- Rodney, hogy vagy? � kérdezte riadtan Weir a földön fekvő férfitól - Iszonyúan dühös, Alaine megint felébredt! � nyögte McKay majd a mikor enyhült a nyomás sikerült felülnie - Hogy érted, mi történt? - Nem tudom Elizabeth, ezt tőle kéne megkérdezni, a menzán van. - A póker parti. Kint az elosztó mellett találkoztak Carsonnal, majd mindannyian a menzához mentek, ott az ajtóban már várt rájuk Ronon és Zelenka, az ajtó zárva volt, nem tudták kinyitni és bentről szél hangját lehetett hallani. John karjaiban tartotta Teylát aki nem sokkal korábban aludt el. Fáradtan sóhajtott fel és kinézett az ablakon, kint ragyogtak a csillagok és a hold fénye is bevilágított a szobába. Pillanatokkal később ő is elaludt, de nyugalma nem tarthatott sokáig ugyanis pár perc múlva nyögve ébredt fel húga erejétől. - A francba! � káromkodott és felkeltette Teylát � Ébredj gond van! - Mi történt? � kérdezte álmosan a nő - Alaine! � morgott Mind a ketten pillanatok alatt bújtak vissza a ruháikba majd futva mentek a menzához ahol már ott várt mindenki, mert bejutni senki sem tudott. - Mi a fenéért vannak még mindig itt kint? � kérdezte John - Meg van fagyva az ajtó, hozzáérni sem tudunk olyan hideg! � kiáltott fel Rodney - Hozzanak robbanószert! � adta ki a parancsot az akkor odaérő Steven Caldwell ezredes A nő a falhoz vágódott majd fezsikított fájdalmában, a láthatatlan erő ott tartotta és most már fojtogatta is. A menzán a levegő hihetetlenül lehűlt és Susan körül szinte orkán tombolt. Az asztalok és székek hihetetlen erővel csapódtak a falakhoz és ott törtek darabokra, kész csoda volt, hogy senki sem sérült meg. - Alaine, kérlek, hagyd ezt abba! � mondta Lorne, ő volt az egyetlen, aki a lány közelébe, mert menni a többiek a falakig hátráltak � Nem bánthat téged és nem árthat nekünk, add vissza nekem Susant. Alaine mintha meg sem hallotta volna, továbbra is a falhoz szegezve tartott a nőt. - Beszéljen vele őrnagy, próbálja lebeszélni róla, hátha sikerrel jár! � kiáltott oda Katie Heitmeyer, ő volt az egyetlen, aki hallotta a férfi előző mondatát - Susan� - Ne szólíts így Laegen! � csattant fel - Nem vagyok Laegen most, hanem Evan Lorne! Miért csinálod ezt? A nő rápillantott majd egy pillanatra megváltozott az arckifejezése. - Segítsetek, én nem akarom bántani! � sikította Susan Sheppard, és a nő a falról leesett a földre, majd pár pillanattal később megint felemelkedett - De igen, megfizet mindenért! � mondta Alaine - Ereszd el őt! � kérte Lorne - Nem! � csattant fel Alaine - Nem akarom ezt csinálni, Evan segíts, kérlek! � sírta Susan - Meg kell halnia! - Nem, én nem akarom! - Alaine figyelj rám! � mondta Lorne és közelebb ment, már majdnem a szélvihar széléhez ért � Mi értelme van ennek? Tudod, hogy Laegen csak téged szeret, és azt is, hogy én Susant, nem kell bántanod azt a nőt. - Megcsókolt téged! - Segíts! - Mi a történik bent? � förmedt Rodneyra Sheppard - Édes istenem! Nem akarja Susant visszaengedni. � nyögte e férfi - Mi az, hogy nem? - Ha tehetné akkor már most életre kelne újra! - Az ostoba liba! � morgott Carson � Tudja, hogy nem maradna sokáig életben, mert iszonyatosan gyenge. - És miért nem teszi meg doktor? � kérdezte Caldwell - Tudja, hogy