ki John kurjantása
Mióta közvetlen kapcsolat volt Atlantisz és Föld között a katonák minden féle sport meccset és filmet meg tudtak szerezni, így voltak a rögbivel is, hiszen ez volt a legtöbbjük kedvence.
Susan belépett a terembe, sötét volt egy hatalmas kivetítőn nézte mintegy másfél tucatnyi katona és civil a mérkőzést, bár ő maga sosem rajongott a rögbiért, azért amikor volt nem szalasztotta el megnézni őket.
Amikor belépett csak Lorne fordult hátra és lopva egy mosolyt küldött a lány felé. Már három napja jártak, de ezt titokban kellett tartaniuk, mert két katona között semmilyen érzelmi kapcsolat nem lehetett a szabályzat szerint, ha kiderülne mind a ketten a hadbíróság elé kerülnének. Susan visszamosolygott majd lehuppant a bátyja mellé és igen meglepődött, mert Rodneyt, Zelenkát és Carsont is itt találta.
Éppen John kedvenc csapata állt vesztésre és a bátyja emiatt nem volt túlságosan boldog. Ma az egész csapatuknak szabad napja volt, igazából még mindig a beteg szabadságukat töltötték az ATA génnel rendelkezők az orvosok utasítása alapján, amibe még Beckettnek sem volt beleszólása.
Húsz perccel később lett vége a meccsen. John kétségbeesett tekintettel nézett a kivetítőre, az elmúlt három mérkőzésen kikapott a csapata.
- Alezredes, mikor adja fel a reményt? � nevetett fel Lorne � A csapata idén nem lesz bajnok.
- Hallgasson őrnagy, ez parancs! � sziszegte John
Már mindenki nevetett csak Susan nem ő kitartott a bátyja mellett. Valaki indult, hogy betegye a következő dvdt amin a bajnokság folytatása van amikor megszólalt a hangosbemondó.
- Dr. Beckett, mindkét Sheppard és Lorne őrnagy jelentkezzen most a gyengélkedőn.
- Erről ennyit, megvártok amíg visszaérünk? � kérdezte John
- Most jön a kedvenc csapatunk, ha még akarod látni, akkor siess vissza. � válaszolta Rodney
Mind a négyen gyorsan a gyengélkedőre mentek. Carsont félrehívták majd mintegy tíz percen keresztül beszélt az orvosokkal, a bent álló három katona semmit sem értett belőle, majd Carson fáradtan jött vissza hozzájuk.
- Valami baj van? � kérdezte Susan
- Nem hiszem, hogy annak lehetne nevezni.
- Akkor mi van? � kérdezte John
- Vérvizsgálatot végeztek minden ATÁsnál. Azt mi hárman tudtuk, hogy a mi ATA génünk terjed. Susannál már 50%-os, nálunk kettőnknél 40-40.
- Én ezt nem értem. � szólalt meg Lorne � Hány százalék a normális érték?
- Fél százalék az itt lévő emberekben, és a legújabb vizsgálatok szerint a magáé is terjedni kezdett, az öné őrnagy már 10%-os.
- De ez hogy lehet és ennek mi lesz a hatása?
- Ős lesz magából is.
- Az kizárt, nekem nincsenek olyan emlékeim, mint maguknak.
- Nekünk is tíz százalék körül kezdődtek a látomások. Legutóbb mind a hárman láttuk magát őrnagy. � mondta Susan � Laegennek hívták és mintegy száz évvel előttünk halt meg. A wraith felrobbantotta a hajóját.
- Miért pont én, miért nem valaki, aki közel állt magukhoz?
- Az egyik legjobb barátjuk volt, mellesleg egy ideig Alaine jegyese és szeretők is. � felelte John, mire Susan fülig pirult
- Máskülönben holnap mindenki munkába állhat. � szólt közbe Carson, mert kezdte érezni, hogy kényes témák jönnének
- Én megyek, mert még van pár elintézni valóm. � mondta Susan és kiment a gyengélkedőről
- Őrnagy, magával beszédem van. � szólt oda John Lornenak.
Mind a ketten kisétáltak a folyosóra.
- Azt hiszem tudja miért tettem azt a megjegyzést. � mondta John
- Igen uram! � morgott a fiatal férfi
- És akkor azt is tudja, hogy akár hadbíróság elé is küldhetném magát és a húgomat.
- Igen uram, lehet egy kérdésem?
- Mond őrnagy.
- Honnan tudta meg? Még csak három napja vagyunk együtt.
- Ismerem ennyire a húgomat. Mióta elveszítette Maleket egyszer sem volt olyan boldog, mint az elmúlt három napban. Mellesleg én is férfi vagyok, mindig láttam, hogy néz rá amióta itt vagyunk. Mióta ismeri?
