Susan Sheppard egy sikoly kíséretében ébredt fel az Atlantiszon. Már megint rosszat álmodott, ez nem volt ritka, főleg amióta itt voltak. Mindig ugyanaz az álom, aminek a végén hárman meghalnak a műholdnál. És egyetlen név motoszkált a fejében Alaine, minden álmában róla van szó. John is felébredt és átment a húgához. - Megint ugyanaz az álom? - Igen. - Carsonnal beszéltél már? - Igen, sőt most még altatót is vettem be, ami szerinte teljes álmatlanságot eredményez. - Próbálj meg aludni, reggel kinézünk egy bolygóra, amit Teyla sem látott még, de ha nem pihened ki magadat nem viszlek magammal. Hirtelen női nevetgélést hallottak kintről. - Hmm? � vonta fel a szemöldökét John - Mi lehet az? - Nem tudom Sue, de menjünk nézzük meg. John felvette a fegyverét és kimentek a folyosóra. Senkit sem láttak, de a nevetgélés tovább folytatódott. - Wraith? � suttogta a lány - Nem hiszem, azok nem ilyenek, az eddigi tapasztalat alapján. Az egyik folyosó találkozásánál Carsonba botlottak. - Mit csináltok itt ilyenkor? - kérdezte - Ezt én is kérdezhetném tőled. � mondta John - Halkabban, arról jön. - Ti is haljátok? Elindultak arra a lakórészleg előtt mentek a hang irányába, de más nem jött ki. Nagyon úgy tűnt, hogy csak ők halják a hangokat. A város egy eddig fel nem tárt részéig követték őket, amíg el nem értek egy hatalmas teremig. Hosszú volt és igen magas. Semmilyen eszköz nem volt benne, csak a másik végén egy emelkedőn két szék. A fények kigyúltak és hirtelen mind a hárman úgy érezték, hogy nincsenek egyedül. Halk zenét hallottak, ami folyamatosan hangosodott, majd néhány báli ruhába öltözött férfi és női alakot láttak meg. Táncoltak és még néhányan fehér fényből tűntek elő. - Ősök? � kérdezte suttogva a lány, és abban a pillanatban minden néma lett és mindenki feléjük fordult. - Ez lehetetlen! � suttogták � Végre eljöttek, Alaine, Langsdom, Treavol. - Miről beszéltek? � kérdezte Carson - Majd rájöttök, ha itt az ideje. Majd minden sötét lett. Másnap reggel mind a hárman a gyengélkedőn ébredtek fel. Teljesen kipihentnek érezték mag. - Mi történt tegnap éjjel? � kérdezte Dr. Weir amint megtudta, hogy felébredtek - Nem tudom. � felelte John � Mit találtak abban a teremben? - Milyen teremben? � kérdezte McKay - Ahol megtaláltatok minket. � mondta gyanakodva Sue - De hiszen titeket a csillagkapu teremben találtak meg. - Tessék? � kérdezték mind a hárman � Az nem lehet. - És ugyan miért nem? � kötekedett tovább a tőle megszokott módon McKay. - Rodney! Azért mert az utolsó emlékünk az, hogy egy igen hosszú teremnél vagyunk a város nyugati részén voltunk itt. � mutatott az őrnagy a város térképén egy helyszínre - Ott még nem jártunk felderítésként. - Na ne mond Rodney. � morgott John - És mi volt a teremben? - Az a különös, hogy semmi két széken és ősökön kívül. � mondta Susan - Ősök? � kérdezett bele Elizabeth - Azoknak tűntek. - És mi történt? - Ránk néztek, három nevet mondtak Alaine, Langsdom és Treavol. Majd minden sötét lett és itt ébredtünk. - Alaine? � húzta fel a szemöldökét Elizabeth, majd furcsán Susanre nézett - Tudom az álmomban is ezt a nevet hallom, de ezt hárman láttuk és hallottuk nem csak én egyedül. Nem kezdek megőrülni. - És ha a csillagkapun való utazás eredményezi? - Liz, tudod, hogy igen gyakran tartottam a CSK1-el is még a Földön. Ott soha sem volt ilyen, csak azóta, hogy idejöttünk. - Aggódok érted, te tudod a legtöbbet Atlantiszról és Daniel Jackson utána Goa'uldokról és mindenkiről, aki a Tejútrendszerben él, archeológus vagy, a tudásod felbecsülhetetlen. Aggódunk érted ennyi az egész. - De tizedes is vagyok, nem csak doktor. Most érkezett meg a tárgyalóba Carson is a vizsgálatok eredményével. - Mire jutott Carson? - Igazából semmire sem Elizabeth. � mondta � Egyikünknek sincs semmilyen baja, teljesen egészségesek vagyunk, nem tudom mivel magyarázni a tegnap éjjelt. - Annyira jól vagyunk, hogy indulhassunk az X1H-458-ra? � kérdezte John - Természetes őrnagy. - Nos akkor talán indulhatnánk is, Dr. Weir? - Indulhatnak. 