Sheppard alezredes és Lorne őrnagy csapata a két Ugrón átértek a csillagkapun és mindketten arra a helyre tartottak. Igaz egyikőjük sem bízott abban, hogy bárkit is ott találnak, de azért még reménykedtek. Mire odaértek az űr már teljesen üres volt. Mivel a hely a galaxis legszélén volt, csillagkapu is csak a szomszédos naprendszerben volt, így körübelül hat órába telt a társaságnak mire odaértek. Teyla, amint átértek a csillagkapun azonnal megérezte a wraithek örömét, csak arra nem jött rá, hogy mire fel ilyen boldogok, amikor az Ori fenyegette meg őket. Minden üres volt semmi sem utalt arra, hogy bárki itt járt volna, csak a legközelebbi bolygón volt egy kisebb eljövetel és Awagon dárdái emberek százait rabolta el. Ezt akkor tudták meg, amikor visszafele megálltak ennél a bolygónál, hogy azok az emberek hátha tudnak valamit. A város romokban hevert, körübelül a Föld fejletségével megegyező szinten voltak ez idáig. Tüzek pusztítottak mindenfelé, az épületek nagy része teljesen elpusztult. A két Ugrót a város határán az erdőben tették le. - Johnson, Blake és Kerr! � kezdte Lorne � Maguk itt maradnak és vigyáznak az Ugrókra! - Igenis, őrnagy! - válaszolták A hat fős társaság elindult befele a városba, mint már a levegőben is megállapították rendesen elpusztult a város, de amit csak itt láttak, hogy emberek tetemei is fekszenek a földön, megszenesedett sebekkel. - Ezeket a sebeket goa�uld energia fegyver okozta. � nyögte Susan - Akkor Ba�al is itt van a közelben? � vonta fel a szemöldökét John - Másra nem tudok gondolni, vagyis itt jártak Jaffák, lehet, hogy már elmentek, de itt voltak. - Ekkora felhajtást, nem tudom, hogy az Ori miért akar minket ennyire holtan látni. � morgott John - Nem tudom, de nagyon szeretném tudni. � mondta Lorne is - És mit csinálunk ha ezek még mindig itt vannak? � kérdezte Teyla - Kikérdezzük őket? � vigyorodott el Ronon - Eltűnünk innen a lehető leggyorsabban! � mondta Rodney Ekkor a mellettük lévő hatemeletes háznak a teteje felrobbant, éppen hogy csak ki tudtak térni előle. Majd megláttak négy férfit feléjük futni. - Kérem segítsenek, az árvaház lángokban van és bent rekedt több gyermek. � mondta az első - Mutassa az utat! � mondta John Mintegy három sarkot kellett csak menniük, amikor meglátták az égő kétemeletes épületet. Kint az utcán riadt gyerekek álltak, a kicsik sírtak, míg a már majdnem felnőttek tehetetlen dühvel nézték a lángoló otthonukat. Sokan segítettek az oltásban, amint a társaság is odaért az ő kezükbe is vizes dézsákat adtak, hogy ők is segítsenek. - Mindenki kint van? � kérdezte egy öreg férfi a gyerekeket - Amy még mindig bent van, nem találtuk meg. � hadarta gyorsan valaki Susan, amint meghallotta odafutott Rodneyhoz, kikapta a férfi mellényzsebéből az életérzékelőt és futva elindult a lángoló épület felé. Jeges szél fújt át a téren, és a lány előtt a lángok szétváltak. John utána rohant, hogy megállítsa, de az orra előtt a lángok újra egyesültek. Susan Alainetól hajtva kereste a kislányt. Alig kapott levegőt, fulladozott és köhögött, szinte csak füstöt tudott belélegezni. A hőség elviselhetetlen volt még úgyis, hogy Alaine erejéből jeges szél örvénylett körülötte. Mintegy öt perce lehetett bent amikor meglátta maga mellett a pislákoló életjelzést. A kislány öt éves lehetett maximum, és