Ba�al és Awagon elégedetten tartott az Hoved és LeFay színe elé. Megtették, amire megbízták őket, eljutatták a hamis papírokat az Atlantisziakhoz, de sajnálatos módon soha sem kapják meg ott. Bementek abba a szobába, amit mindennél jobban utáltak, csak egy átlátszó fal választotta el őket az ebbe a dimenzióban kiépített tüzes dimenziótól, amiben az Ori lakott. - Szép volt az a hazugság, hogy nektek kell megölnötök a lányt, már az én szívem is lassan kezdett megszakadni. � kacagott fel LeFay - Köszönöm úrnőm! � mondta Ba�al és meghajolt a tűzalak előtt - Szerintetek elhitték, hogy át akartok állni? � kérdezte Hoved - Nem tudom, remélem. � felelte Awagon - Tényleg igaz az rendszerúr, hogy a többi te kapcsolatba lépett az ottani hitetlenekkel felajánlva a segítséget ellenünk? - Igen, de természetesen a döntő pillanatban majd visszaállnak a ti oldalatokra. - Remek húzás, remek! Most menjetek. � küldte el őket Hoved � Van pár bolygó, aminek a lakosai hitetlenek, szórakozzatok jól. Mikor már fent voltak a hajóikon Awagon megkérdezte Ba�alt. - Mégis mi volt abban a levélben, amit Alainenak küldtél. - Az Ori ötlete volt, majd megtudod, amikor eljön az ideje. � mosolyogott a rendszerúr - Ezt nem hiszem, el! � fakadt ki Susan � Ez a barom tényleg ekkora hülyének néz minket?! - Ba�al levele ugye? � kérdezte Lorne, a lány bólintott � Mi van benne? - Kiröhög minket és közli, hogy úgysincs semmi esélyünk győzni a Szövetség ellen. Jah, és persze tájékoztat arról, hogy a klónok a Földön kapcsolatba lépnek a parancsnoksággal, hogy segítsenek nekünk, majd elárulnak. Komolyan azt hiszi, hogy nem tudjuk figyelmeztetni őket? - Susan, ha nem tűnt volna fel egy Ori hajón vagyunk, ami épp Atlantisz felé tart, hogy elpusztítsa azt. � mondta John - Rodney és Radek biztosan kitalálnak valamit, hogy lejussunk. Mellesleg megvannak a rádióink, a jeladóink és a fegyvereink is. - Ez is valami, legalább van annyi holmink, hogy bosszút állhassak az öcsémért és a legjobb barátomért. � sziszegte Lorne - Életben vannak mind a ketten. � mosolygott rá Susan - Hogyan? - Vaseer üzenetet küldött Thorral, a Korolev pusztult el nem az Odüsszeia. - Esélyünk sincs kijutni még ebből a szobából sem. � mondta Rodney - Nem ismerjük a technológiát, és semmilyen vezérlőt nem találtunk, amivel ki lehetne nyitni. � folytatta Zelenka � Mintha gondolatokkal irányítanák ezeket. - Gondolatokkal? � fintorgott Teyla és Ronon - Ez az! - Mégis, hogy érted, hogy ez az? � kérdezte összefont karokkal McKay - Daniel írta az egyik levelében, hogy az előhírnökök agya olyan területeket használ, mint a felemelkedett ősök. - Ezek szerint ha erősen gondolunk rá akkor ki fog nyílni? � vonta fel a szemöldökét Ronon - Persze csak ATA génesekkel működik. - És ha nem? � kérdezte Rodney - Akkor megvárjuk, amíg te vagy Radek kitaláltok valamit. - Nos ki fog először próbálkozni? - Aki kérdezte, gyerünk Rodney láss neki. � ajánlotta John McKay hosszasan koncentrált arra, hogy kinyíljon az ajtó, de semmi sem történt. Pár perc után John megunta és átvette a feladatot. Éppen csak arra gondolt, hogy kinyíljon, amikor az ajtó kitárult. - Ezen mi volt olyan nehéz? � kérdezte Rodneyt � Ha megbocsátanak hölgyeim, de most mi megyünk előre. - Vele meg mi van az utóbbi időben? � kérdezte Teyla - Pontosan kezd olyan lenni, mint Langsdom. Kiléptek a folyosóra, kihalt volt. Egy idő után elágazáshoz értek. Erre már mászkáltak emberek, igen sokan, ami azt illeti. Amennyire meg tudták állapítani a hajó hatalmas volt. Senki sem szólította meg őket, csak biccentettek feléjük. Nyilvánvalóan azt hitték, hogy ők is közülük valók. Pár perc keresgélés után megtaláltak egy olyan helyet, amit szokatlan fény világított meg. Bementek abba a szobába, mindent fehér fény ölelt magához. Egy hatalmas fehérgömb volt kint és ez világított be. - Ez meg mi a fene lehet, Rodney? � kérdezte John - Fogalmam sincs, még soha sem láttam ilyet. - Olyan, mintha ez adná a hajó minden energiáját. � mondta