Morgan emberi alakjában türelmetlenül járkált fel s alá a teremben. Az Ori parancsa volt, ugyanis titokban akartak a nővel beszélni. A frissen maguk közé emelt tanácsosoknak nem kell róla tudniuk, főleg Hovednek nem.
- Csalódtunk benned Morgan – mondta a férfi amint bejött.
- Bocsássatok meg, Laegen túlságosan okos, és jól ismer engem – mondta alázatosan a nő.
- Igen tudjuk, túlságosan sok mindent mondtál el neki magadról még olyan régen…
- De…
- Nyugodj meg, egy neked sokkal jobban tetsző feladatot kapsz most, amiben Laegen is benne van. Tedd a hercegnőt teljesen ártalmatlanná. Tudjuk, hogy mestere vagy az álmok és a gondolatok manipulálásának. Tegyél meg mindent, hogy Alaine többé ne jelentsen veszélyt ránk. Bármilyen módszert használhatsz, csak ne okozz csalódást. Te is és mi is tudjuk a gyenge pontjait.
- Nyugodjatok meg, nem fogok csalódást okozni – mondta a nő és a szája gúnyos vigyorba húzódott. – Remélem nem bánjátok, de már korábban belekezdtem.
- Remek!

Mikor felébredt, azonnal felismerte a helyet ahol van, a gyengélkedőn volt. A feje nagyon fájt, eszébe jutott az utolsó emléke, ahogy Morgan ott állt Evan mögött. Biztosan agyrázkódást kapott, azért képzelődött. Fel akart ülni az ágyban, rátámaszkodott a bal kezére. Éles fájdalmat érzett, majd egy reccsenést hallott. Eltört a gipsz, a törött csuklójával együtt. Amint felült, körbenézett, de senkit nem látott, feltételezte, hogy éjszaka van. Alig fél perccel később Carson jött be.
- Látom már fel is ébredtél – mondta. – Azt hiszem, kicsit alábecsültem az agyrázkódásodat, amikor kiengedtelek délután.
- Azt hiszem láttam Morgant, mielőtt elájultam – mondta halkan a lány. – Evan oldalán.
- Csak az agyrázkódás miatt, biztosíthatlak kedves – mosolyodott el Carson. – A sín eltört, bekötözöm újra, aztán reggel majd el is mehetsz, de legalább egy hétig még pihenned kellene.
- Ez hihetetlen, hogy mindig én fogom ki – csóválta meg Susan a fejét.
- Inkább te, mint Rodney. Ő elviselhetetlen ilyen téren. Kész is vagyok, most pihenj, még van pár óra reggelig – majd ásított egyet. – Rám is rám férne.
Susan csak pár perccel később aludt el. Nem sokkal később elkezdett álmodni, pontosan akkor, amikor Carsont is elnyomta az álom. De John már nem álmodta ugyanazt, amit a három társa, ő már nem látott emlékeket az álmaiban.

