Reggeli ut�n minden k�szen �llt az indul�sra. Elizabeth vonakodva akarta elengedni Johnt, de Caldwell visszahelyezte akt�v szolg�latba, �gy nem tarthatta vissza. F�ltette a f�rfit, v�gt�re is nemr�g t�rt csak vissza az �letbe �sk�nt. B�natosan n�zte az ugr�t, amint az �thaladt a csillagkapun. A csillagkapu az �rben volt, most �ppen a bolyg� �jszakai oldal�n. K�t hold keringett a bolyg� k�r�l, az egyik k�kes �rnyalatot t�kr�z�tt, a m�sik v�r�s sz�n� volt. Behatoltak a l�gk�rbe. Nem kellett sok id� �s Rodney tal�lt egy v�rost nem messze t�l�k. E mellett tette le John az ugr�t, majd gyalog indultak el felder�teni a terepet. F�lledt meleg volt, esett az es� �s igen gyakran vill�mlott is. A v�ros fallal volt k�r�lv�ve, a h�zakban f�nyek �gtek. Rodney nagy b�nat�ra nem t�ntek t�ls�gosan civiliz�ltnak, emiatt vissza is akart fordulni. Amint be�rtek a v�ros f�ter�re, a vill�ml�sok f�ny�ben felt�nt nekik, hogy nem messze a falut�l egy hatalmas domb van, rajta egy kivil�g�tatlan kast�llyal. Bementek a helyi kocsm�ba. Nem volt neh�z megtal�lni, ugyanis a f�t�ren volt a helyi templom mellett. Bent viszonylag j� hangulat volt, eg�szen addig, am�g �k be nem l�ptek az ajt�n. Akkor mindenki elhallgatott �s csak p�r ember suttog�s�t lehetett hallani.
- �jszaka utaznak.
- Ennyire b�trak?
- Szerintem ostob�k!
- J� est�t, mi�rt lenn�nk ostob�k vagy b�trak? – k�rdezte John.
- H�t a sz�rny miatt.
- M�gis milyen sz�rny? – k�rdezte Rodney.
- Aki kint gar�zd�lkodik, �s a kast�lyban lakik, mindig elragad az embereink k�z�l egyet-egyet.
- M�r megint egy wraith? Mikor zuhant le a haj�ja… - s�hajtott fel Susan.
- Ez nem wraith, ez a Sz�rny. Ez a v�rt sz�vja ki az emberekb�l a nyakukon kereszt�l.
- Sz�val egy v�mp�r – �llap�totta meg Lorne.
- Mi az a v�mp�r? – k�rdezte Teyla �s Ronon.
- Az, amit ezek az emberek le�rtak – mondta Rodney. – Mellesleg n�lunk a gyerekeket riogatj�k vel�k.
- Elint�zz�k, b�zzanak benn�nk – mondta John.
- Maguk nem tudj�k, mire v�llalkoznak. Eddig senki sem j�tt �lve vissza azok k�z�l, akik megpr�b�lt�k.
- Megoldjuk, higyj�k el!
- Na sz�val, mit is tudunk a v�mp�rokr�l? – k�rdezte Rodney.
- Laurell K. Hamilton szerint a szem�kkel megid�zhetnek, a hal�lhoz a t�z, vagy az ez�st sz�ks�ges – mondta Susan.
- A WoD szerinti v�mp�rok a napt�l, a lefejez�st�l �s a diablerie-t�l halnak meg – mondta John.
„S elj� majd az id�
Mikoron a Mindenekf�l�tti �tka
Tov�bb meg nem t�retik.
Mikoron K�in v�rvonala v�get �r.
Mikoron K�in v�re gyenge lesz,
S nem ismerik majd e Gyermekek az �lel�st,
Mert v�r�k v�zk�nt fog folyni akkor
S elapad ereje is.

Ezen id�kben ti pedig tudni fogj�tok majd,
Hogy a Gyehenna
Hamarosan utol�r benneteket.
N�d k�nyve”
- Lorne igaz�n remek, hogy maga is olvasta a Vampire the Masquerade-ot, de ez most rajtunk hogy seg�t? – vonta fel a szem�ld�k�t.
- Ezeket az �si tanokat honnan tudja uram? – k�rdezte az egyik falusi.
- Ezek n�lunk egy j�t�kban szerepelnek – mondta Susan. – Ez nem lehet val�s�g. Mi a neve ennek a v�rosnak?
- �n�k, Az Els� V�ros – mondta, majd egy versbe kezdett.
„Kezdetben az egyetlen K�in vala, az els�.
K�in, ki fel�ldozta fiv�r�t, szeretetb�l.
K�in, ki sz�mkivetett� v�lt ez�rt.
K�in, kit halhatatlans�g �tk�val s�jtottak.