10 perccel később a Pocsolyaugró 1-es áthaladt a csillagkapun John és Susan Shepparddal, Teylával, Forddal és McKayel a fedélzetén. A másik bolygón éjszaka volt. Fényeket nem láttak a távolban és a csillagkapu is egy erdő kellős közepén volt. - Ez a legjobb hely ahol leszállhatunk? � morgott McKay � Ki tudja milyen messze van ide a legközelebbi város vagy ilyesmi. - És ha ez a hely lakatlan? � kérdezte Sue - Akkor meg teljesen felesleges volt idejönnünk. - Rendben, még megyünk tízpercet ebben az irányban és majd csak ott szállunk le. Ez megfelel? � kérdezte John - Persze, hiszen te vagy a főnök őrnagy � mondta Ford - Teyla, nem ismerős? - Nem itt még soha sem jártam. Még negyed órát repültek, amikor végre feltűntek a távolban fények. Egy hatalmas város lehetett. Méreteit tekintve mintegy húszezres. - Nem érzékelek energiát. Azaz nincsenek gyáraik, se erőműveik vagy olyan jól rejtegetik, mint a Genii. - És itt kell lennie az utolsó ZPM-nek? � kérdezte az őrnagy - Elvileg igen. Hajnalodik, szerintem szálljunk le bátyám, bocs őrnagy. John gyorsan letette a Pocsolyaugrót és láthatatlanná tette. Mind az öten elindultak a város felé. Elég hamar látszott, hogy a várost fallal vették körbe és nincsenek benne emeletes házak. A két legmagasabb épület egy templom és egy kastély volt. Közelebb sétáltak majd lódobogást hallottak. Fél perccel később egy teljes vértes alak jött elő. - Kik vagytok idegenek? � kérdezte a páncélos alak - Csak békés felfedezők � válaszolta Susan � Kereskedni szeretnénk. - Esetleg szó lehet róla. � mondta és leszállt a lóról, levette a sisakját, hosszú szőke haja a válláig omlott kék szemei vidáman csillogtak � Derfel vagyok, Hajnalvölgy urának a fiatalabbik fia. És a szép hölgyben kit tisztelhetek. � nem lehetett több huszonegy-két évesnél. - Ő Dr. Susan Sheppard. � válaszolta John � tizedes. - Nem téged kérdeztelek � morogta Derfel � nos Dr. Susan Sh.. - Susan vagy Sue, ha szabad kérnem. - Susan. Társaidat bemutatnád. - John Sheppard őrnagy a bátyám, Teyla Emmagan, Dr. Rodney McKay, és Aidan Ford hadnagy. - Tiszteletem. Susan papnő vagy? - Ő, nem, miből gondoltad? - A ruhád, férfi, és nálunk csak a papnők viselhetnek férfiruhát. - Nem, én és Teyla is harcosok vagyunk. - Harcosok? - Miért, ez talán furcsa? - Egy kicsit, de nem számít, gyertek apám biztosan szót kíván váltani veletek. Dr. Carson Beckett hitetlenkedve nézte a vizsgálat eredményeit. Már harmadszor végezte el őket, mert azt hitte, hogy tévedett. �Ez lehetetlen� � gondolta. Majd gyorsan összeszedte az eredményeket és Elizabeth irodájához sietett. - Ez hihetetlen Dr. Weir. - Miről beszél Carson? � kérdezte a nő - Elvégeztem további vizsgálatokat a vérmintáinkon. És az eredmények megdöbbentők. - Ezt hogy érti? - A génről van szó. - Kifejtené bővebben. - Elnézést, szóval arról van szó, hogy a vérmintánkban a gén szerkezete kiterjedt a többi nem hasonló génre is, így sokkal nagyobb tömegben fordul elő, mint korábban és lassan, de biztosan terjeszkedik. - Ez lehetetlen. - Tudom, de csak hármunknál, másnál nincs ilyen elváltozás vagy lehet talán mutációnak is nevezni. - És ez mihez vezet? - A Sheppard testvérpár és én ezen vizsgálat eredménye szerint ősökké fogunk válni� A város gyönyörű volt, mindenhol fali díszek a házakon, nem voltak szűk kis utcácskák, mint a Földi középkor szintű városokban és itt még csatorna is volt, ami elvezette a szennyvizet és a vízellátást a rómaiakhoz hasonlóan