ájultan feküdt a földön, körülötte lángok tomboltak. Felkapta a földről és elindult kifelé. Mögötte robbanások hallatszottak, sietnie kellett, ha nem akarta, hogy felrobbanjon vele együtt az épület. Fél perc alatt kiért az épületből, és pár pillanattal később berobbant az egész, a légnyomás erejétől mintegy húsz métert zuhant, a betonon ért földet és elveszítette az eszméletét. - Susan! Gyere vissza! � kiáltott rá John, de a lány meg sem hallotta Utána futott, de az az út, amin a húga az előbb bement már megint a tűz zárta el. Esélye sem volt bejutni. - Hozzon valaki valamilyen ruhát, amivel be tudok menni! � kiáltotta John - Uram, nincsen semmi, elpusztult a raktár, amikor a világító szemű démon a seregeivel megérkezett a wraith oldalán. - Francba! � mondta dühösen Távolabb Teyla próbálkozott a rádióval. - Susan, itt Teyla, hallasz? � kérdezte, majd Johnra nézett � Semmi, nem hallja. - Persze, hogy nem halja a tűz miatt! � csattant fel Rodney - Fejezze be ezt doki, inkább találja ki, hogyan tudunk vele kapcsolatba lépni! � sziszegte Lorne - Sehogy, mit nem azon érteni, hogy amíg a tűzön belül van semmit sem tehetünk. - Általában mindent meg tudsz oldani, tehát gondolom ezzel sem lesz gond! � mondta Ronon Pár pillanattal később meghallották az első robbanást, majd Susan jelent meg az ajtóban egy kisgyerekkel a kezében. Megindultak felé, de ekkor az egész épület felrobbant, Susan sikoltva zuhant át a tér másik oldalára, majd ott elterült és nem mozdult többé. John és Lorne pár pillanattal az után, hogy felkeltek a földről már ott is voltak Susan mellett, és szerencséjükre megállapították, hogy a lány csak az eszméletét veszítette el, és a kislány is jól van. Alaine most is mint az elmúlt négy esztendőben az egyik távoli bolygóra utazott, ahol hivatalos látogatáson vett részt az egyik árvaházban. A gyerekek nagy kedvence volt a hercegnő és a szülei is úgy vélték, hogy ez nagyszerű reklámfogás. Persze az igazságot csak négyen tudták, hogy miért megy oda minden évben többször is. Csak Alaine, az anyja, az apja és az árvaház vezetője tudta, hogy az egyik árva valójában Alaine hercegnő és Laegen tanácsos kislánya. Mivel a hercegnő már majdnem egy évtizede Awagon jegyese volt, nem lehetett abból botrány, hogy hat évvel az előző eljegyzés felbontása után a régi jegyesétől szül gyermeket. Amikor ez kiderült Alainet a szülei azonnal egy távoli bolygóra küldték és senkinek még a Langsdomnak és Treavolnak sem mondták meg, hogy hova. Az ifjú tanácsost pedig egy másik bolygóra, a galaxis másik végébe küldték meghatározhatatlan időre, hogy ott ő vegye kezébe a bolygó irányítását. Az Aurora fedélzetén tartott arrafelé, ez volt az éppen rendelkezésre álló legbiztonságosabb hajó, igaz a leglassabb is. Már két hete voltak úton, ugyanis azon a bolygón és még a közelében sem volt csillagkapu, el volt rejtve a wraith elől. Legalább is nagyon sokáig ezt hitték. Egy héttel az elindulás után futár érkezett Atlantiszra meghozván a szörnyű hírt, a wraith rátalált a bolygóra és minden leánygyermekkel végzett, akárcsak az árvaház vezetőjével. A király és neje kétségbeesve vette ezt tudomásul, hogy Awagon valahonnan megtudta, hogy ki is a kislány, mondjuk nem hibáztatták érte a wraitht. A szülők azonnal elküldték a Hipapheraklust, hogy visszahozza a lányukat mielőtt az