K�in, kit meg�tkoztak a v�rv�ggyal.
K�in, kinek aj�nd�ka a l�t.
K�in, a nemz�ket nemz�.
Hossz� id� ut�n N�d f�ldj�n �lt,
Mag�nyban szenved�n.
Egyed�l egy �non �t.
Az id� eml�kk� enyh�tette k�nj�t,
a haland�k vil�g�ba visszat�rt,
az emberek k�z�, a haland�k k�z�,
hogy l�ssa fiv�reinek f�ldj�t.”
- �ljen �s akkor ez azt jelenti, hogy az a v�mp�r aki itt gar�zd�lkodik, K�in? – n�zett fel Rodney. – Ha igen, hatalmas nagy bajban vagyunk.
- Ez a bolyg� az �s�k� volt nem? – k�rdezte Teyla.
- De igen, az adatb�zis szerint.
- Akkor K�in egy bukott �s – �llap�totta meg Lorne.
- Nem �rtitek, ez egy hatalmas felfedez�s t�rt�nelmileg! – lelkesedett Susan. – Ez �n�k, az Els� v�ros, ami elpusztult az �z�nv�z alatt. Ha minden igaz, akkor az �sz�vets�gben l�v� t�rt�net m�giscsak igaz, de nem a F�ld�n t�rt�nt, hanem itt.
- T�nyleg volt itt egy �z�nv�z kisasszony, ami 40 napon �s 40 �jjen �t tartott, �s az �s�k seg�tettek mindent �jra�p�teni ut�na.
- Kik ezek az �s�k? – k�rdezte Ronon.
- Nem tudjuk, csak annyit, amennyi a legend�kban fent maradt. Az �s�k feh�r f�ny� l�nyek voltak. Ennyit tudunk.
- Felemelkedett Alterranok? – k�rdezte Rodney.
- �gy t�nik. Vagy az Ori – fintorgott Lorne.
- Kik azok az Ori? – k�rdezte az egyik falusi.
- Nem fontos, nem kell tudniuk r�luk.
- �s annak idej�n volt t�bb ilyen sz�rnyeteg is? – k�rdezte Susan.
- Ah, igen voltak, de �gy k�tsz�z �vvel ezel�tt elt�ntek. 13 �si d�mon �bredt fel �s mindegyiket kiirtott�k, ugyanis a Sz�rny nem sokkal k�s�bb fel�bredt �s v�gzett vel�k, az�ta bel�l�nk t�pl�lkozik.
- Teh�t a Gyehenna el�rt ide. Amikor az �saty�k fel�brednek a torporb�l, �hs�g�ket csak gyermekeik v�re olthatja. Nem eml�kszem sz� szerint, de az a l�nyege – mondta John.
- Vannak a templomban ezzel kapcsolatban sz�vegeink, de mi m�r nem tudjuk elolvasni �ket.
- Megmutatn�k? – k�rdezte Susan.
- Persze, erre parancsoljanak.
�tvezett�k �ket a templomba, ami egyszerre volt templom �s k�nyvt�r. Susannak odaadt�k a pap�rokat, amin a vonatkoz� feljegyz�sek voltak. Egy�ltal�n nem volt meglep�dve, hogy az alterranok nyelv�n �r�dott. Megtal�lta azt a sz�vegr�szt, amit a f�rfi bent mondott el, �s hangosan olvasta a folytat�st.
- „K�in uralkod�ja lett egy nagy n�pnek, de �gy is mag�nyos maradt,
mert a sok k�zt nem akadt egy sem, ki �hozz� fel�rt volna.
B�nata n�tt�n n�tt, �s m�g egy b�nt elk�vetett:
(�nmag�nak h�rom, h�rom gyermeket nemzett.)
A h�rom sarj is l�trehozta ut�dait, megalkott�k K�in sok unok�j�t.
S j�tt K�in, s sz�lott: „Legyen v�ge e b�nnek, t�bb t�letek ne sz�less�k!”
�s K�in szava t�rv�ny vala, betartotta mind, ki t�le sz�rmaz�k.
A v�ros ott �llt korokon �t, ez alkotta az � orsz�g�nak k�z�ppontj�t.”
- �s akkor ez lenne az a v�ros? – k�rdezte John.
- V�rj van m�g folytat�s is – mondta Susan �s folytatta.
„De azt�n j�tt az �z�nv�z, a Nagy �radat, amely belepte a vil�got.
A v�ros romm� v�lt, �s elpusztultak mind a benne lak�k.
K�in ekkor szomor� lett, s b�nat�ban mag�nyra v�gyott.
Mint a puszt�ba ki�z�tt kutya,ekkor olyan volt.
Sors�ra hagyta sarjait, akik m�gis megkerest�k,
k�rt�k, t�rjen vissza, hogy a v�rost �jra fel�p�ts�k.