- Kicsivel több, mint két éve. Akkor találkoztunk először egy naquada bányászbolygón, amikor az CSK-1-gyet küldték ki valami miatt. Akkor még csak 19 éves volt, de már azóta el akartam hívni, de Dr. Jackson mondta van barátja. Miután megtudtam a srác halálhírét gondoltam várok egy kis időt mielőtt megkérdezem Susant.
- Vigyázzanak, nehogy lebukjanak, mert akkor engem is hadbíróság elé küldenek és az nem az első eset lenne. Lényeg vigyázzon rá és magára ne kelljen megint elveszítenie valakit, akit szeret. Leléphet őrnagy.
John megint az elosztó felé vette az irányt és a nap hátralevő részében meccset nézett, holnaptól ugyanis megint szolgálatban lesznek és akkor alig tudnak majd rögbit és baseballt nézni.
Susan megvárta az egyik elhagyott helyen Lornet, a férfi percekkel ő utána ért oda és arca bánatos volt.
- Tud rólunk. � mondta miközben magához ölelte a lányt
- Sejtettem, eléggé ismer engem. � sóhajtotta � Akkor mostantól még jobban kell majd vigyáznunk, nehogy más is vegye észre. Lassan vissza kéne menned meccset nézni, nehogy túl feltűnő legyen, hogy egyikünk sem ment még vissza.
A férfi csak elmosolyodott és megcsókolta a lányt. Hirtelen képek villantak be mindkettejüknek. Az első találkozásuk, az első csókúk. Nevetve futnak kint a szárazföldön, végre kettesben lehettek, édes csókok egy szenvedélyes szeretkezés, majd egész éjszaka kint alszanak a szabadban. Nem sokkal később a tiltás, hogy soha többé nem találkozhatnak, mert Alainenak máshoz kell feleségül mennie, mérhetetlen bánat. Majd a titkos találkozások és szeretkezések egy eldugott helyen majd a legutolsó csók amit az előző életükben válthattak.
Laegen emléke az utolsó találkozásról, elmennek őrjáratra egy tucat villanás egyszerre a dárdákból, amik a pocsolyaugró felé tartanak a becsapódás és mindennek vége, az utolsó gondolata Alaine volt.
- Istenem! � nyögött fel Lorne � Ez mi volt?
- Egy emlék. � suttogta a lány � Neked is elkezdődött, már nem lesz nyugtod tőle.
- Akkor mi�
- John nem hazudott, ő és Carson is tudja, hogy mi volt köztünk.
- Azt hiszem, most tényleg mennem kéne.
Miután elment Susan ugyanúgy nézett utána, mint tízezer évvel korábban Alaine Laegen után.
Másnap még kora reggel átküldték a MALP-ot arra a bolygóra, amire nem sokkal később a CSK-1 menne. A kamera viszonylag modern város képét mutatta, de valami furcsa volt, a csillagkapu körül holttestek feküdtek. A szonda nem mutatott semmilyen fertőzést a levegőben se semmilyen szennyeződést. Majd egy szakadt ruhájú férfi merészkedett oda a kamerához.
- Nem tudom, hogy hallanak-e, de segíteniük kell, egy bizonyos előhírnök jött hozzánk terjeszteni az Ori hitét még hetekkel ezelőtt, szinte mindenki behódolt nekik, akik nem azokkal a hívők végeztek, vagy lelőtték őket vagy megégették őket máglyán, kérem segítsenek.
Hátulról zajok jöttek és a férfi eltűnt.
Dr. Weir kiadta a parancsot az indulásra, de ragaszkodott hozzá, hogy most Sheppard alezredes csapatát Lorne őrnagy csapata is elkísérje, valamint Dr. Beckett is menjen velük és vigyen ellenszert az Ori járványához, hátha az is tombol a bolygón. Az ellenszert egy nappal korábban a kora esti órákban a csillagkapun keresztül küldték át a Földről.
Így most tízfős csapat lépte át a csillagkaput. A másik bolygón is nappal volt, a levegő bűzlött az égett hús szagától, a földön lelőtt emberek feküdtek.
- Ezt a mészárlást! � nyögte Rodney, kezdett felfordulni a gyomra
- Hallottuk Danieltől és Cameron Mitchell alezredestől, hogy mire képesek. � mondta Susan � Én láttam a videókat, amiket küldtek, az sem volt szebb látvány.
Befele mentek a városba, emeletes házak is voltak erre, betonozott volt az út, a járdán rendes olyan lámpák voltak, mint a Földön is. Több kereszteződésben kialudt máglyákat találtak és elszenesedett holttesteket.
Még pár sarkot mehettek befele amikor egy csoport felfegyverzett férfiba és nőbe botlottak. A két csoport azonnal kibiztosított fegyverekkel fordult egymás felé.