Gyönyörű csillagos éjszaka volt, a hold ezüstös fénye megvilágította Atlantisz városát. A városban éppen bál volt, mindenki jól szórakozott, kivéve négy személyt. Alaine-ben egy világ omlott össze, amikor apja kijelentette, hogy jegyesével, Laegen tanácsossal felbontották a eljegyzését és egy wraithhez kell feleségül mennie. Természetesen Langsdom és Treavol azonnal tiltakozni próbáltak, de semmit sem értek el vele. Az idős férfinak az Alterranok békéje sokkal fontosabb volt a lánya boldogságánál. Mint mondta, két megtört szív nem érdekli, neki csak az Alterranok számítanak. Egy valaki örült tiszta szívéből a dolgok folyásának, és az nem volt más, mint a Tanácsba frissen bekerült fiatal nő, Morgan LeFay. Ő ugyanis már az első naptól kezdve próbálta elcsábítani Laegent, de erre igen kevés esélye volt, ugyanis Alaine féltékeny szemei mindent láttak. Most viszont az a kislány nem állhat az útjába. Hoved egyetértett Morgannal, bár egy kicsit idősnek ítélte meg a fia számára, de megnyugtatta a nőt, hogy majd beszél a fia fejével. De Laegen szerelmes volt és egy szerelmes férfinak beszélhet bárki. Hoved szavai természetesen süket fülekre találtak a fiánál, akit továbbra is csak Alaine érdekelt és fordítva. Alaine amilyen gyorsan csak tudott, kiosonta teremből és a rejtekhelyére menekült. Kint állt az erkélyen, a szeméből végigcsordult egy könnycsepp az arcán, majd lehullott a földre.
- Olyan szép ez az este, ne legyél szomorú. Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz – hallotta meg az ismerős hangot.
- Laegen! – suttogta. – Nem lenne szabad itt lenned. És ha követtek?
- Nyugodj meg, a bátyádék kint őrködnek – mondta mosolyogva.
A kezei a lány derekára fonódtak, magához húzta őt. Ajkai Alaine ajaki felett időztek pár centire, majd megcsókolta. A lány húzódott el előbb. Mikor felnézett a férfira, annak a máskor mindig vidám kék szemei ezúttal bánatosan nézték őt.
- Nem akarom, nem akarlak elveszíteni! – suttogta.
- Ez ellen sajnos nem tehetünk semmit kedvesem. De nem fogsz elveszíteni, a szívem örökké a tied. És én mindig azt fogom tenni, amit a gyönyörű úrnőm parancsol – mondta szelíden.
- Siessetek, az őrség erre jön, felteszem már mindenhol téged keresnek – szólt be Langsdom.
Alaine még egy gyors csókot adott a férfi ajkaira, majd elsietett. Az őrség bizonyosan azt hitte, hogy a bátyjáékkal akar lenni, így nem kérdezősködtek Laegen után. A férfi, szomorúan tért vissza a lakosztályába, amint a többiek elmentek.

A három férfinak tűnt fel először, hogy Alaine eltűnt a teremből. Nem hibáztatták. A protokoll szerint Langsdomnak és Treavolnak végig az uralkodó mellett kellett volna lenniük, de tiltakozásuk jeleként barátjukkal, Laegennel voltak. Természetesen ez sokak rosszallását kiváltotta, de senki sem merte szóvá tenni. Morgan hiába próbálta felkelteni Laegen érdeklődését, a fiatal férfi csak Alaine-t nézte. Amint feltűnt nekik a lány eltűnése, ők is kiosontak a teremből. Pontosan tudták, hogy hol lehet Alaine. Igazuk lett. A két herceg kint maradt őrködni, míg barátjuk bement húgukhoz.
- Ennek nem lesz jó vége – mondta Treavol.
- Tudom, de mi mást tehetnénk. Apánk ostoba, a wraitht ez nem fogja érdekelni, valakikből táplálkozniuk kell.
- És a nagybátyám ezt nem hiszi el.
- Lépéseket hallok! – mondta és egy kicsit kinyitotta az ajtót és beszólt rajta. - Siessetek az őrség erre jön, felteszem már mindenhol téged keresnek.
Alaine pillanatokkal később kiosont az ajtón, és elindultak az őrség felé. Ők nem tettek fel kérdéseket, csak visszakísérték hármójukat a bálterembe.