Aurora odaérne, de ők sem bíztak abban, hogy utolérnék a másik hajót. Az Aurora végre valahára odaért a bolygóra. Alaine megszokta, hogy a gyerekek mindig kijönnek elé az igazgatóval, de most senki sem jött. Egy csapat katonát kéretett magához és gyalog tette meg a félórás utat a leszálló pályától az árvaházig. A félelme percről-perce nőtt, főleg amikor odaértek és meglátta azt a rengeteg kis sírt ott, ahol korábban gyerekek játszottak. Megnézte a névtáblákat, egyetlen fiú név sem szerepelt rajtuk. Csak lányok, abban a pillanatban hasított belé a felismerés, hogy Awagon tette, biztosan rájött, hogy itt rejtették el Laegen és az ő lányát. Amint megtalálta Larion sírját zokogva rogyott le a négyéves kislánya sírja mellett. Többé nem ölelheti át a mindig mosolygós, barna hajú és kék szemű kislányt. Egy világ omlott benne össze, először elszakítják Laegentől és most még a lányát is elveszik tőle. Gyűlölte Awagont, megölni egy ártatlan kislányt, aki soha sem ártott volna neki. Susan kinyitotta a szemét. A feje felett kék égvolt, mellette John és Evan térdelt és Amy is ott guggolt mellettük. A kislánynak barna haja volt és kék szemei. - Jól érzed magad? � kérdezte mindkét férfi egyszerre - Annyira hasonlít Larionra. � suttogta a lány - Kire kicsim? � kérdezte Lorne - Tessék? Ki az a Larion? � kérdezte John - Awagon megölte. � mondta Susan és sírva fakadt, Lorne átölelte � Megölte a lányunkat. - Susan, miről beszélsz, nekünk nem is lehetne még gyerekünk. - Senki sem tudta, csak anyáék, az árvaház vetője és én. Ezért mentem minden évben oda többször, hogy őt láthassam, téged meg a galaxis másik végére küldtek arra a bolygóra, hogy kormányozd. Az ifjú tanácsost, a szüleid örültek a kinevezésnek, pedig száműzetés volt. Szegény kislány csak négy éves volt. - Istenem! � nyögött fel a férfi � Nyugodj meg, kérlek! - Miről beszél? � kérdezte John - Azt mondja, hogy annakidején volt egy lányunk Larion. Ismertem őt� - De hiszen az a kislány� Susan elernyedt az őt tartó kezekben és a két férfi is elveszítette az eszméletét. Akárcsak Rodney, aki Teyla és Ronon mellett állt a tér másik oldalán, és Carson is Atlantiszon. Langsdom és Treavol kétségbeesetten mászkált a fiatalabb férfi szobájában, ugyanis napok óta nem találták sehol a húgukat. Egy ideig azt hitte, hogy a lány Laegennel szökött meg, de aznap reggel találkozott a tanácsossal. Pár perccel később Laegen is megérkezett, ő is ideges volt, ugyanis két nappal korábban a lány nem jött el a titkos találkájukra. - Eltűnt, senki sem látta napok óta. � mondta bánatosan, amikor bejött - Ráadásul betegnek is tűnt mielőtt eltűnt. � mondta Treavol � És még azt sem hagyta, hogy megvizsgáljam. Egy egyenruhás férfi jött be. Laegen szakaszába tartozott, mert a férfi azon kívül, hogy a Tanácsban egy tanácsos volt a hadseregben igen magas beosztásban is volt. - Uraim, a király óhajt önökkel beszélni most. - Remélem ő elárulja, hogy hova lett Alaine. � morgott Langsdom Mind a hárman bementek a trónterembe. - Apám hol a húgom? � kezdte Langsdom - Alaine súlyos beteg és az orvosok javaslatára el kellett küldenünk őt egy másik bolygóra. - Melyikre bácsikám? - Arról nem kell tudnotok. Inkább azzal foglalkozzatok, hogy a békét fent tartsátok. Ha jobban lesz, akkor visszatérhet Atlantiszra. Laegen tanácsos! - Igen uram!? � mondta