- Gyerünk mi lesz már? � kérdezte megint John � Ha nem találtok ki valamit legalább Susan ne nézze végig az istenit. A lány továbbra is eszeveszetten próbált kiszabadulni, hogy megmentse bátyját és a barátját. Legbelül Alaine is hajtotta a másik lány tízezer évet várt, hogy újra kedvesével és a bátyjával lehessen, ő sem akarta egyik férfit sem elveszíteni. Továbbra is fegyvereket szegeztek rájuk, a helyzetük reménytelennek tűnt. Susan a zokogás határán volt és mindenki kétségbeesetten nézte az égő mágiát, amikor Carson odarántotta magához a fiatal lányt. - Mit csinálsz? - kérdezte - Nem tudom. � válaszolta kétségbeesetten Carson, majd pár másodperc múlva, amikor megszólalt a hangja sokkal mélyebb volt és teljesen nyugodt� Bízz bennem, kérlek. Add a kezed. - Treavol? � kérdezte a lány - Igen, siess. Ujjaik egybefonódtak, szorosan egymáshoz tapadva álltak. - Carson arra nincs idő, hogy most kezdj ki a húgommal főleg, hogy tudod, hogy kicsoda � kiáltotta kétségbeesve John - Koncentrálj kislány! � sziszegte Treavol � Hagyd, hogy Alaine vezessen, ébredj húgom, szükségem van a segítségedre, nélküled gyenge vagyok, kérlek. Susan felsikoltott, amikor erős és számára félig ismerős energia hullámok hatoltak be a testébe majd vissza a férfiéba. Alaine emlékeiben megmozdult valami, ők hárman a mágia különböző ágait használták, Treavol a vizet, Langsdom a földet és önmaga pedig a viharok erejével bírt, Laegen pedig a természet erejét tudta kis korlátok között használni. Koncentrálnia kellett, hogy megmenthesse a szeretteit. Külön-külön sosem voltak olyan hatalmas erejűek, mint a régi főmágusok, viszont ha egymás közelében lehettek, akkor hármuk hatalma mindent képes volt elsöpörni. - Ébredj Alaine, kérlek, ébredj! � suttogta, majd elmosolyodott, amikor megérezte unokatestvérének erejét. - Hagyjátok abba! � sikoltott fel Rodney és térdre zuhant, de egyikőjük sem figyelt rá Energia és mágia örvénylett mind a kettejük körül, majd szél kezdett körülöttük forogni és egy hatalmas vízoszlop, ami igen nagy sebességgel indult meg a máglya felé, majd eloltotta a tüzet, ezt követően jegyes fuvallat fagyasztotta szét a láncokat, amik csörömpölve zuhantak a földre. - Elmondanád Treavol, hogy mi tartott eddig?! � csattant fel John egy másik férfi hangján � Laegen és én majdnem ott égtünk. Dühe és ereje hatalmas erővel zúdult végig húgán és unokatestvérén, Lorne őrnagy csapatának ATA génnel rendelkező tagjai nyögve zuhantak térdre és Rodney most már üvöltve vergődött a földön. - Micsoda szerencse, hogy ilyen társakat láthatok, barátaim. � vigyorodott el az őrnagy, az ő ereje is viharként rombolt át minden ős génnel rendelkezőn, ő sem a saját hangján beszélt, öt ruganyos lépéssel ott termett Alaine előtt és megcsókolta a lányt - Laegen! � suttogta a lány � Tízezer éve várok erre a percre. - Tudom, én is szerelmem. - Hagyjátok már abba! � kiáltott McKay � Mit tettél velem Carson? - Miről beszélsz ember? � kérdezte Treavol - Mi a fenéért látom az átkozott emlékeiteket? Miért? - Kinek a génjeit kaptam meg? Kiét? Válaszolj! - Hát, ha jól veszem ki Carson emlékeiből a lányét és Laegenét. - Ez igazán remek! � morgott - Ki kell vinniük innen, és akkor elmúlik a hatása, azt hiszem. � szólalt meg egy lágy női hang - Csak hiszed Alaine? � tette fel a kérdést Treavol - Te vagy az orvos nem én, neked kéne tudnod, te okoztad! - Nyugodjatok