Lornet vagyis Laegent örökre elveszítené. - Miről beszél? - Majd később uram! � mondta John � Itt a robbanószer. - Alaine, ha nem engeded őt vissza, soha többé nem fogsz kelleni Laegennek! � kiáltotta kétségbeesve Lorne, didergett, mert végigment az orkánon és immár ott állt a lány előtt. - Komolyan gondoltad szerelmem? � kérdezte Alaine kétségbeesve - Igen komolyan! - Akkor vidd a kis halandódat Lorne! � sziszegte Alaine Susan zokogva rogyott térde, a szélvihar eltűnt körülötte és a levegő hőmérséklete is normálisra ment vissza. Zokogva bújt oda a férfihoz, aki szorosan magához ölelte és csitítani próbálta. Miközben a katonák a robbanószert szerelték az ajtó kinyílt, fegyverrel mentek be, de mást nem találtak bent, csak a megrémült embereket, a menza közepén Lorne karjaiban zokogó Susant és egy ájult nőt. Heitmeyer azonnal odament Susanhoz. - Idegösszeroppanást kapott. � mondta Carsonnak � El kéne vinni a gyengélkedőre és nyugtatót adni neki. - Ez a nő jól van, csak elveszítette az eszméletét, hogy hívják? - Azt hiszem Mary. � mondta Lindsey Novak - Rendben, mindkettejüket vigyék a gyengélkedőre! � adta ki a parancsot Carson Félórával később Caldwell, Weir, Rodney, John, Carson, Lorne, Cadman, Heitmeyer, Novak, Teyla és Ronon az eligazítóban voltak. - Mary rendbe fog jönni. � mondta Carson � Néhány zúzódást szerzett csak és sokkot kapott. - És Sheppard százados? � kérdezte Caldwell - Vele sokkal komolyabb gondok vannak. - Például doktor? - Az idegösszeroppanás csak a kisebbik gond. Ezt az okozta, hogy szembeszállt Alainenal, ő nem akarta bántani Maryt csak Alaine, és mivel hatalmas harcot kellett vívnia a saját testének birtoklásáért ez okozta az idegösszeroppanást. A másik gondok, hogy hogyan tudja majd feldogozni, hogy majdnem megöltek valakit úgy, hogy nem tudott mit tenni. És még az is kikészítette, hogy ezek után biztosan nem lesz belőle őrnagy. - Ha be tudja bizonyítani doktor, hogy nem az ő hibája akkor a kinevezése nem kerül veszélybe. - Uram, mi ez a kinevezés? � kérdezte John - Még nem mondta magának? - Nem uram. - Ha visszamegy a Földre legközelebb előléptetik őrnaggyá, már korábban is tervezték csak a kora miatt nem volt lehetőség rá, túl fiatal volt. � sóhajtott fel Caldwell majd Lorne felé fordult � Sajnálom őrnagy, de magával majd még a hadbíróságon is találkoznom kell. - Uram, én nem vagyok a felettese. � mondta zavartan a fiatal férfi - Őrnagy, nem számít, maga miatt majdnem meghalt egy ember. És szerintem örülhet ha egyáltalán Atlantiszon maradhat és nem veszíti el a rangját. - Az Alaine féltékenysége miatt volt uram, sosem tudta elviselni, ha egy másik nő akár csak ránézett Laegenre. Ha nem veszi át az irányítást a százados felett akkor semmi gond sem lett volna. - Laegen? Dr. Weir miből maradtam ki? - Elég sok mindenből ezredes. Lorne őrnagyról kiderült, hogy ő is ős lesz. Alaine egykori jegyese volt és a szeretője. Bocsánat őrnagy ez az igazság. - De muszáj még kellemetlenebb helyzetbe hoznia, mint amiben vagyok, asszonyom? � kérdezte reményvesztetten Lorne - És ez mikor derült ki doktornő? - Alig egy hete ezredes. - Akkor ez esetben a hadbíróságtól még eltekinthetünk őrnagy. Szerintem mindenkire ráférne a