Öt hónap telt el azóta, hogy Susan újra megszólalt. Az emlékeik folyamatosan tértek vissza, mikor álmokban, mikor vízi ókban és egyre gyakrabban. Atlantiszt megtámadta a wraith, de szerencsére a földi haderőnek és a Daedalus megérkeztének hála sikerült a wraith elől Atlantiszt elrejteni a pajzsok segítségével, így ők azt hitték, hogy a város elpusztult. A két Sheppardot előléptették, John alezredes lett, Susan százados. Aidan Ford másfél hónapja menekült el Atlantiszról. Mindenkinek nagyon sok elfoglaltsága volt, és végre valahára hetente volt közvetlen elérésük a Földdel a Daedalusnak hála. Susan éppen visszafele tartott a Atlantiszra, mert a városról tartott a Csillagkapu parancsnokságon előadást, utána meglátogatta a Tok�ra bolygóján Malek sírján. Eközben nem is tudta, hogy az Atlantiszi csapatuk még egy fővel gazdagodott. Egyik nap kora délután érkezett vissza a hajó a keleti dokkba. Susan miután jelentést tett, meglátogatta Teylát. - Szia Teyla! - Szia Susan, örülök, hogy visszatértél. � mosolygott a fiatalabb lányra - Lehetne egy kérésem? - Persze. - Tudnánk most gyakorolni egy kicsit? Ez elmúlt három hétben kicsit ellustultam. - Persze, csak átöltözök. Tizenöt perc múlva a megszokott helyen. Susan is visszabaktatott a szobájába átöltözni, időközben volt a születésnapja is és Teyla egy olyasmi edzőruhával lepte meg a fiatal lányt, mint a sajátja, mert az nagyon tetszett neki. Az edző terem felé Susan összefutott Johnnal és gyorsan elmesélte neki, hogy mi is volt a Földön. Negyed órával később már gyakoroltak. Teyla sorozatosan megverte ellenfelét. - Tényleg látszik, hogy nem gyakoroltál. - Nem volt kivel. � hajtotta le a fejét a másik lány Még egy órán keresztül gyakoroltak, John nem fél óra után megunta és elment jelentést írni. Fel sem tűnt egyikkőjüknek sem, hogy közben valaki odaérkezett és az ajtót kinyitva az edzésüket nézi. - Ha gyakorolunk akkor nemsokára megint régi formádban leszel. � mondta Teyla - Nem ártana neki a mostani teljesítménye mellett. � szólalt meg a férfi Susan aki eddig háttal állt megpördült és szembefordult a hang tulajdonosával. A körszakállas pasas hanyag tartással dőlt neki a falnak, barna szemei vidáman csillogtak, hosszú barna rasztás haja a válláig ért le, világos ingben volt és barna bőrnadrágban. - Maga meg kicsoda? - Ronon Dex. � válaszolta � És te? - Dr. Susan Sheppard és emellett százados is. - Akkor, ha jól sejtem az alezredes húga vagy, mesélt rólad. - Maga mióta van itt, eddig még nem láttam. - Két hete. - Az egyik bevetés közben találkoztunk vele. � mondta Teyla - Nem várt külső aktiválás! Susan Sheppard azonnal jöjjön az irányító terembe! � szólalt meg a hangosbemondó A botokat gyorsan lerakta a földre és futva indult meg az irányító terembe, Teyla is követte. A helyi CSK2 éppen egy hatalmas szobrot cipelt át a kapun és letették a földre. - Mi ez a ronda szobor? � hallatszott McKay hangja A szobor leginkább egy szfinxre hasonlított, nem is, az volt. Susan odament és megnézte közelről a lélegzete is elakadt a rózsaszín szobor láttán, ugyanis az Hatsepszut-maat-ka-ré fáraónőt ábrázolta. Pontosan olyan volt a szobor, mint amilyet még annak idejében egyszer Kairóban is tanulmányozott. - Ezt hol találták Lorne őrnagy? � tette fel a kérdést rövid barna hajú fiatal férfinak. - A H5R-697-en. Minden tele van piramisokkal és ehhez hasonló szobrokkal. Gondoltuk, hogy magát érdekelni fogja. Hoztunk szövegeket is. � átnyújtotta - Ez lehetetlen. - Mit