Mind a négyen átértek a kapun, Susanre nézett a legtöbb ember furcsán ugyanis a katonai egyenruhája helyett egy hófehér hosszú ruha volt rajta. Az orvosi csapat már készenlétben állt, hogy megvizsgálja őket, de nem értették, hogy minek ez a felhajtás, még eddigi életükben soha sem érezték magukat ilyen jól, mint most. McKay sápadtan nézett végig mind a négyükön akár csak Lorne csapatának tagjai. Két méter választotta el a többiektől őket, a négyes nem mozdult közelebb csak értetlenül néztek a rájuk szegeződő fegyverekre. - Mi folyik itt Dr. Weir? � törte meg a csendet John - Hallottuk, hogy mi történt odakint. � válaszolt Elizabeth � Honnan tudjuk, hogy most önmaguk. - Még ha nem is lennénk, semmit sem tettünk, amivel maguknak árthatnánk, egy oldalon állnak ők is velünk. � mondta Carson - Rendben, mindenki tegye le a fegyvert, most menjenek el a gyengélkedőre, de utána mind a négyükkel beszédem van. Mivel mást nem tehettek mind a négyen elsétáltak a gyengélkedőre. Carson külön kért még egy vizsgálatot, ami az ATA gén szétterjedését jelzi, és mondta, hogy amint megvan az eredmény, azonnal vigyék az elosztóba. Néhány vizsgálat volt csupán alig negyed óra alatt végeztek az egésszel, utána mind a négyen visszamentek a szobáikba lezuhanyozni és átöltözni, és amikor ezzel végeztek csak akkor mentek az elosztóba, ahol Elizabeth már várta őket Rodneyval együtt. - Nos mit szeretne doktornő? � kérdezte John amint belépett - Arról szeretnék hallani, ami kint történt. � válaszolta Weir - Gondolom a doki már amúgy is mindent elmondott. � bökött Lorne a fejével McKayre. - Felébredte Liz! � mondta Susan � Mást nem tudunk mondani, ez az igazság. És ha jól emlékszem Rodney is látott mindent, nem igazán értem miért és hogyan. - Susan és Lorne őrnagy gén kivonatát kapta, de szerencsére ő az egyetlen, mindenki más mástól kapott. � mondta Carson � Mellesleg mivel John később csatlakozott az ő génjeit senki sem kapta, és az enyémet sem. - Ki tudod találni, hogy szabaduljak meg tőle? � kérdezte Rodney � Elegem van belőle, hogy mindenféléket látok kettejükről. � bökött Lorne és a Sheppard lány felé, amire mindketten elpirultak. Majd amikor egymásra pillantottak, mind a kettejükben fellobbant a vágy egymás iránt, de leginkább Alaine és Laegen vágyát érezték, Susan alig tudta magát türtőztetni, hogy nehogy odamenjen és megcsókolja a fiatal férfit, de ha odamegy abból hadbíróság lenne és megint elveszítené. - Küldjétek ki Evant! � nyögött fel a lány Válaszolni senki sem tudott, mert Lorne már ott volt és megcsókolta Susant és szorosan ölelték át egymást. John kifele húzta Weirt és a tekintete azt sugározta, hogy majd kint megmagyarázza. - Ez mi volt? � kérdezte kint felháborodva � Ha jól tudom ez minimum hadbíróság, alezredes?! - Szeretők voltak tízezer éve. � válaszolta McKay � És jegyesek, amíg Alainet annak a wraithnek nem ígérték, majd az őrnagynak a hajóját megtámadta a wraith és akkor halt meg. - Ezeket honnan tudod? � fordultak mind a hárman felé - Ezt próbálom elmagyarázni amióta ott kint felébredtetek, hogy azóta látom az emlékeiket és érzem azt, hogy épp mire gondolnak, azaz szerintem be kéne mennünk mielőtt olyat tesznek bent ami nem oda való. - Ismerem mindkettőt vissza tudják magukat fogni. � morgott John - És most mi lesz? � kérdezte Elizabeth - Minden marad szerintem a régiben, ha ennek vége akkor velünk is minden rendben lesz. - De ennek nem lesz vége John, soha csak azzal, hogy négy emberemet elveszítem. - Ezt hogy érti Elizabeth? � kérdezte Carson - Erről akartam beszélni magukkal, menjünk be. - Dr. Beckett várjon egy pillanatra, itt vannak az eredmények. � jött futva egy orvos és átadta a papírt, Carson amint belenézett elsápadt Bementek mindannyian. - Akkor most végre elkezdhetnénk, amiért itt vagyunk. � kezdte Weir � Carson mik az eredmények? - 75 százalék mind a négyünknek. Rodneynál semmi változás nincsen. - Hogy lehetséges láttam a néhány órával ezelőtti leleteket? - Nem tudom, ez azt jelenti, hogy nem sokára ősök leszünk. � mondta Susan - És azt is, hogy nemsokára négy emberemet veszítem el örökre. - Miért? � kérdezték mind az öten egyszerre - Megszervezték, hogy újra itt legyenek. Egy jóslat volt és egy elvileg biztos terv arra az esetre, ha meghalnának� - Meghaltunk� � mondta John - Befejezhetném John? � kérdezte - Elnézést. - Szóval, tudták, hogy meg fognak halni, a szüleik pontosan tudták, hogy maguk, vagyis ők az utolsó generációja vérvonalnak, és ha felébrednek végleg magukban ti soha többé nem lesztek önmagatok, elvileg eggyé olvadtok azokkal akik bennetek vannak. - Ha azt vesszük nem is lenne az olyan rossz .� vigyorgott John � Elég nagy hatalma van Langsdomnak, nagy segítség lenne itt akárcsak a többieké. - Mit nem ért ezen John? Ha felébrednek, nem fogja érdekelni, hogy John Sheppard alezredes mit gondol, vissza akarják majd kapni azt, ami az övék, Atlantisz urai így fogalmazott Rodney, minek érnék be azzal a pozícióval, amiben most ti vagytok? - Magunk fogunk maradni, legalább is egy ideig, � mondta Carson � Treavol mondta, még gyengék nem céljuk még így visszatérni. - Ezzel mi is egyetértünk. � bólintott Susan és Lorne - Rendben, akkor most hagyjuk ezt a témát egy ideig. Carson maga meg találjon ki valamit, amitől Rodney jobban lesz. - Köszönöm, hogy végre valaki rám is gondolt, el sem tudjátok� - Rodney! � szólt mindenki egyszerre - Rendben! � morgott a tudós - Mindent megteszek, hogy megoldást találjak, ha kérhetném Rodney gyere velem a gyengélkedőre. - Susan, őrnagy, ha lehetne veletek még beszédem van. � szólt a távozók után Elizabeth � Foglaljatok helyet. - Azt hiszem tudom miért akarsz velünk beszélni, és bocsánat. � mondta Susan � Még így tízezer év után is vissza kellett volna tudni fognunk az érzéseinket, sajnáljuk. - Ugyan semmi gond! � mosolyodott el bánatosan a nő � Csak annyi, hogy amíg nem találunk megoldást Rodney problémáira addig a heves érzésekkel vigyázzatok jobban, mert megérzi őket, és nem igazán szeretnétek szerintem ha� Mind két fiatal fülig pirult. - Szóval értitek, akkor csak ennyit akartam, és remélem most boldogabbak lesztek mint régen. � továbbra is szomorúan mosolygott. - Köszönjük! � mondta Susan Kifele menet esett csak le a lánynak, hogy Weir valószínűleg szerelmes valakibe, aki nem viszonozza, vagy nem viszonozhatja az érzéseit. Visszament az irodájába, hogy dolgozzon és még a jelentését is meg kellett írnia. Pár órával később lement Teylával gyakorolni, már sötétedett az idő mikor befejezték. Estére már megvolt a programja, hogy Lornenal vacsorázik együtt, éppen arrafelé tartott amikor összefutott