meg. � morgott Langsdom � Erre most nincsen időnk. - Öljétek meg őket! � hallatszott ebben a pillanatban az előhírnök hangja A négy ős egyszerre ugrott a társaságuk négy különböző oldalára és egy láthatatlan pajzsot tartva maguk előtt védték meg a halandókat a golyóktól, majd Alaine elkiáltotta magát, egyetlen szó volt csupán, de a támadóik mind ájultan dőltek el. - Ez meg mi volt? � kérdezte Teyla és Ronon egyszerre - Mennetek kell, mihamarabb! � válaszolta Langsdom, ránézett Teylára � Vezesd ki őket innen. Nekünk még van egy kis elszámolni valónk az Orikkal. - Amíg a bolygón vagytok az erőnk megvéd benneteket, de siessetek, mert ez igen sok erőt von el tőlünk. � mondta Alaine - Tizedes mire vár, parancs! � szólt Laegen a tétovázó katonának A hat ember gyorsan felkapkodta a fegyvereit majd visszaindultak a csillagkapu irányába. Amikor eltűntek a házak között a három férfi és a lány a holtsápadtan álló előhírnök felé fordult. Amilyen gyorsan csak tudtak eltávolodtak a négyestől. Lorne őrnagy csapatának három tagja és Rodney is még mindig alig tudtak megállni a lábukon, remegtek az őket elérő erőtől, sőt McKay még emlékeket is látott. - Ez mi a fene volt? � kérdezte Ronon � És mi van magukkal? - Én sem értem, és az ezredesékkel? � kérdezte Teyla - Tényleg nem éreztek semmit? � tette fel sápadtan a kérdést a tizedes � Nem érezték azt a hatalmas erőt? Azt hittem soha sem jövök ki onnan élve. A másik két katona is bólintott. - Tűnjünk el innen! � ajánlotta McKay � Minél messzebb akarok tőlük lenni, amíg ilyenek. Anélkül jutottak vissza a csillagkapuig, hogy bárkivel találkoztak volna, mintha minden ember eltűnt volna, senki sem nézett ki az ablakokon, senki sem sétált, a város halott volt. Teyla rohant előre Rononnal tárcsázni a csillagkapu megnyílt, amikor a többiek is odaértek a távolban villámcsapást láttak és az ég is fenyegetően dörgött. Mindannyian egyetértettek abban, hogy erről a helyről mihamarabb el kell tűnniük. Teyla maradt utolsónak, nem akarta Johnt itt hagyni, bár iszonyatosan megrémült, amikor belenézett azokba a szemekbe, semmi ismerőset nem látott bennük, végül ő is átlépett a kapun, pár pillanat múlva már az ismerős Atlantiszon volt és a kapu lekapcsolt mögötte. - Mi történt? Hol vannak a többiek? � kérdezte Elizabeth - Ott vannak még mindig. Az Ori előhírnökkel. - Miért jöttek el nélkülük? - Nem önmaguk asszonyom. � mondta a tizedes - Mi az, hogy nem önmaguk? - Dr. McKay jobban el tudja magyarázni. - Rodney?! - Felébredtek. - Kik és miről beszélsz? - Atlantisz urai, kik mások ébredtek volna? - Kikről beszélsz? - Szerinted Liz kikről? Langsdom, Treavol, Alaine és Laegen! - Laegen? - Lorne őrnagy, ő is olyan, mint Sheppardék. - Egy csapatot azonnal szedjenek össze és visszamennek értük. - Asszonyom, nem jó ötlet. � mondta a tizedes - És miért? - Ha valakit küldeni akarsz, az ne ATA génes legyen, mert nem hiszem, hogy felkészültek arra, hogy megismerjék Atlantisz urainak a dühét. � mondta Rodney Elizabeth megsemmisülve nézett maga elé, tehát bekövetkezett, amit annak idején megjósoltak. Rajta kívül senki sem tudta, hogy mi fog következni és esély sem volt megállítani. Három, nem most négy emberét fogja elveszíteni, hacsak nem tévedett a jóslat az ébredésekkel kapcsolatban. Mind a négyen farkasszemet néztek az előhírnökkel. Az csak fogta a botját és megpróbált feléjük varázsolni, de