találtál Susan? � kérdezte Weir - Ez goa�uld szöveg. Akkor ezek szerinte Egyiptom első fáraónője is rendszerúr volt. És a hatalmuk sokkal messzebb terjedt el, mint azt korábban hittük. Erről azonnal értesítenünk kell Danielt és ha tud ide kell jönnie. Ha megengeded, küldenék is egy üzenetet a Daedalusra. - Csak előbb öltözz át húgom, mert mindenki téged néz! � nevetett fel hátul John, majd a mikor a lány elvörösödött vidáman ment ki a vezérlőből. De ennek ellenére nem tette meg, gyorsan leült egy laptop elé, összecsatlakoztatta a kamerával és a McKay által kidolgozott tömörítő program segítségével betömörítette annak a tartalmát és még maga is gyorsan leírt mintegy három oldalt a szoborról azt, hogy mit is tudott megállapítani arról. Mikor végzett oda adta Rodneynak az egészet, hogy amint kapcsolatba kerülnek a Daedalussal akkor küldje el. Gyorsan visszament a szobájába ahol lezuhanyozott és átöltözött majd felkereste Elizabethet. - Meg kell engedned, hogy most oda menjek. Itt egyiptomi lelet egy másik galaxisban. � lelkendezett a fiatal lány - Már beszéltem a többiekkel, mindjárt indulhattok. Még magához vette a fegyverét és a régészeti holmijait és lement a csillagkapuhoz. Már lent várta John, Rodney, Teyla és nem kis meglepődésére Ronon is. - John ugye nem azt akarod mondani, hogy ő is jön? - kérdezte és fejével a csapatból eléggé kitűnő Dexre bökött - De. � vigyorodott el a férfi � Ugyanis Ford fogalmazzunk úgy kiszállt a csapatból, nos kellett valaki a helyére. - Remek - Amúgy én sem örülök neki túlzottan. � súgta McKay Susan fülébe, amitől a lány önkénytelenül is elmosolyodott. Amint átértek a csillagkapun azonnal megcsapta őket a forróság. Egy sivatag kellős közepén voltak pontosabbal egy oázis kellős közepén, ami persze a sivatag közepén volt. Sütött a nap, semmilyen szél sem fújt, árnyék csak a pálmafák szolgáltattak némi árnyékkal. A csillagkapuval szemben volt közvetlenül egy hatalmas lépcsős piramis, és ahogy Susan megfordult elakadt a lélegzete. A Dehir el-Bahri tökéletes másolata állt a csillagkapu mögött, csak hatalmasabb volt, mint az, amelyik a Királyok völgyében áll. Egy hosszú fehér vászonruhában lévő alak futott ki eléjük. És invitálta őket, hogy jöjjenek be a piramisba. John úgy döntött, hogy ideje menni mielőtt mindannyian megfőnek itt a napon. - És ezt a melót te élvezed is, ilyen melegben egész nap kint ásni a napon? � nyafogott a húgának - Ugyan, nem is olyan vészes ez a hely. - Komolyan ilyen embertelen körülmények között dolgozol? � döbbent meg McKay - Rodney! A mi munkánk nem olyan könnyű, mint a fizikusoké. Tudod a régészeknek olykor terepre is ki kell menniük, hogy megszerezzék azokat a leleteket, amikkel utána akár életük végéig el vannak foglalva. - Miért te mivel foglalkozol? � kérdezte Ronon - Katonáskodáson kívül, doktor vagyok. A régészet és a történelem doktora, és a szakterületem Egyiptom, leleteket ások ki a földből és azokat tanulmányozom leginkább és emellett ősi szövegeket fordítok. - Itt mennyivel kellemesebb idő van. � vigyorodott el John amint beértek a piramisba. - Uram! � hajolt meg az arabnak tűnő férfi � Maradjanak itt, mindjárt éjszaka lesz és vihar is készülődik. Én is az embereim most visszamegyünk a falunka, de reggelre a vihar elmúlta után visszajövünk és segítünk nektek. - Rendben menjenek. � majd a húgához fordult. � Gondolom körül akarsz nézni, mi itt maradunk és megcsináljuk a tábort, gondolom Rodney elkísér. - Én ugyan