Kora hajnalban ért Földkörüli pályára a Daedalus. Már csak az ügyeletesek tartózkodtak fent, a többiek a dolgaikat intézték a Földön. A Csillagkapu parancsnokságon Daniel éppen a holmijait pakolta össze, ugyanis végre Atlantiszra mehetett. Ezzel töltötte a szabadságát, legalább most hetekig nem kell látnia Valát, mivel szerencséjére a nő itt marad, fel akarja kutatni a lányát. Sam és Teal’c önként jelentkezett, hogy segítsenek neki ebben, így csak Cameron kísérte el Atlantiszra. Cameron örült az utazásnak, így végre találkozhat régen látott barátjával, John Shepparddel is, illetve kíváncsian várta a találkozást Susannal, lassan már két éve nem tudott róla semmit. Amikor kinevezték a CSK-1 parancsnokának, szomorúan vette tudomásul, hogy Susan Atlantisza ment. Késő délutánra a Daedalus legénysége letudta a dolgait és készen álltak az indulásra, így a búcsúzás után Daniel és Cameron is felszálltak. Megkezdték hosszú, unalmas útjukat. Másfél napnyira voltak Atlantisztól, amikor elérték a galaxis határát. A hajókon mindig földi időszámítással és időbeosztással dolgoztak, így a Daedaluson este fél 12 volt. Már csak az ügyeletes tisztek voltak ébren és azok, akik nemrég fejezték be a szolgálatot és most vacsoráztak. Daniel, Cam, Lindsey és egy hadnagy az ebédlőben pókereztek. Novak örült, hogy végre egy kicsit megszabadulhatott Hermiodtól, az Asgard már kezdett az idegeire menni.
- Úgy hallottam maga jóban van Susannal, hogy van? – kérdezte Daniel.
- Mikor eljöttünk onnan két hete, tökéletesen volt. Főleg Evan Lorne Atlantiszra érkezése óta érzi jól magát.
- Igen? Ennek örülök.
- Ki az a Lorne? – nézett rájuk Cam.
Választ már nem kapott, ugyanis egy hatalmas lökéshullám rázta meg a hajót és a székekről mindannyian a földre zuhantak. Kinéztek az ablakon és megdöbbenve látták, hogy megálltak. Caldwell idegesen ment a hídra, hogy számon kérje ezt az ügyeletes tiszttől.
- Mégis mi volt ez?
- Nem tudom uram, csak annyit, hogy megálltunk.
- Megálltunk? Ezt mégis hogy érti?
- Mintha fal lenne előttünk, és nem akarna beengedni minket a Pegazus rendszerbe.
- Rádióüzenetet tudunk küldeni?
- Nem uram, semmit sem tudunk tenni. Csak állunk egyhelyben.
- Ébresszék fel Hermiodot és Novakot, lássuk, hátha ők ki tudnak valamit találni. És ha van valami, azonnal értesítsenek!
- Igenis uram! Dr. Lindsey Novak és Hermiod azonnal jöjjenek a hídra!

- Azt veszem ki a tekintetedből, hogy a legszívesebben elpusztítanád őket – mondta a hídra belépő férfi.
- Remek megfigyelő vagy Awagon – mondta gúnyosan Ba’al, miközben továbbra is a buborékban lévő Daedalust nézte. – Két régi ellenségem is van a hajón, sőt egy Asgard is.
- Honnan veszed?
- Van a hajón egy kémem, aki a Trösztnek dolgozik.
- A parancsnok az?
- Nem, a parancsnok Steven Caldwell, ő egyszer már volt Goa’uld, és emiatt biztonsági óvintézkedéseket tettek vele kapcsolatban. A kém egy egyszerű ember. Az emberek ostobák, szerintem még meg sem fordult a fejükben, hogy a Tröszt az elmúlt egy év során az enyém lett.
Awagon dühösen hagyta el a Rendszerúr hajóját. Alig ismert rá a férfira, főleg azóta, hogy az két napja együtt töltötte az éjszakát Morgannal. Azóta mintha senkinek sem lett volna szüksége rá. Szorult a kötél az ő és a fajtája nyaka körül. Ráadásul az egészet maguknak kell majd megoldaniuk, mert annyira nem fognak megalázkodni, hogy a tápláléktól kérjenek segítséget. Időközben Ba’al gúnyos mosollyal továbbra is a földi hajót nézte.

