III. fejezet:Még nagyobb bajban
2007.09.04. 20:08
- Ez volt az utolsó a galaxisban. Most már tényleg védtelenek leszünk a wraithhel szemben.
- És az minket hol érdekel? � kérdezte vissza Kolja
- Nálatok fognak ebédelni. � jegyezte meg John nyugodt társalgási hangnemben
- Gyerünk, szedjétek ki onnan.
Susan lemászott a gödörbe, amit kiástak. John ledobott neki egy zseblámpát. Minden tiszta föld és por volt a robbanás miatt, így egy jó félórába telt neki, mire sikerült kiásnia a ZPM-et, vagyis azt, ami megmaradt belőle. Az egész szilánkokra tört.
- Igazad volt Rodney! � kiáltott fel Susan � Semmi sem maradt belőle.
- És most? � kérdezte John Koljától
- Velünk jöttök vissza a Genii-ra.
- Az azt hiszem nem fog menni, ugyanis nekünk dolgunk van Atlantiszon.
- Mozgás! � csattant fel Kolja
Ebben a pillanatban egy Genii-i egyenruhában lévő kopasz ember rohant ki a kápolnából. Minden jel arra utalt, hogy a Genii beépített embere volt. Tehát innen tudták, meg, hogy ide jönnek.
- Parancsnok, nagy baj van. � mondta Koljának
- Mi hadnagy?
- Ma telt le a száz év.
- Milyen száz év?
- Reggel megérkeznek ide a wraithek, mint minden századik évbe.
- Ezt honnan gondolják? � kérdezte Susan
- Vannak feljegyzéseik két nyelven is, de azokat nem tudjuk mi lefordítani. Elméletileg ezekről fordították le az ő nyelvükre az információkra, de mára már nincs senki, aki emlékezne ezekre a nyelvekre.
- Én esetleg tudok segíteni.
- Megőrültél Susan? � vonta fel a szemöldökét John
- Ez lehet az egyetlen esélyünk.
- Vigyék őket oda! � mondta Kolja
A pap gyorsan levezette őket a kápolna alatti pincébe, amit igen régóta könyvtárként használtak. Lepakolták a könyveket és egy igen vaskos bőrkötésű könyvet tettek le elé. Kinyitotta, két nyelven íródott, és amit a fordítók értettek az még le volt érthető nyelvre fordítva. Susan azonnal felismerte a két nyelvet.
- Ez nem lehet igaz. � nyögte John
- Miért? � kérdezte Rodney
- Felismered őket?
- Ez az ősök írása, a másikat nem.
- Én igen, sőt beszélem is. Asgard.
- Mit keres itt az Asgard? � kérdezte McKay � De ők nem az Ida-galaxisban élnek?
- Kik azok az asgardiak?
- Thor népe, a germánok istenei. Azon kívül, ha érthetőbben fogalmazunk, akkor a roswelli szürkék. � hadarta Susan � Bár ez nektek semmit sem mond.
- Mit ír? � szorított a nyakához fegyvert Kolja
- Bajban vagyunk, nagyon. Annak idején az Asgard, a Nox és a Furling is segített az Ősöknek ebben a galaxisban, hogy letelepedjenek, de csak Thorék maradtak itt a háborúkra, mert �nálunk� ekkor kerültek hatalomra a Rendszerurak. Azt is írja, hogy ez egy védett bolygó.
- Olyanok, mint a Föld volt a goa'uld ellen?
- Igen, de valahogy mégsem. Itt a wraithnek engedélyezve lett, hogy százévente portyázást tartsanak. Amit az itteniek feljegyzése szerint be is tartottak. Derfel milyen évet és hónapot írtok most?
- 2654 tavaszközepét.
- Ide is ez van írva. El kell tűnnünk erről a bolygóról, ha élni akarunk. Ezért nem is tudtak fejlődni, mert amit elérnek a wraith elpusztítja. És semmilyen segítséget nem hívhatunk. Hm?
- Mi az?
- Itt ezt nem értem teljesen. � mutatott egy felkiáltójelezett mondatra, ami nem volt lefordítva, ennek ellenére mind ősi mint, asgardi nyelven ott volt.
- Emlékezzetek mind a hárman?! � vonta fel a szemöldökét John � A ZPM a tietek, békét kell hoznotok, Atlantisz újra a tietek. � Susan bólintott.
- Most már elég, indulás.
- Nem érti Kolja. John nem beszéli egyik nyelvet sem, sőt az asgardit rajtam és egy földön maradt társamon kívül senki. Mivel magyarázza, hogy mégis el tudta olvasni?