vízvezetéken vezették be a városba. Susan végig Derfellel beszélgetett. Majd nemsokára visszafordult a többiekhez. - Ez bámulatos. Az otthoninak megfelelően a tizenharmadik század elején tartanak, de bizonyos területeken fejlettebbek annál. - Nos ez remek hugica, de ne felejtsd el, hogy mi miatt vagyunk itt és nem randizni jöttünk. � mondta John. - Csak, mert nem egy csinos cicababával találkoztunk� - Itt vagyunk Susan. � szólt neki oda Derfel - Ez csodálatos. Valóban az volt, a kastély hatalmas volt, több emelet magas, falai fehérek, több hatalmas bástyával, mindegyiken Hajnalvölgy címerével. Belül gyönyörű kert és nagy szabad rész. Lámpák világítottak, szökőkutak működtek. - Itt mintha hatalmas energia lenne. � jegyezte meg McKay - Ez egy kicsit furcsa. � jegyezte meg Teyla is - Erre gyertek � mutatta az utat Derfel - Pont itt, alattunk! � kiáltott fel már méter után Rodney - Mi? - A ZPM. - Az micsoda? � kérdezte Derfel - Ami miatt idejöttünk, egy tárgyat keresünk. Mi látja el energiával ezeket, a szökőkutakat? - Az istenek ajándéka. - És a wraith? - Ők már nem jöttek el ide emberemlékezet óta, valami miatt nem kedvelik ezt a helyet. - Érdekes. � morgott Rodney - És, hogy éritek el azt, hogy ne jöjjenek? � kérdezte Teyla - Emberáldozat, minden évben feláldoznak a papok egy kiválasztott szüzet, aki másik világról való. - Ez embertelen. � mondta Ford - Ez az ő szokásuk, ne szóljunk bele. � intette le őket Susan - Apánk erre van. Bevezette őket egy hatalmas trónterembe. A terem nem volt üres, több kopasz féri és nő is volt bent, mind férfiruhákban. Tehát ők a papok, állapították meg magukban. Amíg végighaladtak köztük furcsán méregették őket. - Apám, ezek az idegenek érkeztek és egy tárgyat� - Ő az uram, ő a megfelelő! � kiáltott fel az egyik papnő A katonák már rohantak és fegyvert szegeztek a társaságra. Susant lefogták, és külön rángatták a többiektől. - Azonnal ereszd el a húgomat, te szemét. � megpróbált kitörni, de kardok állták el az útját - Mi folyik itt apám? - Ő lesz a tökéletes áldozat, hogy a wraith ne jöjjön el megint. - Ebben kételkedek, a húgomat nem engedem. - Sajnálom, de itt nincs beleszólás, ő a tökéletes szűz a papok szerint. - Nem hagyhatom apám, a lovagi becsületem nem engedi. - Te hitvány! � kiáltott rá a király � Az első jöttmentbe szerelmes leszel? Őt is zárjátok börtönbe. Többé nem vagy a fiam! A bátyáid halála után lettél ilyen semmirekellő! - Holnap megtartjuk a szertartást. � jelentette ki az egyik papnő - Tegyétek! John és Susan megszédültek a X1H-458-on míg Carson az Atlantiszon. Fények, hatalmas robbanás, betörő wraithek, felismerték a helyet Atlantisz volt az, hárman állnak egymás mellett és vitatkoznak, amikor a robbanás bekövetkezik, a Földet emlegetik és megint az a három név. De most már Alaine nevéhez arc is társult John részéről, míg Langsdom arcát Susan látta, de mindkettejükét csak Carson láthatta. - Alaine! � kiáltotta John, mire a lány felkapta a fejét - Langsdom? Nem még egyszer nem! � kiáltotta, majd hirtelen nagy szél támadt és az őket körben tartó emberek szétszálltak. - Alaine, Langsdom! � hallották a fejükben a hangot - Treavol? � kérdezték. Majd a következő pillanatban mindhárman elvesztették eszméletüket. A másik három talpon maradt ember Teyla, Rodney és Forda rájuk támadó emberekre nyitottak tüzet. Látták, ahogy Derfel átvágja magát az emberin és végez az apjával. - Elég! � kiáltotta � Most már én vagyok a király! � és abban a pillanatban mindenki abbahagyta a támadást Odament az ájult Susanhoz és felemelte, intett, hogy Johnt is hozzák, majd az ispotályba vitték őket. Utána engedélyezte McKaynek, hogy kiáshassák, amit keresnek. Közben Susan, John és Carson is álmodott ugyanazt�. folyt. köv