pihenés, késő van és egy fárasztó napon vagyunk túl. Alezredes, őrnagy leléphetnek. Önöknek meg köszönöm, hogy eljöttek. A megbeszélés után mindenki a háló körlete felé indult Lorne kivételével, mert ő a gyengélkedő felé vette az irányt. Már majdnem odaért amikor maga mögül futás zaját hallotta. - Evan várj meg! � először csak hallotta a hangot, majd meg is látta a hozzá tartozó alakot, Lindsey Novakot. - Sejtettem, hogy ezt nem úszom meg. � morgott - Ugyan Evan, még mindig haragszol rám? � kérdezte a nő - Mi lenne Lindsey ha békén hagynál? Nincs kettőnknek miről beszélni. - Tehát még mindig dühös vagy rám és látni sem akarsz. - Igen, ezt akartad hallani? És most ha megbocsátanál a barátnőm a gyengélkedőn van. - Susan, igen. Rendes lány, amióta ismerjük egymást jóban vagyunk, csak azt nem tudom, hogyan foghatott ki éppen téged. - Befejeznéd Lindsey?! - Miért nem tudtál még megbocsátani? A te hibád volt. - Az enyém? - Igen, a tied. - Miért lett volna az enyém?! Te tetted tönkre a teljes makett készletemet tíz éves korunkban. - És azóta egy szót sem szólsz hozzám unokatestvér. - Több évnyi munkám volt, amiket aztán levettél a polcaimról, letetted a földre majd az öcsémmel együtt azon verekedtettek össze és az összes széttört. Nem is lehetett őket megjavítani. - Én már sokszor kértem érte bocsánatot, de te sosem akartad meghallani. - Jól van na, megbocsátok, jó lesz? - Igen, de tulajdonképpen nem ezért jöttem utánad. - Hanem? - Jól jártál Susannal, mellesleg én megöltem volna azt a libát a helyében, megérdemelte a volna, a többiek is így vélik. � vigyorgott a nő - Menjél mielőtt agyoncsaplak! � nevetett fel a férfi is A nő csuklás közepette indult vissza a Daedalus irányába. Lorne a gyengélkedő ajtajában belebotlott Johnba és Teylába, éppen akkor jöttek ki Susantól. - Hogy van? � kérdezte - Alszik, Carson azt mondja nem is fog reggel előtt felébredni. - Köszi, jóéjszakát! Lorne bement a gyengélkedőre, egy széket húzott oda Susan ágya mellé. Megsimogatta az alvó lány arcát mire az megmozdult, mintha megérezte volna a férfi jelenlétét. Pár percig nézte a lányt majd pillanatok alatt nyomta el az álom. John és Teyla fáradtan mentek vissza a John szobájába, ami pontosabban inkább lakosztály volt, mert John elfoglalta újra Langsdom régi szobáját. Még mind a ketten lezuhanyoztak. John kifele jövet a zuhanyzóból hirtelen fáradtnak érezte magát, így csak a földre ült le ahol azon nyomban el is aludt. Carson az iratait tanulmányozta át, fél perccel korábban hagyta ott Lornet Susannal. Úgy tervezte, hogy egész éjjel dolgozni fog. Álmosan ásított egyet, nyúlt volna a kávéjához, de útközben elaludt. A Hipapheraklus pár perccel korábban lépett ki a hipertérből nem messze Atlantisztól. A két fiatal férfi Langsdom és Laegen a mintegy egy évszázados kiképzésükről tartottak haza. Az első harminc esztendőben Treavol is ott volt velük, de ő akkora fejezte be, így a másik két férfit hátrahagyva hazatért. Laegen vidáman csillogó kék szemekkel fürkészte Atlantiszt, nagy jövő állt előtte, az egyik legbefolyásosabb tanácstag fia volt, emellett minden idők legfiatalabban felemelkedett őse is. Sötétbarna haját kisöpörte a szeméből majd barátja felé fordult. - Te mit