Zelenka - Ez az Ori hatalma barátaim. � hallatszott egy hang a hátuk mögül - Mégis mi az, hogy az �Ori hatalma�? � kérdezte Rodney a szokásos stílusában - Ti hogy-hogy nem tudjátok? � kérdezte a férfi - Nos mi az akaratunkon kívül vagyunk itt. � mondta Teyla - Mire szolgál ez az öt hajó? � kérdezte Carson - Gyertek, üljünk le valahol. Visszamentek arra a részre ahonnan indultak, ebből arra következtettek, hogy ezek lehetnek a lakóhelyek. Útközben mindannyian azon tanakodtak, hogy vajon miért nem vették el a fegyvereiket. Ennyire nem tekintik őket fenyegetésnek? Ronont éppen ezért a szokásosnál is jobban szemmel tartotta John, mert félő volt, hogy a férfi be akarja majd bizonyítani az ellenkezőjét. - Meg kell tenned Langsdom, ez az egyetlen esélyünk! � hallotta John a könyörgő női-, és férfihangokat - Szóltatok? � kérdezte a körülötte állókat - Nem, valami baj van? � kérdezte Susan - Nem, semmi, lehet, hogy csak fáradt vagyok. - Meg kell tenned, értük is és a népünkért! - Mégis mit? � kérdezte magában - El kell pusztítanod ezeket a hajókat, ha nem teszed meg minden Alterran elpusztul. Királyom, könyörgünk! - Hogyan tudnám? Még ember vagyok. - Meg tudod tenni! Meg kell tenned! - De ha elpusztítom ők is meghalnak. - Nem, már jön a felmentő sereg. A Daedalus és a Hipapheraklus már úton vannak ide. - Honnan tudják? - Figyelmeztettük őket. - Nem tehetitek, nem avatkozhattok be. - Megtettük, hogy a fajunk fent maradhasson. - Rendben, ha nincs más választás megtetszem! - Köszönjük uram! - John? Ébren vagy még? � kérdezte Susan Beértek ugyanabba a szobába. Ekkor értek ki a hiperűrből, és Atlantisz naprendszerének szélén lévő bolygó körül voltak. Innen Ugróval 15 óra volt Atlantisz és feltehetőleg ennél sokkal kevesebb ezekkel a hajókkal. Két hajó tűnt fel előttük, az Orion és a Daedalus. - Ismeretlen hajók, azonosítsák magukat! Itt Caldwell ezredes az Amerikai légierőtől. � hallották a rádiójukon keresztül Elizabeth idegesen mászkált az irodájába, ennyi idő alatt már vissza kellett volna érniük vagy legalábbis be kellett volna jelentkeznie John csapatának. De azóta rádiókapcsolat sincsen velük, hogy elmentek. Caldwell fél órája kiküldött két csapatot, azok már bejelentkeztek, hogy nem találták meg a másik csapatot és az Ugrók érintetlenül vannak lerakva, így most azokkal visszatérnek, miután végigpásztázták a bolygót és nem találták meg Sheppardék jeladóinak jelét. Ez vagy azt jelentette, hogy azokat elpusztították vagy nem voltak a bolygón. Még egy ok volt, ami komoly aggodalomra adott okot. A mélyűri szenzorok jelentése szerint öt Ori hajó tartott Atlantisz felé és ezzel a sebességgel órákon belül elérik a várost. Fél óra után az Ori bolygóján hagyott két Ugróval visszatértek Caldwell emberei. - Semmilyen nyomot nem találtak? - Semmit asszonyom, sajnálom! � mondta az egyik férfi - Dr. Weir! Ideje lenne elgondolkodni a város evakuálásán. � mondta Caldwell - Ezredes, igaza van. Ebben a pillanatban vakító fehér fény töltötte be Weir irodáját. Mikor kinyitották a szemüket egy nő állt a szobában. - Nem kell evakuálni. Nem fognak a hajóik idáig eljutni, Langsdom gondoskodik róla. � mondta a nő - Maga meg kicsoda? � kérdezték mind a ketten egyszerre - A nevem lényegtelen. Egy felemelkedett Alterran vagyok, csak ez a lényeg. Ki kell hozniuk a herceget és a hercegnőt a hajóról, akárcsak a tanácsost. - Honnan tudjuk, hogy megbízhatunk-e magában? � vonta fel a szemöldökét Caldwell - Uram, tudnia kell, hogy felemelkedett Alterranként nem hazudok soha. Kérem, hozzák ki őket, ha nem teszik a fajunknak vége. - Túl kockázatos! - Meg fogjuk védeni a Daedalust és a Hipapheraklust, nem lesz önöknek semmi bajuk. - Rendben! � mondta Caldwell A nő elmosolyodott, majd visszaalakult energiává és elhagyta ezt a dimenziót. Negyed órával később elindult mind a két hajó. Négy órával később elérték a naprendszer határát. Alig kellett várniuk, mert nem sokkal később öt hatalmas hajó lépett ki a hipertérből. - Ismeretlen