�m K�in nem engedett a sz�nak; „A V�z b�ntet�s volt”, mondta
„Az �n b�ntet�sem, mert visszat�rtem az �l�k vil�g�ba,
mert megszegtem a t�rv�nyt, az egyetlen er�set, a fontosat.””
- �s ekkor j�ttek a legend�ink szerint az �s�k �s fel�p�tett�k ezt a v�rost – mondta a falusi. – De err�l K�in sarjai nem tudtak �s v�dve voltunk t�l�k egy ideig. De amikor a Sz�rny mindenkit kiirtott, a nap feket�v� v�lt �s a feh�r holdunk v�rv�r�s sz�nt �lt�tt.
- Megtal�ltam, V�gzetpr�f�ci�kk�nt �rt�k le.
„�s a vil�g hidegg� v�lik,
�s tiszt�tlan dolgok buggyannak el� a f�ldb�l,
�s nagy viharok tombolnak majd, a vill�m t�zeket gy�jt,
az �llatok elpusztulnak, torz testtel hullanak a hal�lba.
�s akkor az �s-�saty�k kiemelkednek a f�ldb�l,
megt�rik r�g�ta tart� b�jtj�ket, �s eg�szben magukba
olvasztanak minket…
�s tudni fogj�tok, mikor j�n el ez az id�,
l�tni fogj�tok a v�r megh�gul�s�t, a nemz�sre k�ptelen
v�mp�rokat.
L�tni fogj�tok a kl�non k�v�lieket, akik uralkodni fognak.
L�tni fogj�tok a Vadakat, akik m�g a leger�sebb
v�rosokban is levad�sznak minket.
Amikor el�rkezik ez az id�, l�tni fogj�tok a v�neket…
�s azok, akik a sz�v v�r�t issz�k �letben maradnak,
�s a V�rtestv�rek mind a hozz�juk hasonl�khoz b�jnak
�s a vitae ritka lesz, ak�r a gy�m�nt…
Ragyogjon a fekete nap!
Ragyogjon a v�rsz�n� hold!
A Gyehenna k�zeleg…”
- Na j�, annyira nem lehet v�szes ellenf�l ez a K�in, bebizony�tom neki, ha megengeded John – pr�b�lt h�sk�dni Ronon.
- Egyet�rtek, ha ez az iz� itt m�szk�l m�g mindig, akkor el kell puszt�tanunk – b�lintott Teyla.
- Nos Susan, te m�sz Teyl�val, Ronon te m�sz Rodneyval, Evan te velem j�ssz. Mindenki maradjon folyamatos r�di�kapcsolatban. Nem akarom, hogy b�rki is K�in reggelije legyen. �rthet� voltam? Ok, akkor hajnalban tal�lkozunk az ugr�n�l – osztotta ki a parancsot John. – Jah �s ha b�rmi felmer�l, K�int �lj�tek meg, tudom, hogy � a m�sodik ember, de akkor is.
A m�sik k�t csapat m�r t�z perccel ezel�tt elment, de Teyla �s Susan m�g csak most akartak elindulni. Eddig a v�roslak�kat nyugtatt�k, hogy minden rendben lesz �s egyszer �s mindenkorra elpuszt�tj�k a Sz�rnyeteget. M�r �ppen indultak volna, amikor egy id�s n� j�tt oda hozz�juk.
- Vigy�zzatok gyermekeim! Van m�g egy utols� r�sz, ami sok-sok �vvel ezel�tt elveszett, kevesen ismerik.
„K�in n�lk�l t�rtek vissza a megmaradt haland�k k�z�.
Visszat�rtek, �s kijelentett�k: a vil�g mostant�l az �v�k.
Mindegyik gyermek sarjat nemzett, hogy K�in f�ny�t tov�bb vigy�k,
de egyikben sem volt meg atyjuk kincse: a b�lcs m�rt�kletess�g.
Kit�rt a nagy h�bor�, az �regek sarjaik ellen v�vtak;
az �ld�kl� h�bor�, melyben gyermekek sz�l�ket irtottak.”
„A l�zad�k fel�p�tett�k az �j v�rost, �s megalap�tott�k a (13) t�rzset.
Gy�ny�r� volt a v�ros, lak�i im�dt�k �p�t�it, ak�r az isteneket.
L�trehozt�k saj�t gyermekeiket, a k�init�k Negyedik Nemzed�k�t.
De rettegt�k a Dzsihadot, �gy sarjaiknak tiltott�k a gyermekek nemz�s�t.
Az �jak nem teremthettek ut�dokat, a v�nek a hatalmat maguknak tartott�k.
Ha m�gis l�trej�tt egy gyermek, azt �zt�k �s meg�lt�k, �s vele nemz�j�t is elpuszt�tott�k.