Elizabethtel. - Susan beszélhetnénk egy kicsit? � kérdezte a fiatal lányt - Persze. Kisétáltak az egyik erkélyre. - Mi a gond Liz? � kérdezte Susan � Látom, hogy gondjaid vannak. - Ugye tudod, hogy a vőlegényem azért nem jött Atlantiszra, mert talált valakit helyettem, én vártam rá, ő pedig� - Most pedig találtál valakit akivel viszont nem lehet kapcsolatod, ugye? - Nincs értelme tagadnom, úgyis rájöttél. - Ki az? Mivel te mindenkinek a felettese vagy, így senkivel sem lehetne. - John. Ez az egy szó fájdalmasan hasított bele Susanbe, ugyanis rajta, McKayen, Carsonon, Lorneon és Rononon kívül senki sem tudta, hogy John Teylával van együtt már azóta, hogy az Athosiak ide Atlantiszra kerültek. - Szerinted ha lemondanék lenne esélyem nála? - Hát, nem is tudom. � mondta a lány, nem akarta megbántani a barátnőjét azzal, hogy elmondja az igazságot viszont hazudni sem akart � Nem hiszem Liz, sajnálom. - Valahogy sejtettem. � mosolyodott el szomorúan a nő � Te meg menjél, ha jól tudom ma van a szokásos póker partitok. Jó szórakozást és jóéjszakát! - Köszi, és neked is Liz. Susan amilyen gyorsan csak lehetett igyekezett minél messzebb jutni Weirtől, sajnálta a nőt, de semmit sem tudott tenni. Pár perc alatt odaért Lorne szobájához, gyorsan körbenézett, hogy nem látja-e valaki és amikor erről meggyőződött akkor beosont az ajtón. A férfi szobája egyszerű volt, még nem költözött vissza régi lakosztályába, mint a többiek tették, csak egy asztal volt benne, két szék, egy szekrény, egy ágy és a szobából nyíló zuhanyzó és persze az óceánra néző ablakok. Az asztal most a szoba közepén volt rajta komplett vacsora és egy meggyújtott gyertya, hogy hogyan sikerült a vacsorát kicsempésznie az ebédlőből az a lány számára rejtély volt, kellemes lágy zene is szólt. Miután becsukódott az ajtó Lorne hátulról átölelte a lányt, Susan szembefordult és belenézett a mindig vidám kék szemekbe. - Elkéstél. � mondta a férfi - Tudom, összefutottam Lizzel, nincs jól. � mondta komoran, majd a szeme felcsillant � De most ne foglalkozzunk mással csak egymással. - Milyen remek ötlet! � válaszolta vidáman és megcsókolta a lányt � Gyere mielőtt kihűl a vacsora. - Hogy csempészted ki a menzáról? - Sehogy, én főztem. - Ilyet tanítanak a tiszti képző főiskolán? � nevetett fel Susan � Mert akkor azt hiszem én kimaradtam belőle. Hmm, nagyon finom. - Köszi, anyám akarta, hogy mindenképp a családi hagyományokat folytassam, azaz legyek én is szakács a családi étteremben, de a katonaság mindig is jobban vonzott, persze így is ragadt rám valami a főzés teréről. - Hát akkor azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen barátot fogtam magamnak. - Azon gondolkoztam, ha nem jövök ide egy évvel az eredeti csapat után, akkor vajon kiderült volna, hogy ki vagyok? - Laegenre gondolsz? - Igen, rá. - Nem tudom, végtére is amíg nem voltál itt egyiküknek sem voltak veled emlékei. De én határozottan örülök, hogy végül is elfogadtad a megbízatást és ide jöttél. - Csak amiatt az emlék miatt jöttél velem össze? - Tessék? - Hm? - Nem mondom, hogy nem volt köze hozzá, de az igazság szerint már azon a naquada bányabolygón is felkeltetted az érdeklődésemet, már akkor helyesnek találtalak, de akkor volt barátom és nem is gondoltam volna, hogy a parancsnokságon kívül találkozunk valaha, ott a felettesem