vársz leginkább attól, hogy végre hazaértünk? - Nők! � nevetett fel Langsdom � Igazából, hogy végre találkozhatok Treavollal és a húgommal, azt mondják igazi szépség lett belőle és még anyánkon is túl tett. - Az bizony ráfért. � fintorgott a másik � Még emlékszem milyen volt húsz évesen. - Ugyan már Laegen ne légy vele ilyen szigorú. Még kislány volt, te is tudod, hogy a családunkban mindenki későn érő típus. - Na igen, te még mindig olyan vagy, mint egy nagyra nőt gyerek. - Vajon milyen munkát fogunk kapni? � terelte gyorsan másik témára a vizet Langsdom - Jó kérdés, te biztosan a birodalom ügyeivel fogsz törődni, én még nem tudom. Apám felteszem már most szerzett nekem helyet a Tanácsban, pedig semmi kedvem sincs politikával foglalkozni, remélem katonai munkakörben kapok valami pozíciót. - Majd kiderül, menjünk mindjárt leszállunk. A Hipapheraklus a keleti dokkon szállt le. A két férfi kilépett a hajóból és azonnal észrevették a fogadó bizottságot. Mintegy százfős katonai had és a város bejáratánál a szüleiket, ott volt Treavol is. Emellett egy kicsit távolabb egy fehér ruhás fiatal nőkből álló csoport aminek a közepén egy sötétkék földig érő díszes ruhában álló gyönyörű lány állt akinek a barna haja a dereka alá ért. - Istenem, de gyönyörű lett! � mondta halkan Langsdomnak a társa aki egy biccentéssel válaszolt. Alaine ránézett a szüleire akik bólintottak és odarohant a bátyához és a nyakába ugrott. - Annyira hiányoztál! � mondta - Alaine, gyönyörű lettél! � mondta nevetve a bátya � Te is hiányoztál! Emlékszel még Laegenre? - Oh, igen. � válaszolta és belenézett a kék szemekbe � Örülök, hogy újra láthatlak. - Az enyém a megtiszteltetés úrnőm! � mondta Laegen és kezet csókolt és közben le sem vette a szemét a lány gyönyörű arcáról - Nos akkor tanácsos áll az üzlet? � kérdezte a király, amikor odaértek - Uram, el sem mondhatom, hogy ez mekkora megtiszteltetés nekem és a családomnak főleg Laegennek. - Szerintem is remek a választás, igazán jóképű fiatalember lett belőle. � mondta Laegen anyja és a királyné egyszerre - Micsoda anyám? � kérdezte Alaine - Lányom, megtaláltuk a leendő férjedet. � válaszolta az apja - Sheppard alezredes Sheppard százados, Lorne őrnagy, Dr. McKay, Dr. Weir azonnal jöjjenek a kaputerembe! � hallatszott a hangosbemondó John felriadt a hangosbemondóra, egy pillanatra elcsodálkozott, hogy hogyan is került ágyba, de nem is foglalkozott vele gyorsan felkapkodta a ruháját és elindult a kaputerembe. Mire odaért már mindenki ott volt, akit hívtak és rajtuk kívül Teyla, Ronon, Zelenka és Caldwell is. - Mi történt? - Hermiod most hozta ezeket a képeket. A Daedalus készítette a képeket, amikor éjszaka őrjáratozni volt. � kezdte Caldwell � Sheppard százados, felismeri a hajókat? - Édes istenem! � mondta Susan amikor meglátta a képet - Felismeri a goa�uld űrhajót? - Igen uram! Ba�al hajója, mit keres itt? - A másik hajó viszont Awagoné. � sziszegte Carson � Felismerem. - Igaza van. � mondta Lorne - És a harmadik hajó viszont egy Ori hajó lesz. � mondta Caldwell - Mit kereshetnek egy helyen? � kérdezte Weir - Nem tudom, de ki kell deríteniük, mert a Daedalus még ma délután visszaindul a Földre. � mondta Caldwell folyt.köv.