mind a négyen érezték, hogy ezek a szánalmas kísérletek lepattannak a védőpajzsaikról. Mikor a hírnök rájött, hogy esélye sincsen menekülni próbált, de Langsdom egyetlen kézmozdulattal egy sziklafallal zárta el a menekülési útvonalát, majd Laegen egy hasonlóan hanyag mozdulattal fagyökereket csavart a férfi köré úgy hogy az mozdulni se tudjon. Alaine kinyújtotta a kezét mire a bot beleszállt, de abban a pillanatban, ahogy megérintette el is dobta, mert égetett és iszonyatos gonoszságot árasztott. Treavol messzebb állt most egy kicsit a többiektől, tekintette gyűlölettől és dühtől izzott. - Mindegyikőtök ennyire gyáva, mintsem megjelenjen előttünk? � ordított rá a hírnökre - Kérlek ne bántsátok! � könyörgött egy csapat hívő � Ti vagytok a gonosz istenek akikről ő beszélt? - Alaine beszélj velük! � csattant fel Treavol miközben tekintetét le sem vette férfiról A lány besétált a megrémült csapat ember közé. - Nem vagyunk istenek, � mondta lágyan � és ők sem azok, csak becsapják a halandókat, hogy uralkodhassanak felettük. Egykor ők is Alterranok közé tartoztak, de mind gyilkosok, árulók és tolvajok voltak, akiket aztán száműztek. Minden, amit ígérnek hamis, az Ori avagy a számkivetettek soha sem hozhatják el nektek felemelkedést, mint ahogy ígérik. � miközben beszélt változás állt be rajta, katonai egyenruhája helyett egy hosszú fehér ruha lett rajta és fehér fény lengte körül � Kérlek titeket, ne higgyetek bennük. - Egy angyal! � sipított fel egy kisgyerek. - Mond meg mit tegyünk és megtesszük. � mondták többen - Menjetek, most itt túlságosan veszélyes lesz ahhoz, hogy maradjatok. És felejtsétek el az egész dolgot, amit az Ori ígért, higgyetek abban, amiben eddig hittetek. És az embercsoport menekülve hagyta el a mezőt, a lány nyugodtan visszasétált a három férfihoz. A fehér fény még mindig körül lengte és egészen túlvilági hatást keltett. Felnézett a bátyjára, aki bólintott majd elindult az előhírnök felé, alig tett pár lépést és a férfi szemei vörösen felizzottak, amint a társai meglátták ők is felzárkóztak a lány mellé. - Végre megjelentél! � mondta Treavol � Emlékeztek még az ítéletre, nem léphettek be ebbe a galaxisba, vagy ha megteszitek halállal lakoltok. - Még mindig nem tudtad megbocsátani a tettünket? - Melyiket elűzött? - Itt vannak a többiek is, így tudom mire gondolsz, mindenre herceg, mindenre. - Azaz emlékeztek az ítéletre is� A teremben nyüzsögtek az Alterranok, mindenki fel volt háborodva, ehhez fogható tárgyalás még soha sem volt azóta, hogy a mostani király ült a trónon. A Tanács meghozta az ítéletet. Laegen vitte a híreket meg a királynak, aki meghagyta, hogy lánya Alaine hercegnő legyen az aki felolvassa az ítéletet az összesen húsz bűnösnek. Leginkább Treavol volt az aki az ítéletet várta, hiszen akkor bukott le a társaság amikor a menyasszonya egy balesetben meghalt még egy évvel korábban. Bent a teremben már mindenki elfoglalta a helyét, bejött a Tanács is apja mellett ott állt Laegen is. A király bevonult mellette a lánya, a fia és unokaöccse barátjuk Laegen mellett voltak. - Mindenki tudja, hogy ma miért vagyunk itt! � kezdte Alaine � Ez a húsz tudós rengeteg kárt okozott a békés Alterranoknak, miattuk halt meg rengeteg a birodalmunkat védelmező ártatlan katona, miattuk halt meg unokatestvérem Treavol herceg menyasszonya, ők hozták létre a wraitht mintegy ezer éve, akik