Gammel, az Alterranok régense gondolataiba merülve töprengett, hogy mitévő legyen. Megoldást kellett találnia arra, hogy Smuktot mihamarabb eltehesse láb alól, kezdett igen zavaró lenni a nő. Ha ilyen ütemben folytatja a tervét, akkor igen gyorsan meggyőzi Langsdomot, ami viszont katasztrófához vezetne. Egész egyszerűen nem térhet vissza a trónra. Neki még feladatai vannak, amit az Ori szabott ki rá. Bár a sors kegyetlen fintora volt, hogy Gammelt átverték. Ugyanis hiába ígérte meg neki az Ori, hogy amint végrehajtja a tervet, ő és a hozzá hű emberei életben maradnak, ez nem így történt. Minden Alterrannak pusztulnia kell.
- Smukt, megmondtam, hogy ne zavarj! – csattant fel, amint megérezte, hogy valaki megjelent mögötte.
- Nem kell aggódnod, nem ő jött! – hallotta a búgó hangot.
- Morgan! Minek köszönhetem a látogatásodat Tanácsos?
- Tudod, hogy most már nem Tanácsos vagyok, hanem Ori! – sziszegte a nő. – Smukt még mindig életben van, sőt naponta többször is beszél Langsdommal.
- Szerinted nem tudom? – morgott a férfi.
- Mikor végzel vele?
- Nem tudom még, túlságosan nyilvánvaló lenne.
- Talán félted a pozíciódat régens? Egy egyszerű felemelkedett vagy, szerinted nem találunk helyetted bárkit erre a feladatra?
- Dehogynem, ezt pontosan tudom Morgan! Amúgy Hoved mikor fog tudomást szerezni arról, amit Alaine-nel teszel?
- Honnan tudsz róla? – csattant fel a nő.
- Langsdom, szerinted? És szép munka volt megölni a fiát, elismerésem.
- Tessék?
- Ah, akkor te meg erről nem tudsz. Hoved megölte Langsdom fiát. Lehet, hogy a nőcskéje is belehal a vetélésbe.
- Erről én miért nem tudok? – dühöngött a nő.
- Tudtommal a főtanácsos sem tud arról, amit te teszel a fiáékkal. Azt hiszem az Oritól kéne ezt számon kérned – most nézett először a nőre, az remegett a dühtől és a félelemtől, hogy ilyen könnyen ki tudják őket használni.
- Elég!
- Rendben, miért jöttél amúgy?
- Újabb parancs! Langsdomnak mindenképp el kell foglalnia az őt meg illető helyet, ami végre elindítja a háborút, így az Ori elpusztíthat minden hitetlent.
- Remek! – morgott a férfi. – Mellesleg, hogy szórakoztál a Rendszerúrral? Van egyáltalán olyan férfi Laegenen kívül a galaxisban, akivel nem bújtál még ágyba? – nézett fel vidáman a férfi.
- Nehogy azt hidd, hogy a pozíciód megvédhet a hatalmamtól Gammel! – sziszegett Morgan majd köddé vált.
Tehát azt akarják, hogy az a pojáca legyen újra az uralkodó. Ez ellen tennie kell valamit. Behívatta két lojális emberét.
- Öljétek meg Smuktot, de állítsátok be úgy, mintha az Ori végzett volna vele…

Pár óra elteltével Caldwell idegesen ment le Mitchell és Jackson társaságában Novakhoz és az Asgardhoz. Még mindig semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni, pedig máskor nagyon rövid idő alatt álltak elő valamivel. Mikor odaértek megdöbbenve látták, hogy a nő és az Asgard az ablakon bámul kifele, miközben Kevanaugh üvöltözik velük.
- Befogná végre doktor? – kérdezte Novak. – Ah, ezredes!
- Megtalálták már a problémát?
- Igen, nézzen ki az ablakon. Az ott Ba’al hajója, onnan jön az erőtér, ami itt tart minket fogva – mondta Hermiod.
- Tudunk valamit tenni?
- Igazából semmit.
- Esetleg a vadászok megpróbálhatnák kilőni a hajót?
- Sajnálom uram, de kinyitni sem tudjuk a dokkot. Mintha mindent ők irányítanának.
- Caldwell ezredes jöjjön a hídra! Caldwell ezredes jöjjön a hídra! – hallatszott a rádión.
Caldwell, nyomában Jacksonékkal, a hídra ment.
- Uram, az ellenséges Goa’uld hajó belépett a hiperűrbe és a minket fogva tartó pajzs elenyészik.
- Fel akartak minket tartani! – mondta Cameron. – Vajon miért?
- Fogalmam sincs, de egy napot vesztegeltünk emiatt.
- Valami történhetett Atlantisszal? – kérdezte Daniel.
- Tizedes, elég közel vagyunk, hogy rádiókapcsolatba léphessünk Atlantisszal?
- Még nem uram, addig legalább még két órányi utat kell megtennünk.
- Rendben, amint a pajzs eltűnt azonnal indulunk. Amint lehetséges kapcsolatba kell lépnünk Atlantisszal!