- Áldassék az Ori! � kiáltotta az egyik
- Van itt egy előhírnök? � kérdezte Susan
- Igen van, honnan tudjátok? � kérdezte egy nő
- Azért jöttünk, hogy meghallgathassuk az Ori bölcsességét! � hazudta
- Ez esetben Ori hozott titeket itt, erre gyertek az előhírnök az Eredetből olvas fel a város határában.
- Csak adjátok át a fegyvereiteket, azokra semmi szükség.
- Ez most kellett? � morogta John halkan
- És ha nem adjuk át? � kérdezte Ronon hangosan, még folytatta volna, de Teyla egy határozott mozdulattal oldalba vágta
- Az esetben ellenségnek kell titeket tekintenünk és tüzet nyitunk.
- Rendben, mindenki adja át a fegyvereit. � mondta hangosan John, majd odasúgta Rononnak és Teylának � A kések maradjanak nálatok.
Miután mindenki átadta a fegyvereket a társaságot a másik irányba kezdték vezetni. Mintegy negyed óra séta után értek ki a városból, egy tisztáshoz mentek, ahol éppen az ott lévők máglyát építettek miközben az előhírnök hangosan magyarázott, egyik kezében bot a másikban egy könyv volt. Haja, ruhája és a bőre is hófehér volt, arcán furcsa kitüremkedések voltak láthatók és a szemén is fehér színű hályog volt.
Később mind a tízen egyetértettek, hogy az előhírnöknél visszataszítóbb alakot soha sem láttak. A férfi abbahagyta a prédikálást, és az újonnan jöttek felé fordult.
- Áldassék az Ori! � mondta rekedtes hangján � Az Ori felemelkedést kínál mindenkinek, aki az ő hitét követi. Ti is azért jöttetek, hogy részesei legyetek a csodáinak?
- Hát fogalmazhatunk úgy is. � mondta John � Érdekelne minket ez a hogyishívják�
- Az Eredet és az a tudás amit az Ori adhat nekünk. � fejezte be Susan és Rodney egyszerre
- Igen, a tudás hatalom! � válaszolta az előhírnök � És az Ori mindent lát, és általa én is, tudom, hogy azért jöttetek, hogy elpusztítsatok és nem akartok áttérni az igaz istenek hitére.
- Milyen igaz istenek? Olyanok, mint a Goa�uld! � csattant fel Lorne � Hamis istenek.
- Igaza van! � válaszolta John
- Petris így szólt a sziklához. Nem az ajkaival, hanem az elméjével. És a szikla édesvizet kezdett könnyezni, ő pedig azzal oltotta a szomját. Ne féljetek az Oritól! Ahogy a napon fekve haldoklott, a sivatag homokja körülötte. Féljetek attól a sötétségtől, amely eltakarja előletek az univerzum tudását. Higgyetek az igazságban, ami mindenben megtalálható, és ti is megtalálhatjátok az utat a megvilágosodás félé. És az embernek nincs is annál nagyobb dolga a nap alatt, igyon, és boldog legyen, mint hogy egyen � folytatta a beszédét (amúgy ez egy kölcsön vett idézet a SG1 9x13as részéből, szó szerint másoltam be, így az értelmét ne rajtam keressétek, hanem a fordítókon, mert nekem nem sikerült jó idézetet találnom a bibliában, bocsi) mintha ott sem lettek volna Johnék.
- Áldassék az Ori, amiért mindenkit egyenlőnek teremtett és megadta azt a lehetőséget, hogy hozzá hasonlóvá váljatok testvéreim. És most ezeknek az eretnekeknek meg kell tanulniuk, hogy mi is a tisztelet. � odafordult hozzájuk � Azon a két nagyszájún fogunk példát statuálni! � mutatott Johnra és Lornera � Vigyétek őket a máglyához, ennek hatására talán a talán a többiek észhez térnek.
Mindenkinél, akinél még volt kés fegyvert rántottak és nekitámadtak az őrzőknek, a csata csak pár pillanatig tartott, mert a megtébolyult hívők nagyon hamar lefegyverezték őket és a pisztolyokat és uzikat fogtak rájuk. Lornet és Johnt kirángatták közülük.
Odavezették őket a máglyához és odaláncolták őket.
- Hogy miért nem tudom soha befogni a számat, a francba! � mondta John � Neked valami ötlet Lorne, hogy kijussunk?
- Én is így vagyok vele Shep! � morgott Evan � És semmi nekem sem, nem kéne szólnod nekik, hogy találjanak ki valamit.
- Hé srácok, mikorra találjátok ki, hogy szedtek le minket innen? � tette fel a kérdést a csapatának Sheppard
- Gyújtsátok meg a máglyát.
Ketten léptek oda égő fáklyákkal és a máglya fája vígan kapott lángra.
- Ha lehet siessetek, ez parancs! � kiáltotta John kétségbeesetten.
folyt köv.
|