a harmadik férfi meghajolva � Miben lehetek a szolgálatodra? - Erre a bolygóra kéne elutaznod, hogy átvedd a bolygó felett a parancsnokságot, mind katonaként, mind tanácsosként. A megbízatásod határozatlan időre szól, ha a bolygó gazdasága ismét fellendül, akkor térhetsz majd csak vissza, persze a Tanács ülésein továbbra is meg kell jelenned. És még ma el kell indulnod. - Értettem uram! - Most mehettek. Kimentek a trónteremből. - Ennél szebben még én magam sem fogalmazhattam volna meg valaki száműzetését. � morgott Langsdom - Rájöttek volna? � kérdezte Laegen - Másra nem tudok gondolni. � felelte Treavol Majdnem egy év telt el mire Alaine visszatért, rosszabb állapotban volt, mint amikor elment. Semmit sem mondott arról az időszakról, ami akkor történt, amíg távol volt. Három évvel később éppen az árvaházi indulás előtt volt egy Tanácsülés, így Alaine négy év után újra viszont láthatta kedvesét. Mivel az ifjú tanácsos továbbra is jó barátja volt a két hercegnek rávették a férfit, hogy most ő is kísérje el őket erre a hivatalos útra. A szülők csak akkor értesültek erről, amikor a hajó már elindult, így semmit sem tudtak tenni, ugyanis a hajó és a legénység, mind Laegen parancsnoksága alá tartozott. Pontosan tudták, hogy Langsdom és Treavol keze van a dologban, ugyanis a lányuk túl félénk és becsületes volt ahhoz, hogy ilyet tegyen. Mindenki nagyon érezte magát a hajón, ugyanis a parancsnok utasítása alapján a két hercegnek és a hercegnőnek nem volt kísérete és azt tették, amit akartak. Minden este négyesben vacsoráztak, és utána tudott csak Alaine és Laegen együtt lenni, minden éjszakájukat együtt töltötték, amíg oda nem értek. A gyerekek, mint mindig már most is a leszállópálya mellett várták Alainet. Az egyik kislány amint meglátta futva ment elé, kis lábait gyorsan kapkodta. - Alaine néni, Alaine néni! � sipította magas hangján és átölelte a lányt - Larion! � mondta és felkapta a kislányt � Hagy mutassam be a bátyámat Langsdomot, Treavolt és az egyik tanácsost Laegent. � aki mellesleg az édesapád, sóhajtotta magában - Fiúk, ő Larion! Ekkora ért oda az árvaház vezetője. - Úrnőm, hercegeim, tanácsos, micsoda megtiszteltetés! � mondta, de a szeme, amikor a tanácsosra nézett kegyetlenül megvillant, majd figyelmeztetőleg a lányra nézett. Larion Laegenre nézett, két ugyanolyan színű szempár kapcsolódott össze. �Az istenekre, nehogy felismerd� � gondolta a lány magában. Szerencséje volt, soha sem jöttek rá a Lantisziak, hogy ki is a kislány. Este volt már, amikor magukhoz tértek. Egy kórházi szobában voltak Atlantiszon és meglepetten látták, hogy Rodney is akkor ébred fel, amikor ők. - Carsonnak valamit tényleg ki kéne találnia már, ebből elegem van! � csattant fel - Rodney nyugodj meg. � szólt rá Teyla - Ne mond nekem, hogy nyugodjak meg! Nekem semmi közöm hozzájuk és mégis minden emléküket látom! - Beszélj Carsonnal! � sziszegte Teyla � Ott ül két ággyal melletted. - Jaffák is voltak ott Susan. � mondta John � Ki kéne találni, hogy mit fogunk tenni a szövetség ellen. - Keressük fel Chayát, hogy kapcsolatba léphessünk a többi őssel. Csak az ő segítségükkel győzhetünk. Jobb ötletem nincs. � mondta halkan a lány, vissza kellett fognia magát, hogy ne kezdjen el sírni Alaine fájdalmán - Rendben, tehát holnap felkeressük Chayát. folyt köv.