Evan Lorne fáradtan írta az egyik jelentését, ideges volt, akárcsak mindenki, de most nem csak Susan miatt. Ugyanis a Daedalusnak már tegnap rádiókapcsolatba kellett volna lépni velük, de semmit sem tudtak a hajóról. Ezen kívül alig maradt pár perce addig, hogy Morgan megjelenjen és a választ követelje.
Teyla már sokkal jobban volt, ez legalább egy kicsit javított mindenki közérzetén. A nő másnap már el is hagyhatja a gyengélkedőt. Csak éppen a kedve nem volt jó, végre anya lehetett volna, erre megölik a magzatát. Mostanra már mindenki tudta, hogy az Ori műve volt, akárcsak az, hogy Susan Sheppard ilyen állapotban van.
- Nos, milyen választ adsz nekem Laegen? – hallotta a búgó hangot a fejében. – Elég magadban mondanod a választ, tudom, hogy a tegnapi eset után óvintézkedéseket tettél, ezért nem vagyok ostoba, hogy eljöjjek.
- A válaszom, hogy soha! – mondta. – De úgyis tudtad, hogy ezt fogom mondani, szóval nem tudom, miért vártál eddig.
- Ugye tudod, hogy a szeretőd bánja a döntésedet Laegen?
- Kettőnk döntése volt. Főleg, hogy az egyik felemelkedett révén tudjuk, hogy amint újra azok leszünk, akik voltunk, már nem tehetsz ellenünk semmit. És Susan inkább vállalja ezt a kockázatot – hazudta szemrebbenés nélkül, remélte, hogy lesz valami hatása.
- Aljas szemétláda!
- Csak nem dühös vagy, Morgan? Rájöttünk a gyenge pontodra? – nevetett fel keserűen, bár lelke mélyén megkönnyebbült, hogy végre talált egy gyenge pontot a nőben. De Susan nagyon is élt még és a halála előtt Morgan rengeteget kínozhatja őt.
- Ezt még nagyon meg fogjátok bánni!
Letette a laptopot az asztalra és a gyengélkedőre sietett. Susan a mesterségesen előidézett orvosi kómában feküdt, ez volt a legjobb megoldás, hogy a fájdalomtól megóvhassák a lányt. Amint odaért, megérezte Morgan dühét. Keserűen elmosolyodott, hogy legalább valamilyen módon sikerült visszavernie a támadását, nem sejthette, hogy mekkorát tévedett.
Morgan gyorsan kiötlött egy tervet, hogy hogyan tudná tovább kínozni Alaine-t. Mivel fizikai sérüléssel most úgy sem ér el sokat, az álmokban fogja tovább az őrületbe kergetni. Pár perccel az után, hogy Laegennel beszélt, már ott állt Ba’al hajójának hídján. A férfi még mindig a Daedalust nézte. Csak ennyit kellett tennie, feltartani a hajót, hogy az Ori el tudjon intézni valamit.
- Ba’al, azonnal vissza kell térned az Istenek Városába! – mondta halkan. – Awagon már ott van.
- Kár, hogy nem pusztíthatom el őket.
- Majd annak is eljön az ideje, hidd el! – mondta mosolyogva, majd megcsókolta a férfit.
Pár perccel később a hajó már a megadott bolygó felé repült.

- Atlantisz, itt a Daedalus! Kérem, jelentkezzenek! Atlantisz, itt a Daedalus! Kérem jelentkezzenek! – próbálkozott a tizedes.
- Daedalus, itt Dr. Rodney McKay! Hol maradtak ilyen sokáig? Már itt kéne lenniük, azt hittük valami bajuk történt.
- Csak feltartóztattak minket egy napra. Azt hittük, hogy valami történt magukkal és azért.
- Fogalmazhatunk így is. Az elmúlt egy napban kétszer is járt az Ori Atlantiszon. Ha maguk itt lettek volna, akkor már az érkezésük előtt tudtuk volna róluk, ugyanis a radarjaik képesek jelezni a felemelkedett energialények útját.
- Mégis mi történt? – kérdezte Caldwell.
- Megölték Teyla leendő gyermekét, akinek John volt az apja, és Susannal is vannak gondok.
- Fél nap és ott vagyunk, akkor majd beszélünk. Daedalus vége!
Fél nappal később a hajó leszállt Atlantisz keleti dokkjában.
- Shep! – mondta széles vigyorral Mitchell, amint meglátta Johnt. – Sose gondoltam volna, hogy eddig viszed. Mellesleg a kedvenc csapatod nem muzsikál szépen a bajnokságban.
- Cam! Fociról nem beszélek! – mondta dühösen. – Mi szél hozott ide a világ végére?
- Semmi különös, csak Jacksont kísértem el.
- Dr.! – biccentet Daniel felé.
- Susan merre van? – kérdezte.
- A gyengélkedőn – mondta komoran John.
- Történt vele valami?
- Igen, nincs teljesen jól.
- Olyan más vagy Shep!
- Ezen ne csodálkozzon uram, ugyanis egy őssel van dolga – mondta hátulról Lorne, aki most ért ide. – Dr. Jackson, örülök, hogy újra láthatom
- Shep, te ős vagy? – nevetett fel Cameron. – Ez csak vicc, ugye?
- És mit szólnál Cam, ha azt mondanám, hogy az Alterranok uralkodója vagyok?! – vigyorgott a barátjára.
- Már hallottuk, de nem akartam elhinni. Ha lehet, Jackson előtt ne említsd túl sokszor, mert amíg itt lesz, nem fog békén hagyni.
- Szóval, ezzel kapcsolatban, mit is tudtok arról a fegyverről, amit Merlin készített? – hadarta Daniel.
- Az Ori elpusztította. És Merlin is halott. De gyertek, üljünk le valahol, ahol nyugodtabban beszélhetünk.




folyt.köv.