azóta a vesztünket akarják. Isteneknek tekintitek magatokat, és kihasználjátok az embereket, nincsen jogotok még felemelkedettként sem beavatkozni nemhogy istent játszani. A Tanács azt az ítéletet hozta, hogy örökre száműzi mind a húsz tudóst a galaxisból, és ha még egyszer bemeritek tenni ide a lábatokat, akkor halállal lakoltok. És mostantól a nevetek Ori azaz a száműzött gyilkosok. Megértettétek az ítéletet és esetleg van valamilyen kérdésetek vagy mondani valótok utolsó szó jogán? - Igen lenne. � állt legelőre a tudósok vezetője � Sosem sem lesz nyugtotok, te Alaine soha sem leszel boldog és szerelmed halálát a wraith fogja okozni akárcsak az összes olyan emberét is akit szeretsz bármilyen módon. Mindenki a wraith eledele lesz, és minket soha sem pusztíthattok el! � ördögi módon nevetett fel a többiekkel együtt majd körülöttük tűz lobbant és mire eltűnt már ők sem voltak ott. - Hát nem jött be. � jegyzete meg vidáman Langsdom � Nem tudtatok elpusztítani teljesen. És látod Alaine és Laegen is itt vannak teljes valójukban. - Elég! � csattant fel Alaine és az Ori mellett egy villám csapódott be a földbe és az ég is morajlani kezdett. - Nem tudtok elpusztítani minket. � nevetett fel az előhírnök majd a teste lángolni kezdett és pár pillanattal később teljesen eltűnt, még hamu sem maradt a földön utána. Mind a négyen megszédültek Alaine egyenesen Laegen karjaiba zuhant a többiek csak megtántorodtak. - Susan jól vagy? � kérdezte az ismerős hang - Evan? � ahogy felnézett látta, hogy Lorne őrnagy térdel felette és néhány hajtincse rendezetlenül lóg a szeme elé - Mi a fene volt ez? � kérdezte John - Mindenre emlékszem, de mégsem mi voltunk. � mondta Carson - Felébredtek. � suttogta Susan � Az életünk már az ő kezükben van. - Menjünk vissza Atlantiszra, ott úgyis valami jó magyarázatot kell adnunk arról, ami itt történt. Fél órával később ők is átértek Atlantiszra, mindenki magyarázatot követelt és amennyire csak tudtak megpróbáltak válaszolni rá. Egy kaptárhajó étkező termében Awagon ült, ebédjét még nem szállították el, három teljesen összeaszalódott tetem feküdt mellette a földön. Hosszú fekete hajával idegesen játszott, ő is megérezte Alaine erejét, még így a galaxis másik végében is, és már várta a látogatóját. Fél órával később egy tűzölelte alak jelent meg előtte. Awagon káromkodott egyet majd letérdelt az alak előtt. - Egy egyszerű feladatot bíztam csak rád és te azt sem voltál képes tízezer éve végrehajtani. A három utolsó életben van akár csak a kis k**va szeretője az egyik tanácsos fia. � mondta halkan a jövevény - Elpusztítottam őket, láttam én és az embereim felrobbanni a dárdát, amibe ők hárman voltak bezárva, mellesleg Alaine életereje egészen eddig elegendő tápláléknak bizonyult. � sziszegte a wraith - Azt mondtad Atlantisz elpusztult néhány hónapja, de ők megmenekültek. Újabb feladatot kapsz, de ha most elhibázod, akkor a hitvány életedet is elveszíted. Öld meg mind a négyet, de most úgy, hogy soha se térhessenek vissza. - Ahogy az Ori parancsolja, nem fogsz bennem csalódni! � mondta meghajlással Awagon Majd az alak eltűnt. A wraith kisétált az étkezdőből és az egyik ablak előtt megállt. �Tehát megint találkozunk Alaine úgy, hogy emlékezni is fogsz rám, de most a halálod előtt még az enyém is leszel� Még pár percig álldogált majd még egy táplálékért küldte az egyik emberét. folyt köv.