hajók, azonosítsák magukat! Itt Caldwell ezredes az Amerikai légierőtől. � mondta Caldwell - Végre egy ismerős hang, szép időzítés uram! � mondta John - Nem jöttünk volna, ha az ősök nem figyelmeztetnek. - Beavatkoztak? � kérdezte döbbenten Susan - Ezredes, úgy tudjuk, hogy önnek van egy terve, hogy soha se érjék el a hajók Atlantiszt. - Igen uram, rajtam kívül mindenkit sugározzanak fel a hajóra. Carson, Lorne és Susan kétségbeesve néztek Johnra, ők rájöttek, hogy mire készül. - Nem teheted! � mondta a lány - Ez az egyetlen lehetőség! - Nem, nem az öngyilkosság az egyetlen megoldás! - Akkor mégis micsoda?! A mi galaxisunkban a Jaffák, az emberek, a Tok�rák, a Lucian szövetség és az Asgard sem tudta megállítani őket! Senki! - John? � nézett rá könyörgően Teyla - Uram, készen állnak a felsugárzásra? - Igen, még 10 másodperc. - Én maradok! � mondta Susan és kiszedte a hajából a jeladót - Mondtam, hogy nem. Remélem egyszer megérted, hogy miért teszem. Szeretlek Susan! � mondta Ököllel arcon csapta a lányt, aki mintegy rongybaba rogyott a földre. - Vigyázz rá! � mondta Lornenak A következő pillanatban a társaság több tagja már nem volt a hajón. Egyedül maradt, most már nem találta olyan jó ötletnek az egészet, mint korábban. Kinézett az ablakon, úgy tűnt, hogy a két hajó miatt ők megálltak. A Daedalus és az Orion kissé távolabb mentek és megálltak ott. John futva ment a fénylő gömb felé, úgy tervezte, hogy ott fogja elkezdeni. Kikapcsolta rádiót, a fickót, aki beszélni akart velük leütötte és ott hagyta a folyosón. Beért a terembe. Átkozta magát azért amit tenni készül, végtére is több ezer ártatlan van a hajókon, bár ha belegondolt ezek az �ártatlanok� világok százait mészárolnák le az Ori nevében. Még egyszer utoljára Susanra és Teylára gondolt, majd belekezdett. - Végtére is nem lehet olyan nehéz, Chayának is sikerült Lehunyta a szemét és egy mélyet lélegzett. Koncentrálni kezdett, hogy megsemmisüljenek a hajók. Hihetetlen energia száguldott rajta végig, még hallotta, hogy bekapcsolnak a riasztók, hallotta, vagyis inkább érezte, hogy az előhírnök emberek élén kétségbeesve futnak erre, hogy megállítsák. Mikor elég közel voltak szabadjára engedte az energiát, majd holtan rogyott össze. Az utolsó gondolata az energia szabadjára engedése előtt a húga és Teyla volt. John Sheppard soha sem tudta meg, hogy az öngyilkos akciója sikerrel járt-e. - Gyorsan, minél távolabb kell kerülnünk! � adta ki az utasítást Caldwell, amint a csapat megjelent a hídon � Az őrnagy miért eszméletlen? - Az ezredes volt, Susan ott akart maradni. � válaszolta Teyla - Mégis Sheppard mire készül? - Öngyilkos akcióra uram! � mondta Lorne - Hol vagyunk? � kérdezte Susan amint magához tért - A Daedaluson. � mondta Rodney - John? - Ott van még mindig. Mikor a két hajó Caldwell szerint kellő távolságra ért, megálltak. Mindenki az ablaknál állt. Susan Evanba kapaszkodott, nem érdekelte a protokoll sem, nem tudott volna megállni a saját lábán. Teyla általában kifürkészhetetlen arca most rémületről árulkodott. Ronon tehetetlenül mászkált fel s alá. Rodney és Radek is csak néma csöndben álltak, most még ők is felhagytak azzal, hogy melyikük is a jobb fizikus. Carson legelöl állt Lorne és Susan mellett. Pár perccel később robbanások rázták meg az Ori hajókat és mind az öt egyszerre robbant fel. Susan sírva rogyott volna térdre, ha nem fogja meg Lorne. Teyla felsikoltott fájdalmában és önkéntelenül is a hasához kapott. - Visszamegyünk Atlantiszra! � mondta Caldwell � Lorne őrnagy, Sheppard őrnagyot kísérje a gyengélkedőre és most már ön a rangidős tiszt Atlantiszon. - Uram, erről nem lehetne akkor beszélni, amikor Susan nincs itt. � kérdezte a férfi - Daedalus, itt Atlantisz! � hallatszott a rádión Elizabeth hangja � Mégis mi a fene történt ott kint maguknál? - Sheppard alezredes öngyilkos akciója sikerrel járt, az öt Ori hajó megsemmisült. - Akkor hogyan került alig egy perce John Sheppard a Csillagkapu terembe? folyt köv.