E v�ros oly nagy volt, mint K�in�, �s egyre csak n�tt, csak n�vekedett,
majd, mint minden, mi �l� egyszerre haldoklani kezdett.
Az istenek el�sz�r nem l�tt�k a gondot, csak k�s�bb vett�k �szre: valami elromlott.
A v�ros elpusztult, az istenek hatalma sz�tfoszlott.
Menek�lni�k kellett, �s magukkal vittek minden sarjat, porontyot.
De �tk�zben sokan meghaltak – vel�k a gyenges�g v�gzett,
s mivel a kord�ban tart� hatalom m�r nem l�tezett, sok menek�l� ut�dokat nemzett.
Megszaporodtak a k�init�k, de ez nem lehetett �gy sok�, pedig uralt�k a F�ldet.
Id�vel m�r t�l sokan lettek, kit�rt a h�bor� ism�t.
Az �saty�k m�g mindig rejt�zk�dtek – az �vatoss�got �k m�r ismert�k.
A gyermekek v�rosokat �p�tettek, sarjakat nemzettek,
ut�dokat, akik k�z�l sok a harcokban �r�kre elveszett.
Kegyetlen volt ez a h�bor�, kik akkor �ltek alig maradtak p�ran,
sokan meghaltak, n�h�nyan eml�keznek m�r csak az igazs�gra.
A kontinenseket �rk�nt lepte el a haland�k t�mege,
a k�init�k v�rosait lerombolni v�gy�k hatalmas serege.
A haland�k saj�t harcukat v�vt�k, de v�r�ket �rt�nk ontott�k.
A h�bor� v�g�n a k�init�k elb�jtak, ne tal�lj�k egym�st,
elrejt�ztek,a haland�k �ket t�bb� ne l�ss�k.
Rejt�z�nk m�g ma is, m�st nem tehet�nk,
a Dzsihad m�g tart; b�jnunk kell, nehogy �ldozatok legy�nk.”
- Ennyi lenne, k�s� van, lassan el�j�n �s akkor m�r nem akarok a szabad �g alatt lenni.
Teyla �s Susan elindultak, nekik jutott a domb �s a kast�ly. Az es� szerencs�re m�r el�llt, de m�g mindig fenyeget�en d�rg�tt az �g �s vill�mlott is. P�r perccel az elindul�suk ut�n volt az els� r�di�bejelentkez�s �s minden csapatn�l tiszta volt a leveg�. T�z perccel k�s�bb ki�rtek egy r�tre, megpihentek, mivel Teyla nem �rezte mag�t t�ls�gosan j�l.
- Mi a baj? – k�rdezte Susan.
- Semmi komoly, csak egy kis h�nyinger �s sz�d�l�s. Napok �ta ez van, �s f�leg reggel nagyon rossz.
- Ha vissza�rt�nk azonnal jelentkezz Carsonn�l.
- Meglesz – mondta mosolyogva Teyla, majd felkapta a fej�t. – Valami figyel minket.
- Hol? Nem l�tom! – mondta Susan.
A k�vetkez� pillanatban Teyla egy hangos sikoly k�s�ret�ben nekicsap�dott a legk�zelebbi f�nak.
- John! Megt�madtak minket! – ki�ltotta Susan a r�di�ba, majd amikor megpillantotta az alakot suttogva mondta – �des Istenem!
- Ne vedd annak az alaknak a nev�t a sz�dra Szeth le�nya – sziszegte m�ly hangon az alak.
Vill�mlott �s a f�ny megvil�g�totta a j�vev�nyt. F�rfi volt, minden k�ts�get kiz�r�lag. A b�re sz�rke, a szemei feket�k, �s mintegy h�rom m�ter magas volt. Ahogyan le�rt�k, K�in maga az.
- Vedd le azt a micsod�t! – mondta.
Susan letette a f�ldre a r�di�t. Hallani lehetett, hogy a t�bbiek kapcsolatba pr�b�lnak l�pni a k�t n�vel, de �k m�r nem v�laszolhattak. A f�rfi elmondott egy sz�t, amit�l Susan sik�tva rogyott le a f�ldre.
- „Magam form�lom a sorsom N�dt�l keletre
�s sz�m�zet�sben �p�tem fel birodalmamat.
Aranytr�nusokra emelem gyermekeim,
�s egy�tt uralkodunk Szeth ut�dai felett.
Mert jobb a s�t�tben �rnak lenni,
Mint hamis al�zat k�nt�s�t viselni a f�nyben.” – mondta K�in.
Ezek voltak az utols� szavak, amiket a l�ny hallott azel�tt, hogy teljesen mag�hoz �lelte volna a s�t�ts�g.




folyt k�v.