nem, engem nem érdekelnek az ilyen ősrégi micsodák. - Rendben akkor Ronon menj vele. - Tudok magamra vigyázni. � ellenkezett a lány - Nem is azért kértem meg. � ránézett a férfira majd a húgára és elvigyorodott - Nem is tudod, hogy mennyire gyűlöllek John Sheppard! � dühöngött a lány - Én is szeretlek Susan! � mondta nevetve a húgának, aki dühösen indult be a piramis belsejébe. � És maradj rádió kapcsolatban. - Nem volt szép tőled John. � mosolygott Teyla - Ugyan. Lassan ideje lenne túltennie magát Maleken. - Lehet, hogy igazad van, de akkor is hagyd őt. - Neked nem volt testvéred? Akkor nem is tudod, hogy milyen jó a kisebbet cukkolni. - Szegény Susan. John jól vagy? � kérdezte aggódva, amikor a férfi falfehér lett és zihálva rogyott térdre. - Susan, Ronon jelentkezettek! � kiáltott Rodney a rádióba � John rosszul van! - Megint egy emlék. � nyögte, majd fájdalmában felordított és elvesztette az eszméletét Carson éppen végzett a sivatagból visszajött csapat vizsgálatával, ami aggodalomra adott egy okot. A CSK2 mind a három ősi génnel rendelkező tagja rosszul nem sokkal az után, hogy visszaérkeztek Atlantiszra. Gyengének érezték magukat a lázuk is magasra szökött. - Mire jutott Carson? � kérdezte Weir - Igazából semmire, a levegőben lehetett valami, amitől megbetegedtek. - De nem furcsa, hogy csak azok hárman akikben megvan a gén? - De igen. Azonnal vissza kéne hívni Sheppardékat. Kettejükben sokkal magasabb a gén aránya, mint bármelyik másik személyében itt Atlantiszon engem leszámítva. És ha annak a két szerencsétlennek már most negyven fokos láza van, akkor bele sem merek gondolni, hogy velük mi lesz ha sokáig ott maradnak. - Azonnal szólok, hogy térjenek vissza. � mondta majd felkapta a fejét, amikor csörömpölést hallott. � Carson jól van? - Egy emlék megint.� zihálta � És ez most iszonyatosan fáj. � majd eszméletlenül terült el a padlón - Itt Dr. Weir, egy orvosi csapatot az irodámba azonnal! - Igazán nem kell velem jönnöd Ronon. � morgott Susan � Tudok magamra vigyázni, és mellesleg mi bajom lehetne egy piramisban? - Nekem John parancsol és ő mondta, hogy jöjjek. � felnézett a falakra � Furcsa, ezt a nyelvet nem ismerem fel. - Goa�uld, a mi galaxisunkban ők voltak a legnagyobb fenyegetés, és az alatta lévő szöveg ősül van, igen érdekes. � rávilágított a falra, a másik kezébe vette a füzetét és a tollat és elkezdett jegyzetelni. Pár perccel később fájdalom hasított az egész testébe, elejtette, ami a kezében van és megállni sem tudott. Felsikoltott fájdalmában, Ronon kapta el és riadtan nézett a lányra. - Csak egy emlék megint. � nyögte - Susan, Ronon jelentkezettek! � hallatszott Rodney hangja a rádióból� John rosszul van! - Itt Ronon, Susan sincs jól! � mikor lenézett a lányra az már nem volt a tudatánál. Éppen a bolygó felett szálltak az egyik pocsolyaugróval, amikor a radarjaik wraith hajót jeleztek a közelükben. a közelben állomásozott az Aurora hajó is ahonnan a figyelmeztetés érkezett, hogy hatoljanak be a bolygó atmoszférájába és ott rejtőzködjenek el. A hajón négy kísérő mellett Langsdom, Alaine és Treavol volt. - Herceg, szerintem tegye le a hajót, túl magasan vagyunk. � szólalt meg az egyik katona - Ugyan, csaknem fél, hogy észre vesznek minket? � kérdezett vissza a férfi - Én magukat féltem, uram. - Mögöttünk két dárda van bátyám � szólalt meg Alaine � Tüzelési távolságban vannak. Alig hogy kimondta a két dárda tüzelt és mind a négy lövedék el is találta a hajót. Reagálni