- Én nem tudom, de valami bűzlik� - morgott John
- Thor azt mondta, hogy emlékezzek, de nem értem, hogy miért?
Ebben a pillanatban egy robbanás rázta meg a kastélyt.
- Elkéstünk. Ez igazán remek, de én nem akarok meghalni, így ha lehet induljunk! � morogta Rodney
- Sajnos ebben az esetben egyet kell értenem önnel Dr. mindenki indulás.
Mire felértek már szinte minden lángokban állt és az első gyalogos wraithek már útban voltak erre fele. Mindenki tüzelt rájuk, de a számuk szinte végtelennek tűnt így esélyük sem volt. Hamar be lettek kerítve. De furcsa módon nem lőttek rájuk bénító puskával. Pajzsok vették őket körbe. Nem lehetett átlőni rajtuk, és gyorsan lefegyverezték az embereket. Csak őket nem ölték meg vagy vitték el. Mintha céljuk lett volna velük.
- Remek és most mi lesz? � kérdezte Rodney
- Ez nem jellemző rájuk � mondta Teyla � ilyet soha sem tettek.
- Ebben igaza van. � morogta az egyik Genii-i katona is
- Csend legyen! � morogta az egyik wraith
- És ha nem? � kérdezte meg John, amire egy hatalmas ütés volt a válasz � Jó-jó értem én.
- A vezérünk találkozni veletek, csak ezért éltek még, de utána remek táplálék lesz belőletek. Nemsokára jönni is fog.
Két wraith kíséretében egy ember tűnt fel. Vagyis embernek tűnt, de amikor meglátta a kis csoportot elvigyorodott és a tűhegyes fogai villantak elő, sőt a kezén ugyanolyan szívó korongok voltak, mint a wraithekén. Bőre emberszínű volt, a szemei is emberiek, nem olyan, mint a többinek és a haja sem fehér, hanem fekete.
- Istenem! � nyögött fel Susan először halkan majd hangosan, amikor meglátta, hogy Carson is velük van.
- Oda kell mennem Elizabeth � mondta Carson � veszélyben vannak.
- Nem tudom honnan gondolja, de ezért nem engedhetem oda, főleg nem egyedül Dr. Beckett.
- Segítenem kell nekik. Ők Atlantisz utolsó esélyei.
- Miről beszél?
- Nem tudom, de érzem. Szerintem köze van a látomásokhoz.
- Miért küldeném magát bele a veszélybe, amikor tudós?
- McKay is az.
- De ő� - Weir felsóhajtott � Nem tudom megakadályozni ugye? Ha nemet mondok, akkor is megy.
- Igen. Nem tehetek mást.
- Rendben, akkor menjen, de vigyen magával katonákat is.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Mert akkor minden bizonnyal megölik őket.
- Induljon.
- Miért jött ide? � kérdezte John
- Jönnöm kellett, nem tudom megmagyarázni.
- Hallgassatok! � csattant rájuk a wraith � a nevem Awagon.
- Jé, te vagy az első, akinek még neve is van..
- John ne� - kezdte Susan
- Milyen bátrak itt egyesek. � nevetett fel � Bennetek van valami furcsa, ami a többiekben nincs meg. Áruljátok el. Vagy a többiek meghalnak.
- Így is úgyis. Nem teljesen mindegy mikor halunk meg? � kérdezte Susan
- Tüzes és merész akárcsak a régi menyasszonyom. De sajnos meg kellett ölnöm, mert nem fogadott el olyannak, amilyen vagyok. Hasonlítasz rá.
- Csodálkozol, hogy nem? � kérdezte Beckett és John.
- A többieket vigyétek el, de még ne csináljatok velük semmi. Ezzel a hárommal akarok beszélni. � majd amikor a többieket elvitték visszafordult hozzájuk � Emlékeztettek három személyre, akik igen nagy bosszúságot okoztak nekem tízezer évvel ezelőtt.
- Azok biztos, hogy nem mi voltunk, ugyanis még negyven évet sem éltünk. Én csak harminchat vagyok, ő huszonegy és ő harminckilenc. � mutatott végig a fejével húgán és Carsonon.
- Gyere ide. � intett Susannak � Ne félj, nem foglak bántani egyelőre.
- Mit akarsz tőlünk?
- Igen, ugyanazok a tüzes szemek � mondta miközben a lányt vizsgálta � A hajad egy kicsit rövidebb, de az arcod is ugyanolyan. Drága Alainem.
- A nevem Susan Sheppard és nem vagyok�
- De igen Alaine hercegnő vagy, felismerlek.