voltál, most csak John az és nemsokára ugyanaz lesz a rangunk. - Igen? - Ma érkezett vissza a Daedalus és megkaptam az értesítést, ha legközelebb pár hónap múlva a Földre megyek, akkor előléptetnek őrnaggyá. - Ez nagyon jó hír. � mosolyodott el Lorne - Jesszusom már ennyi az idő?! � kiáltott fel Susan amikor az órájára nézett � Mennem kell. - Hova? Úgy volt, hogy az egész estét együtt töltjük. - Tudom és sajnálom, de mivel ma ért vissza Novak a lányok úgy döntöttek, hogy ma legyen a póker parti és azon muszáj ott lennem. � ránézett Evanra és látta, hogy nagyon megbántotta ezzel a férfit � Szokásos pletyka parti is, de mi lenne ha utána kiengesztelnélek mondjuk egy közös fürdő közben. - Nos, ilyen feltételek mellett azt hiszem, nem akadályozom meg, hogy most elmenj � vigyorgott Susan gyorsan az ebédlőbe ment csak nők voltak bent, ilyenkor férfi nem tehette be a lábát ide. Szokásos felállás volt Katie Brown, Laura Cadman, Dr. Lindsey, Dr. Heitmeyer és most még Novak is, ők Susannal együtt voltak a nagy pókerezők, de most még jó néhány másik nő is ült körülöttük, azaz éppen pletykák jártak körbe. - Szerintem nagyon jó képű. � mondta az egyik kövérkés nő � Ha lehetne, bevállalnék vele pár menetet. - És még fiatal is. � mondta egy másik � És azok a csodás kék szemek. - Szia Shepy! � nézett fel Novak - Novak, örülök, hogy látlak! � mondta � Bocsi a késésért, miről maradtam le? Ki az a nagyon jóképű fiatal pasi, akit emlegettek? - Éppen az újakról beszélgettünk és most Lorne őrnagy került sorra. Neked mi a véleményed róla? - Nem is tudom. � mondta - Ugyan Shepy mindenki megmondta a véleményét és már csak a te szavazatod hiányzik, hogy a bátyád mögé kerüljön másodiknak a listán. � nevetett fel Brown - Persze csak azért, mert Carsont nem is voltatok hajlandók bevenni a listára. � morgott Cadman - Nos akkor mi a vélemény? � kérdezte egyszerre Lindsey és Heitmeyer - Bár ha lehetett volna Laura én Rodneyt is felvettem volna rá. � mondta halkan Brown - Na jó, szerintem is helyes. � mondta Susan - Ok ez eldőlt a listát még mindig Sheppard vezeti, de most második helyre feljött Lorne friss befutóként! - Valakinek valamilyen jó kis pletykája van? � kérdezte Laura - Az az igazság, ha legközelebb a Földre megyek, előléptetnek őrnaggyá. � mondta Susan - Ez fantasztikus hír Susan! � mosolyodtak el mindannyian. - Hölgyeim ugye nem baj ha egy pillanatra beugrok egy kék zseléért? � hallatszott Lorne hangja az ajtóból. - És még udvarias is! � sóhajtotta a két nő, majd nevetésben törtek ki - Persze őrnagy jöjjön csak. � mondta Novak - Figyeljetek, hogy ráveszem, hogy a mai éjszakát velem töltse! � mondta sejtelmesen elmosolyodva a kövérkés nő - Szerintem esélyed sincs! � mondták a többiek - Ne menj oda! � sziszegte Susan - Ugyan kislány, megmutatom azt, hogyan is kell pasizni! Csípőjét lágyan ringatva közeledett Lorne felé, a férfi éppen háttal állt és amikor megfordult akkor a nő már ott állt előtte. Ideje sem volt reagálni, mert a nő átölelte és megcsókolta. A következő pillanatban viszont a nő leszakadt róla és három méterrel odébb az asztalokat felborítva landolt a földön, ugyanebben a pillanatban az Atlantiszon tartózkodó összes ATA génes térdre rogyott. - Nem meg mondtam, hogy ne menj oda Laegenhez! � hallatszott egy dühös női hang folyt.köv.