sem volt idejük a pocsolyaugró zuhanni kezdett majd a földbe csapódott. Percekkel később tértek csak magukhoz. Mindenki súlyosan megsérült a fedélzeten és az egyik fiatal katona meghalt. - A fejem! � nyögte Alaine, amikor végre sikerült feltápászkodnia Egy csúnya seb volt a fején és a bal combján egy mély és hosszú seb éktelenkedett. Langsdomnak és Treavolnak a fejükön és a karjukon volt csak kisebb sérülés. - Aurora, itt Langsdom! Hall minket valaki? Balesetet szenvedtünk. Aurora vétel! � szólt bele a rádióba, de válaszra már hiába várt � A francba! - Uram, a wraith dárdák vészesen közelednek, el kéne menniük, mi fedezzük magukat. � mondta a rangidős katona. - Alaine súlyosan megsérült, itt kell maradnia. � mondta Treavol - Nem kockáztathatunk herceg! � válaszolta ingerülten a katona � Vannak olyan jól, hogy vigyék. - Nekem semmi bajom, elbírom. Treavol, gyere, indulunk. Percek alatt mélyen bejutottak a trópusi erdőbe úgy tűnt, hogy sikerült lerázniuk a wraith dárdákat, mert azok eltűntek a levegőből, de nagy pechűkre elkezdett szakadni az eső. Késő délutánra járhatott az idő, mert lassan sötétedni kezdett. Mire teljesen besötétedett sikerült találniuk egy barlangot. Alaine sebe elfertőződött az esőben, és nem is volt magánál. Langsdom éppen a tőrét tisztítgatta miközben a barlang falának dőlt, míg Treavol idegesen járkált fel s alá, miközben kapcsolatba próbált lépni rádió segítségével, de ez idáig úgy tűnt, hogy senki sem hallja őket. Hajnal volt, mire feladta és ő is lefeküdt aludni. Két nappal később talált csak rájuk a mentőcsapat. - Vissza kell velük jutnunk Atlantiszra! � mondta Rodney � Itt valami nincs rendben és én sem érzem jól magam. - Mind a kettőjükön sebek vannak McKay és te magad miatt aggódsz? � csattant fel Teyla - Teljesen egyértelmű, hogy nincs rendben valami, egy emberen nem lesznek súlyos sebek attól ha elveszíti az eszméletét. � morogta Ronon � Kint vihar van, nem hiszem, hogy egy könnyen visszajutunk. - Nem tudom mi van velük, de az biztos, hogy súlyos fájdalmaik vannak. Meg kell kockáztatnunk. � mondta Teyla - Nem vagy magadnál a szél mintegy 800km/órás odakint ha kimegyünk egy perc sem kell, hogy az összes húst lemarja a csontunkról. Reményvesztetten ültek le a padlóra, míg a vihar kint továbbra is nagy erőkkel tombolt. Se Susan, se John nem voltak jól, mind a ketten komolyabb fejsérülést szereztek valahol és a lánynak még egy hosszú vágás is volt a bal combján. Egyikőjük sem tudott rájönni, hogy mitől. Az éjszaka felénél Rodney láza magasra szökött és időközben elvesztette az eszméletét is. - Hall minket valaki? Ezredes, Rodney, valaki kérem, jelentkezzenek! � hallatszott recsegve a rádió - Dr. Weir, itt Teyla! Nagyon rosszul hajluk magunkat. - Azonnal vissza kell jönniük Atlantiszra. Valami van azon a bolygón, Lorne őrnagy és a csapata megbetegedtek és már többen is elkapták. - Nem tudunk visszamenni, kint hatalmas homokvihar tombol. Dr. McKay is rosszul van akár csak az ezredes és a húga. - Igen, ezt tudjuk Carsonnal is ez a helyzet. - Teyla! � rohant be kintről Ronon � A vihar kezd alábbhagyni. - Dr. Weir ha küld valakiket vissza tudunk térni. Mintegy másfél óra múlva egy egészségügyi csapat ért át a kapun, ekkora múlt el a vihar. A lehető leggyorsabban vitték vissza a betegeket Atlantiszra, ahol mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy egy járvánnyal van dolguk, ami csak az ősi génnel rendelkező személyeket támadja meg. folyt köv.