- Hogyan, ha nem én vagyok?
- De, ő Langsdom a bátyád, gondolom most is és a harmadik, aki utólag jött Treavol, vele harcoltam annakidején. Ezért voltatok annyira ismerősek. De mégsem teljesen ők vagytok. Nem ősök vagytok, legalább is nem teljesen, hogy lehetséges.
- Nem tudom. Én nem ismerek semmilyen Alainet.
- Lehet, hogy még nem emlékszel rá, de fogsz. Honnan jöttetek?
- Nem mondom el.
- Akarod, hogy a bátyád szenvedjen? � Susan nem válaszolt � Te akartad.
Awagon fogott egy bénító puskát és lelőtte mindkét férfit vele.
- Most te jössz, ha nem válaszolsz.
- Nem fogok.
- Te akartad. � fogta a puskát és tüzelt, de nem történt semmi, újra és újra próbálkozott, de semmi sem történt � Mi a?
- Miért gondoltad, hogy működni fog? � kérdezte nevetve Susan � Egyszer már hozzájárult a halálomhoz, ezek után nem fog működni.
- Alaine! � morgott
- Miért kit vártál? � lehajolt a két férfihoz és végig simított a kezével az arcukon, amitől kinyitották a szemüket. � Most már rendben lesztek. Hogy érzitek magatokat?
- Alaine, Treavol? � nyögte - Mi történt? Miért nem tudok mozogni?
- Semmi baj, bénító fegyver volt, hamarosan elmúlik a hatása Langsdom.
- Megöllek átkozott! � kiáltotta Awagon és falhoz taszította Susant, egy pillanattal később az ujjait belevájta a lány mellkasába, amitől az felsikoltott � Emlékszel? Így haltál meg és megint így fogsz � megforgatta az ujjait � azóta is csak a te életerődből élek.
- De most nem fog működni, nem tudsz több életerőt belőlem elszívni.
- Miért?
- Mert így öltél meg és immúnis lett az új testem. � érezte a wraith is, hogy ez igaz.
- Akkor a testvéred hal meg így! � kitépte az ujjait belőle, amitől a lány összerogyott.
De mire a két férfi felé fordult ők már talpon voltak. És harcra készen álltak. A következő pillanatban fehér fény hatására mind a hárman eltűntek a wraith elől akárcsak a többi megmaradt ember.
Egy űrhajón tértek magukhoz mindannyian. Szürkék voltak a falak és a padló színes. Senkinél sem volt fegyver és az űrben voltak.
- Hol vagyunk és hol vannak a fegyvereink? � kérdezte Kolja
- Mindegy azokra nem lesz szükségünk, biztonságban vagyunk itt. � válaszolta Susan
- De hol vagyunk? � kérdezte mindenki egyszerre
- Azt hiszem, hogy a Daniel Jackson fedélzetén.
- Tessék? � kérdezte Rodney
- Igazad van Susan Sheppard � mondta egy hang és mindenki arra kapta a fejét, úgy egy méter magas szürke színű alakot láttak hatalmas fekete szemekkel � Érzékeltük, hogy bajban vagytok, így segítettünk.
- Jack szavaival élve, imádom ezeket a srácokat és ez ám az időzítés. � nevetett Susan � Ha szabad tudnom, hogy kerültök ide Thor?
- Ő Thor? � kérdezték
- Igen. Thor hagy mutassam be társaimat. A bátyám John Sheppard őrnagy, Dr. Carson Beckett, Dr. Rodney McKay, Aidan Ford hadnagy ők vannak a földről. Teyla Emmagan aki szintén velünk van és Kolja parancsnok, aki éppen foglyul ejtett minket.
- Üdvözlöm önöket a hajómon. Emlékszel már?
- Csak részletek! � nyögte � Tudna valaki valamit tenni a sebekkel, mert iszonyúan fáj.
- Majd én. � mondta Carson
- Mi történt lent? � kérdezte Thor
- Nem tudom, nem emlékszem attól kezdve semmire, hogy az a wraith Johnékra lőtt. A következő emlékem, hogy itt vagyunk a hajón. A sérülésre sem emlékszem.
- Nem hatott rád.
- Tudom, de nem tudom, hogy miért nem, már halottnak kéne lennem.
- Én tudom. � sóhajtott Thor � De nektek kell rá emlékeznetek. És most velem kell jönnötök, a többieket visszaküldjük Atlantiszra.
A következő pillanatban mindenki eltűnt és maguk alatt meglátták Atlantiszt.
folyt. köv.
|