Másnap reggel Evan már kora hajnalban ott volt Susanért a gyengélkedőn. Mivel a lánynak semmi baja sem volt, az éjszakai megfigyelés után Carson kiengedte, senki sem sejtette, hogy a komoly gondok csak most következnek. Mivel a teljes csapat éppen „betegszabadságán” volt minimum egy hétig, végre mindenki azt tehette, amit akart. Teyla nem akarta Johnt látni, így kivitette magát a szárazföldre a népe közé. Amennyire Carson meg tudta állapítani, semmi baja nem volt a születendő babának. Ennek ellenére a nő képtelen volt a férfira nézni, aki ezek után természetes a kezét is megkérte. Teyla időkérés miatt utazott el. Ronon örült leginkább a kényszeredett szünetnek, ugyanis végre gyakorolhatott, és zenét hallgathatott. Az egyik finn katona akivel edzeni szokott, megmutatta Rononnak a Therion nevű finn metál együttest, és a férfi azóta folyamatosan ezt hallgatta, és emellett gitározni is tanult. Miután Teyla faképnél hagyta, John leült Rodney-val a videószobába, és futballmeccset néztek. Próbálták Susant és Lorne-t is odahívni, de a lánynak pihennie kellett és a férfi mellette maradt. Amikor Susan elaludt, Evan is csatlakozott a többiekhez meccset nézni.
- Elaludt – mondta, amint lehuppant az egyik székre. – De nincs valami rendben vele.
- Agyrázkódása van, mégis mit vártál? – nézett rá John.
- Nem-nem. A legutóbbi emlék óta. Mit ne mondjak nem volt épp kellemes. Neked mi a véleményed róla?
- Emlék, megint? – vonta fel a szemöldökét.
- Neked nem volt?
- Azóta egy sem volt, hogy meghaltam. Nektek most mi volt?
- Az Awagonnal való eljegyzése. Azóta olyan zárkózott.
- Megértem, az az időszak senkinek sem volt könnyű, főleg kettőtöknek nem. Carson azt mondta, hogy Susan azt mondta neki, hogy mielőtt elájult az elosztóban, melletted látta Morgant. Bár szerinte csak az agyrázkódás miatt volt. Te ismered a legjobban Morgant, mit gondolsz, van valami valóságalapja?
- Bárcsak ne ismerném – sóhajtott Lorne. – Ha akkor látta, az szerintem nem a véletlen és nem is a sebesülés műve. Te is tudod, hogy Morgan úgy befolyásolja hogy mit lássunk, vagy mit álmodjuk, mintha mi egy könyvet lapoznánk.
- Most már csönd legyen, kezdődik a meccs! – szólt rájuk Zelenka és Rodney.
Közben Susan a szobájában megint álmodott.

Sötét volt és villámlott, hideg eső áztatta a ruháját és a hajából már csöpögött a víz. A villámlás megvilágította a fákat, egy erdőben volt és a közelben Jaffák üvöltését hallotta. Előtte futott valaki, de sötét volt, így nem ismerte fel. Tudta, hogy álmodik, és hogy üldözik őket a Jaffák, csak azt nem értette, hogyan lehet ennyire valóságos az egész. Már vagy tíz perce futottak, az ereje kezdte elhagyni. Ez nem lehet álom, azokban szinte minden lehetséges. Rázta a hideg, és a lábai is iszonyatosan fájtak. A gipsze is átázott a bal kezén, fel akart ébredni, de nem sikerült neki. Megállt, attól majd biztosan felébred, ha a Jaffák ideérnek. Társa is megtorpant és visszafordult hozzá.
- Susan siessünk! Mindjárt beérnek! – siettette Malek. – Tudják, hogy Tok’ra vagyok, szerinted életben hagynak minket, ha elkapnak? Ezek Anubis Jaffái, nem fogja őket érdekelni, hogy odavigyenek uruk elé.
- De ez csak egy álom Malek, te már halott vagy – rázta meg a fejét a lány.
- Nem vagyok az, de ha nem sietsz, akkor mind a ketten halottak leszünk – felelte és megfogta Susan kezét, majd húzni kezdte.
A lány érezte a fiú kezének melegét. Ekkor gondolkodott el rajta, hogy valóban álmodik-e. Anubis fogságában voltak. Lehet, hogy az volt álom, amit Atlantiszról hitt?
- Vissza kell mennünk Jackékért! – kiáltott fel.
- Halottak, csak te voltál már életben, legalább te életben voltál kedvesem – mondta és bíztatólag rámosolygott a lányra.
Sikerült találniuk egy barlangot, így be tudtak oda húzódni és remélték, hogy nem találják meg őket a Jaffák. Susan odabújt Malekhez, aki átölelte és megcsókolta a lányt. Pár perccel később álomba szenderült. Jó volt újra a férfi karjaiba lenni, Lorne mintha sohasem létezett volna, eszébe sem jutott, örült, hogy Malekkel lehet. Hatalmas robajra ébredt fel, a Jaffák megtalálták a barlangot. Fegyvere csak Maleknek volt, így ő viszonozta a tüzet, Susan csak vacogott összebújva a földön a láztól és a félelemtől. Alig fél perc múlva hallotta, hogy az egyik lövedék nem a falba, hanem Malekbe csapódik. A férfi hangtalanul zuhant le elé, élettelen szemei a semmibe meredtek. A lány felsikoltott, az egyik Jaffa odament elé, rászegezte a fegyverét és lőtt.

Susan fájdalmas sikoly közepette ébredt fel. Jobb kezét azonnal a bal vállára tette, ahol az álomban a lövés érte. Amint odanyúlt, felszisszent fájdalmában, tényleg volt ott egy égett seb és a pólója ottani része is hiányzott. Majd a következő pillanatban meghallott a fejében egy gúnyos női nevetést. Kezdett pánikba esni, hisz álmodott csak, és mégis megvan az a sérülése, amit otálmában szerzett. Felkapott magára egy köntöst és a gyengélkedőre sietett.
- Jézusom, mi történt veled? – kérdezte rémültem Carson, amint meglátta a sebet.
- Csak álmodtam – mondta fájdalmasan Susan. – És meg mernék esküdni, hogy Morgan nevetését hallottam azután, hogy felébredtem. Félek Carson! Bármit keresek az emlékeimben, mindenhol belé ütközök.
- Megértelek. Itt maradsz éjszakára vagy visszamész a szobádba?
- Nem hiszem, hogy itt jobb lenne mint a szobámban.
- Rendben, idehívom a bátyádékat.

- Gyerünk, vidd már be! – kurjantott John.
- Shep lásd már be, hogy idén esélyetek sincs – mondta vidáman Lorne.
- Evan, csak azért, mert megint kikapnak, attól még lehetnek bajnokok.
- John, ha megnézed a táblát, matematikailag arra is elég kevés esély van, hogy az élvonalban maradjanak – mondta Rodney.
- Sheppard alezredes jelentkezzen mihamarabb a gyengélkedőn! – szólalt meg a hangosbemondó.
- Ah, már megint mit akarnak tőlem?
- Én fáradt vagyok, további jó szurkolást mindenkinek – mondta Lorne.
John azonnal a gyengélkedőre sietett. Ott Carson félrehívta.
- Gondban vagyunk!
- Ha Teylára gondolsz, tudok ról – mondta Sheppard.
- Én most a húgodra gondoltam.
- Susanra? Mi van vele? – kérdezte megrettenve.
- Alig negyed órája jött be egy súlyos égési sérüléssel a vállán.
- Mégis mi történt?
- Azt mondta, hogy Jaffa fegyver okozta az álmában, és utána Morgan nevetését hallotta.
- Sejtettem, hogy az a nő ilyesmivel fog előállni. Mindig is gyűlölte szegényt. Félek, hogy most nem fog leállni, mint annak idején, és a halálba fogja hajszolni. És mi nem tehetünk semmit, csak kivéve ha megöljük Morgant.
- Az Orinak érdekében állna megölni őt?
- Addig nem támadnak, amíg ti is újra magatok nem lesztek. Hiszen ha feláldozzátok magatokat úgy, mint én, hogy a hajóikat elpusztítsátok, akkor nem lesz bajotok, hisz újraéledtek ősökként. Ám ha már úgy jönnek hogy felébredtünk, a halálunkat okozná a mentőakció.
- Soha sem hittem volna, hogy ilyen messzire mennek el – csóválta meg a fejét Carson.
- Morgantól sajnos kitelik és ezt Evan tudja a legjobban. Visszaviszem Susant hozzá. Utána meg kimegyek a szárazföldre és beszélek Teylával.
John átkarolta a húgát, hogy segítsen neki a járásban. Most tűnt fel neki, hogy a lánynak még a lába is tele van vágásokkal. Pár perc alatt odaértek Susan szobájához, és bementek. Lorne az ágyon olvasott, de amint Susan meglátta, felsikoltott és elveszítette az eszméletét.



folyt köv.